A Magyar Televízió Szabadság tér '89 címen elindított sorozatában bemutat olyan képi és hanganyagokat is, amelyeket levéltárunk őriz.

Az MSZMP Központi Bizottságának 1989. április 12-ei ülése tulajdonképpen nem különbözött volna az azt megelőző hónapok vezetőtestületi üléseinek tartalmi és hangulati jellegzetességeitől.

Magyarországon az 1988 őszétől felgyorsuló reformfolyamatok útkeresése 1989 tavaszára már sejtetni engedte az elkerülhetetlen radikális politikai, társadalmi változások mélységét. Az 1989. januári-februári történések már jelezték, hogy a folyamatok a plurális változások irányába mutatnak. Itt kell megemlítenünk az MSZMP által elfogadott történelmi értékelést az 1956-os események népfelkeléssé nyilvánításáról, amelyet Pozsgay Imre már a publikálás előtt bejelentett, de ezek sorába tartoznak az interjú megítélése körüli viták is, továbbá az is, hogy elismerték a szerveződő alternatív, ellenzéki mozgalmak és pártok tevékenységét.

Mindez elválaszthatatlanul összefonódott a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőtestületeinek folyamatos és fokozatos személyi változásaitól. Az MSZMP Központi Bizottságának 1989. április 12-ei ülésén két napirendi pont állt a középpontban: a politikai folyamatokkal összefüggésben kidolgozott anyag vitája, illetve a személyi kérdések, majd ehhez kapcsolódóan a KB főtitkárának és a PB tagjainak megválasztása.

Az ülés forgatókönyve a szavazásokat megelőző percekben vett váratlan és drámai fordulatot, amikor Grósz Károly bejelentette, hogy Kádár János, a párt elnöke - aki betegsége miatt igazoltan volt távol - megjelent és szólni szeretne a KB tagjaihoz. Az ülés résztvevői egy gyötrődő, lelkiismeretével hadakozó Kádárral szembesültek. „Én most már más vagyok, mint régen voltam" - e kijelentés a politikailag és talán erkölcsileg is megnyugtató válaszokat kereső ember megállapítása volt. A gondolati összefüggésében néha nehezen követhető felszólalás tartalmi elemei mégis egy egységes történeti kérdést jártak körül: saját felelősségét az 1945 utáni „bolsevizálódó" folyamatokban. Az önmarcangolástól sem mentes felelősségvállalás és elutasítás reflexei mögött Rajk László, Nagy Imre drámai sorsa éppúgy felbukkan, mint 1956 történései, majd az azokat követő események igazolása, illetve a folyamatokban vállalt személyes felelősség, szerep önigazolása.

Ezen a héten a MNL OL őrizetében levő jegyzőkönyv részleteit, valamint az ülésen felvett Kádár beszéd teljes hanganyagát adjuk közre.

Ajánlott irodalom:

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei. Magyar Országos Levéltár, Bp., 1993, 701-769. (a jegyzőkönyv nyomtatásban megjelent szövege)

Korniss Mihály: Kádár utolsó beszéde. Budapest-Pozsony, 2006.