„Csip, csip csóka..."

A Bezerédy család névadója a már a XIII. századi okleveleinkben is felbukkanó Zala vármegyei Bezeréd helység. A településről vette előnevét is a család, amely 1431-ben kapott nemességet Zsigmond királytól a husziták elleni hadjáratokban szerzett érdemeiért. Az évszázadok során kiterebélyesedett família a XVII. században szerdahelyi és vámoscsaládi ágra szakadt. A szerdahelyi ág, amely nevét a Sopron megyei Szerdahelyről kapta, Győr, Sopron, Tolna és Zala megyében rendelkezett birtokokkal. A másik ág a Vas megyében lévő Vámoscsalád település után kapta nevét, és Veszprém, valamint Zala megyében szerzett további birtokokat. A jellegzetesen dunántúli középnemes család előrejutását a hivatalvállalás és katonáskodás biztosította. Felemelkedésüket házassági kapcsolatokkal is igyekeztek előmozdítani. Nem volt ritka a két különböző ágból származók közötti házasságkötés, ám leggyakrabban a Beleznay, Béri Balogh, Botka, Gindly, Görbei, Kisfaludy, felsőbüki Nagy, Rosty, Szegedy családbeliekkel házasodtak össze. A vámoscsaládi ág leszármazottja volt a „Hej Rákóczi, Bercsényi, Bezerédj! Magyar vitézek nemes vezéri!” kuruc kori költeményben megverselt, híres-hírhedt Bezerédy Imre (1679-1708) brigadéros. Távoli rokona, pontosabban fogalmazva üknagybátyja volt cikkünk főszereplőjének, a kevésbé hadratermett, inkább törékeny, tüneményesen bájos Bezerédy Amáliának.

Bezerédy Amália saját kezűleg készített önarcképe P 57- Bezerédy család vámoscsaládi ágának kámi levéltára - Fasc. LXXIX. No. 33. 24. f.

Bezerédy Amália saját kezű vízfestménye, feltehetőleg mese illusztráció P 57 - Bezerédy család vámoscsaládi ágának kámi levéltára - Fasc. LXXIX. No. 33. 12; 14. f.

Amália 1804. április 15-én Bezerédy György és Szegedy Antónia elsőszülött leányaként látta meg a napvilágot a Vas megyei Szentivánfán. Atyja képzett jogász, alnádor, a kőszegi kerületi tábla elnöke, Vas és Veszprém megye országgyűlési követe volt. Anyja Szegedy Rózának, Kisfaludy Sándor költő örök múzsájának és hitvesének volt a húga. Amáliának négy leánytestvére és két öccse született. A gyakori gyermekáldás következtében édesanyja legyengült, sokat betegeskedett. Ezért Amáliának már kisgyerekként részt kellett vállalnia testvérei nevelésében, gondozásában. Természetéből fakadóan azonban ezt sohasem érezte tehernek. Közben maga is tanult. Nyilvános vagy magániskolát nem látogatott, hanem kezdetben atyja maga oktatta, majd házitanító és nevelőnő felügyelte tanulmányait. Jó nyelvérzékéről tanúskodik, hogy anyanyelvén kívül gyorsan és könnyedén sajátította el a latin, német, francia és angol nyelvet. Nemcsak kitűnően beszélt, de írt és olvasott is ezeken a nyelveken. Kedvelt időtöltései közé tartozott a rajzolás, a festés, s ezekben is az átlagnál jóval nagyobb tehetséget mutatott.

Különösen közel állt hozzá a zene. Bámulatos zongora- és hárfajátéka nagyszámú hallgatóságot vonzott. A kortársak szerint emellett kellemesen énekelt. A korabeli zene- és dalirodalom szakavatott ismerője volt, sőt a komponálással is sikerrel próbálkozott. Nagyon kedvelte a magyar népzenét és népdalokat, szívesen és jól táncolt. A széleskörűen művelt leány nagy szerelme mégis az irodalom maradt. Persze nem annyira a véletlennek, mintsem a rokoni kapcsolatoknak köszönhetően, hisz otthonukat gyermekségétől fogva az irodalom légköre lengte be. Mondhatni első kézből, szinte még kéziratként hozzáférhetett nagybátyja, Kisfaludy Sándor, és annak öccse, Károly költeményeihez, prózai műveihez. Olvasmányélményeit, véleményét, olykor bírálatát vagy a művek kiváltotta katarzist gyakran volt alkalma magukkal a szerzőkkel is megbeszélni.

Hídjapusztai kúriájuk hamarosan a környék szellemi központjává vált. Gyakran fordultak meg náluk a szomszédságban lakó notabilitások, elvbarátok, haladó megyebeli politikusok mellett olyan kiválóságok, mint gr. Batthyány Lajos, Deák Ferenc vagy Wesselényi Ferenc. Az egymást sűrűn követő zenés-táncos mulatságok, felolvasóestek, színielőadások szüneteiben komoly társadalmi problémákat vitattak meg. Ilyen volt többek közt a nők művelődésének, egyenjogúságának, szerepvállalásának kérdése, a gyermeknevelés, a pedagógusképzés problémaköre.

A felvilágosult Bezerédy-házaspár egyaránt zászlajára tűzte a nők jogaiért való kiállás programját és a gyermeknevelés intézményesítésének ügyét. Míg Bezerédy István ezekért a célokért az országgyűléseken törvénytervezetek benyújtásával, addig Amália az írás fegyverével küzdött. Talán a kedvezőbb fogadtatás reményében német nyelven Die Mädchenschule (Leányiskola), és Die Brautschau (Háztűznéző) címmel írta meg nőkről, asszonysorsokról szóló elbeszéléseit.

Külföldi pedagógiai szaktekintélyek, elsősorban a svájci Johann Heinrich Pestalozzi (1746-1827) és a skót Samuel Wilderspin (1792-1866) művei inspirálták Földesi Estvék című, befejezetlenül maradt írását. A párbeszédekre épülő, eredetileg nagyobb gyermekek olvasókönyvéül szánt írásmű cselekményének helyszíne a Hídjapusztával azonosítható Földespuszta, ahol a Földesi-házaspár otthonában a hosszú téli estéken beszélgetésre gyűltek össze a környékbeli reformista nemesek, entellüektelek. A szívélyes vendéglátó házigazdákban Bezerédyékre ismerhetett az olvasó. Az összejövetelek központi témája a gyermekek védelme, közösségi nevelése, az ehhez szükséges intézmények létrehozása és a nevelők képzése volt. Itt nem meddő elméleti vitákról volt szó, hanem már megfogalmazódtak a gyakorlati megvalósításra vonatkozó koncepciók, megoldási javaslatok is. A papírlapokon felépült egy óvoda, ahonnan kihallatszott az önfeledt gyermekek zsivaja. 

Részletek a Földesi Estvék című kéziratból
P 57 - Bezerédy család vámoscsaládi ágának kámi levéltára - Fasc. LXXIX. No. 31/a 1-5. p.

Brunszvik Terézzel, a hazai kisdedóvás nagyasszonyával szintén kapcsolatot ápoló Bezerédy Amália a gyakorlatban is részt vett kisdedóvók alapításában. Hatékony szervezőmunkájának eredményeként jött létre 1834-ben az első szekszárdi óvoda.

Kezdeményezése, továbbá Etelka nevű húga segítsége és férje aktív közreműködése hívta életre 1836-ban a hídjai kisdedóvót, amelynek a kúriájuk udvarán álló, kisebb átalakításon átesett présház adott otthont. Ezt 3-9 év közötti, elsősorban szegény sorsú paraszt-, béres-, cselédszülőktől származó gyerekek látogatták. Egyetlen tanító felügyelete alatt, játékos módszerekkel folyt az oktatás. A foglalkozásokon az olvasás, írás, számtan és természetrajz alapjait kellett elsajátítani, de fontos szerepet kapott az illemre, erkölcsös életre és a munkára nevelés is. Ebben a sajátos óvoda – iskola intézményben kezdte meg tanulmányait a Bezerédy-házaspár 1834-ben született leánya, akinek érkezése 13 évi boldog házasságukat koronázta meg. A leánykát a Magyarországon ekkor még ritkaságszámba menő Floriana névre keresztelték, de egymás között csak Flórának, Flórinak, Flórikának becézték.

A tüdőbajjal küzdő, betegsége miatt egyre többször ágyba kényszerülő Amáliának felüdülést jelentett, hogy a csöppséggel foglalkozhat. A minden szépre és jóra fogékony gyermek leginkább azokat a pillanatokat élvezte, amikor édesanyja a maga által költött mesékkel, rímes mondókákkal, dalokkal szórakoztatta, s aki férje biztatására le is írta rögtönzött szerzeményeit. Ez tette lehetővé, hogy az eredetileg Flórikájának szánt kis versikéket, fülbemászó dalocskákat tartalmazó kézirat – használható magyar nyelvű tankönyvek híján a – hídjai óvodások elsődleges tananyagául szolgálhatott. Az immáron oktatás eszközévé vált gyermekversek fontos tudnivalókat is tartalmaztak. Bezerédy Amália nem csak értett, hanem tudott is a gyermekek nyelvén szólni. Jó érzékkel ismerte fel, hogy a hasznos, de olykor tömény ismeretanyagot, legyen szó akár a világ keletkezéséről, égitestekről, éghajlatról, folyókról, növényekről, állatokról, lényegesen könnyebben és rövidebb idő alatt lehet emlékezetbe vésni, ha ötletesen versbe vannak szedve, tréfásan, humorral fűszerezve, ritmusos mondókákba vannak foglalva. Női-anyai intuíciói segítették a szórakoztatni-tanítani ambivalenciában az egyensúly fenntartását.

Flóri könyvébe szánt természeti ismereteket tartalmazó versek
P 57 - Bezerédy család vámoscsaládi ágának kámi levéltára - Fasc. LXXIX. No. 30.

 

Sajnos nem érhette meg, hogy a Flóri könyvével nagyobb nyilvánosság előtt bemutatkozzon. Egyre súlyosbodó tüdőbajának kezelése végett Máriavölgybe (Mariental, ma Mariánka, Szlovákia) utazott. Itt érte a halál 1837. szeptember 21-én. Hamvai a hídjai temetőben nyugszanak.

Férje, politikai pályafutását egy időre felfüggesztve, hozzálátott Amália kézirathagyatékának sajtó alá rendezéséhez. A gyermekeknek szóló írások Flóri könyve sok szép képekkel, földrajzokkal és muzsika melléklettel címen kerültek ki 1840-ben Heckenast Gusztáv nyomdájából. A kötet Bezerédy István szerkesztői utasításai alapján az alábbiak szerint épült fel.
”Czímkép: egy anya kislányát zongoránál énekre tanítja - mellette holmi tanszerek, játékok, virágok
I. Abcék, és olvasószótagok
II. Imádság - Jó feltételek - Apró mondások, ezen utóbbikhoz egy vagy több az egyik mondásra vonuló alkalmatos vignettekkel.
III. Úgy mint a) Koszorús játék - azt ábrázoló képpel
b) Bújos játék - szinte képpel
c) A gólya s fiai - képpel
d) Macskafi - képpel
e) Barkás vagy rigyás fák. Mindegyik strófához a fa képét, s ezen helyett, mely e szerént ki is van törölve, a fáknak alávont neveit, fekvőbetűkkel nyomtatni
f) Házi állatok - mindegyik strófához képet és a többi mint a fáknál
g) Madarak - hasonlokép
h) Esztendő négy szakasza, négy vignettel
i) A tizenkét hónap tizenkét vignettel.
IV. Föld leírási töredékek alkalmatos vignettekkel, ha lehet minden levélre a legérdekesebb tárgynál
V. Az énekek”

Flóri könyvébe szánt gyermekdalok kottája. Méh és a légy. Rostáló ének.
P 57 - Bezerédy család vámoscsaládi ágának kámi levéltára - Fasc. LXXIX. No. 30. 3. f.

A magyar gyermekirodalom megszületése a Flóri könyvvel vette kezdetét. A számos kiadást megért kötet generációk kedvelt olvasmánya volt.
Nagy mesemondónk, Benedek Elek (1859–1929) Édes Anyaföldem című önéletírásában a következőképpen méltatja a művet: „Az én első könyvem nem az Ábécé volt, hanem az első igazi magyar gyermekkönyv: Flóri könyve. Az a könyvecske, melyet Bezerédj Amália írt egyetlen leánykájának, Flórikának s vele egy félszázad gyermeknemzedékeinek. Nekem csak ez az egy könyvem volt. Ennek az egy könyvecskének csak a táblája maradt meg - emléktárgyaim közt megtaláljátok -, de ami benne volt, úgy átgyökeredzett a lelkembe, hogy ma is gyermeki gyönyörűséggel mondogatom, szavalgatom, dúdolgatom kedvesen együgyű versikéit”
A Flóri könyve művelődés- és irodalomtörténeti jelentősége felbecsülhetetlen. Továbbélésének kézzelfogható bizonyítéka, hogy például a „Mit ettél, báránykám? Zöld füvecskét, asszonykám”, vagy a „Dirmeg-dörmög a medve, Nincsen neki jó kedve” kezdetű, könnyed hangvételű versikék még napjaink óvodásai körében is népszerűek.


Felhasznált irodalom:
Kurucz Rózsa: A tehetséges, európai műveltségű Bezerédj Amália (1804-1837). Neveléstörténet. A Székesfehérvári Kodolányi János Főiskola folyóirata. 2004. évfolyam, 3-4.

Fotó: Czikkelyné Nagy Erika