A Szent István Bazilika Budapest legnagyobb, rangban az esztergomi bazilika után Magyarország második legnagyobb temploma, a pesti városkép meghatározó épülete. Itt őrzik az ország legnagyobb becsben tartott ereklyéjét, Szent István mumifikálódott jobb kezét, a Szent Jobbot. A lipótvárosi plébániatemplom eredetileg Ausztria védőszentjének, Szent Lipótnak a nevét viselte, és csak az elkészülte előtt, 1897-ben kapta Szent István nevét, amikor a millenniumi ünnepségek kapcsán az Érseki Főhatóság az épülő bazilikát hivatalosan Szent István király védelmébe helyezte. Érdekessége az is, hogy 2001-ig soha nem volt az egyház tulajdonában. 2001-ben a magyar állam a Szent István Bazilika tulajdonjogát átadta a Magyar Katolikus Egyháznak.

Hatvan éves építéstörténete alatt több neves építész, szobrász és festő is dolgozott az épületen. Pest városa 1845-ben bízta meg Hild Józsefet, a korszak egyik legkiválóbb építészét, hogy készítse el egy olyan bazilika terveit, amelyik a város jelképe lehetne. Olyan, mint a bécsi Stephansdom vagy a párizsi Notre-Dame. Hild a klasszicista stílus képviselője volt, korábbi munkái, mint az esztergomi bazilika és az egri székesegyház is ennek a stílusnak a jegyeit viselik. Ennél fogva a bazilika első tervei is a klasszicizmus szellemében készültek, amelyek, ha megvalósultak volna, Hild József legkiválóbb alkotása lett volna. Pest városának vezetői 1851-ben anyagi megfontolásból új terveket kértek. 1864-ben kezdték meg a kupola építését, amely azonban nem az eredeti tervek szerint készült. A környéken ugyanis több ház is felépült, amelyek magassága már veszélyeztette a templomnak szánt hangsúlyos szerepet. Hild a félgömb alakú kupola helyett ezért egy magasabb, elliptikus formát tervezett, amely nem illett a klasszicista épülethez, sőt sokakban ellenérzést is szült. A sors fintora, hogy 1868-ban, Hild József 1867-es halálát követően beomlott utolsó munkájának kupolája.
 

150 évvel ezelőtt, 1868. január 22-én a Hild tervei szerint már felfalazott kupola és kupoladob beomlott, kivitelezési- és anyaghibák miatt. „A kupola beomlásának alap oka a pillérek hiányos szerkezetében, jelesen az egyenetlen ellenállással bíró kevert anyag használatában keresendő […].” A kupolát tartó pillérekhez ajándékba kapott és igen vegyes minőségű és szilárdságú kőanyagot használtak. A kupoladob az azt tartó boltívek belső peremére épült, és emiatt a pillérek és az összekötő hevederek, valamint a csegelyek terhelése féloldalas lett, és a szerkezet egyensúlyának hiánya okozta a beomlást. Báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter levélben kért magyarázatot gróf Mikó Imre közmunka- és közlekedésügyi miniszteren keresztül a templom építését felülvizsgáló két szakembertől.

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Báró Eötvös József levele gróf Mikó Imre közmunka- és közlekedésügyi miniszternek, 1868. december 24.
Jelzete: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Közmunka- és közlekedésügyi minisztériumi levéltár, Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium, Útépítészeti, vízépítészeti és vasúti szakosztály (K 173), 1869-17-526.

Eötvös leveléből tudhatjuk, hogy már 1864. január 20-án felülvizsgálták a pest-lipótvárosi templom építési munkálatait, és a műbírálati jegyzőkönyvből már akkor kitűnt, hogy a kupolát nem a tervek szerint építették.  „A pilléreket faragott kőből kellett volna építeni, ezen eltérés igazolására nézve azonban a műbírálati jegyzőkönyv mit sem tartalmaz…”. Az ügyiratból az is kiderül, hogy a miniszter felügyelete alá tartozó vallásalapból 200 ezer forinttal támogatták az építési költségvetést, ezért Eötvös joggal kérte számon a kormány részéről kiküldött műszaki szakembereken a kivitelezési hibák mibenlétét. „Mint szakértők előtt, nem tűnt-e már akkor is fel a pilléreknek előrelátható elégtelen hordképessége, s ha igen, miért nem tartották szükségesnek ebbéli észrevételeiknek akár a műbírálati jegyzőkönyvben kifejezést adni…”.

Az említett szakemberek Temesi Reitter Ferenc osztálytanácsos és Rauschmann Gusztáv építészeti felügyelő voltak. 1869. július 10-én kelt Temesi Reitter Ferenc osztálytanácsos válaszlevele, majd a bazilika-építés felülvizsgálásában követett eljárását igazoló nyilatkozatát a Közmunka- és Közlekedési Minisztérium továbbküldte a Vallás- és Közoktatási Minisztériumba. Ez a dokumentum később bekerült ugyan a Magyar Országos Levéltárba, de az 1956-os tűzvész többek között éppen a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium iratanyagát sújtotta leginkább, így a két műbíráló jelentése is megsemmisült. Annyi minden esetre kiderül a Közmunka- és Közlekedési Minisztérium ügyiratának tartalmáról, hogy „a két műbírálót a legkisebb kötelességmulasztás sem terheli, eljárások minden tekintetben kifogástalan lévén.”

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Temesi Reitter Ferenc előterjesztése báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszternek, 1869. július.
Jelzete: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Közmunka- és közlekedésügyi minisztériumi levéltár, Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium, Útépítészeti, vízépítészeti és vasúti szakosztály (K 173), 1869-17-526.

A bazilika további építését Ybl Miklósra bízták, aki törekedett a belső tér megerősítésére. A főhajó és a kereszthajó boltozatát kettős oszlopsor tartja, amelyek a kupola terhének eloszlatását szolgálták; valamint a kupoladob is nagyobb lett, így a főbejárathoz való viszonya is harmonikusabb. 1874-ben új tervsorozat készült, amelyet a megváltozott városkép is sürgetett. A mai Andrássy út kiépülőben volt, valamint a mai Bajcsy-Zsilinszky út jellege is átalakult. A bazilika hátsó homlokzatát is át kellett formálni. Ybl Miklós tervei Bécsben is pozitív bírálatot kaptak, így végre a gyakorlatban is elkezdődhettek a munkák. Lebontották a hátsó toronypárt, így a sekrestye gyűrűje az apszist töretlen félkörívben keretezhette. 1875-ben elkészültek az engedélyezési tervek, amelyeket maga Ferenc József hagyott jóvá.

Szent István-bazilika a Bajcsy-Zsilinszky út (Váci körút) felől.
A felvétel 1893 körül készült.
Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU BFL XV 19.d.1.07.022

Az építkezés 1889-ben befejeződött, de a templom még nem volt teljesen kész. Hiányzott a belső dekoráció, de ez a munka már a bazilika harmadik építészére, Kauser Józsefre maradt. (A Magyar Nemzeti Levéltár tervtárában őrzünk Kauser Józseftől néhány tervrajzot a bazilika mellékoltárairól is.) A főoltár az ő elképzelése szerint készült, középpontjában Stróbl Alajos Szent István szobrával. Mellette a korszak több neves művésze is dolgozott a belső dekoráción, mint Fadrusz János szobrász, vagy Benczúr Gyula és Feszty Árpád festők. 1905. november 9-én szentelték fel a templomot és 1906. december 8-án az uralkodó, Ferenc József jelenlétében történt meg a bazilika zárókövének ünnepélyes elhelyezése. Mára a kupola beomlásának ténye is alig ismert.

Iratfotók: Czikkelyné Nagy Erika (MNL OL)
Borítókép: Klösz György felvételének felhasználásával
 

Felhasznált irodalom:
http://www.bazilika.biz/a-templom-tortenete/a-templom-tortenete
Basics Beatrix – Kalmár Lajos: A 100 éves Szent István Bazilika. Pécs, 2006