Csíkországban jártunk!
Királyhágó-Csíkszereda-Vargyas-Csíkszentsimon-Csíkkozmás-Nyergestető-Úz-völgye-Csinód- Csíksomlyó-Csíkszentdomonkos-Csobotfalva
„Székely Thermopülai”
A szabadságharc egyik utolsó színhelyeként ismert Nyerges-tetői ütközetre 170 évvel ezelőtt, 1849. augusztus 1-jén került sor. A Tuzson János (1825–1904) vezette székelyeknek többször is sikerült visszaverni a jól védhető szorosban az osztrák-orosz túlerőt. Az ellenség végül bekerítéssel fenyegette a hősiesen védekező székelyeket, ezért Tuzson János alezredes eredményesen visszavonta a csapatait Tusnád irányába, ahol egyesültek Gál Sándor tábornok erőivel. A haza védelmében, a hatalmas túlerővel szembeni, halált megvető ellenállás példájaként emlegetik a Nyerges-tetőt „Székely Thermopülai” néven is. Az utókor csupán a millennium idején kezdett foglalkozni a nemzeti emlékezet csíki helyszínével, és 1897. augusztus 8-án emlékművet avattak a csata helyén. A csíki, háromszéki székelyek körében ezután szokássá vált, hogy arra járva két ágacskát kereszt alakban összekötve odaszúrtak a nyergestetői ütközet, vagy a feltételezett honvédsírok helyére. Az alkalmi ágkereszteket a rendszerváltás után egyre inkább kezdte felváltani a székelység nemzeti jelképévé váló kopjafa. Az emlékezeti rítus mára a hősök előtti tisztelgés, a magyar közösség hagyományává nőtte ki magát.
Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár
Arcot a hősöknek
A Magyar Nemzeti Levéltár legfőbb küldetése a teljes magyar közösség emlékeinek őrzése. Így szívesen adózott a kegyeleti hagyományoknak azzal, hogy 2019. augusztus 1-jén saját emlékművet avatott a 878 méter magas hágón. A 250 kilogrammos, tölgyfából készült szobor egy 1848-49-es székely honvéd határőrt ábrázol, amelyet Elek István beregszászi fafaragó, a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársa készített. A több száz ünneplő mellett részt vettek a megemlékezésen a magyarországi települések küldöttségei, romániai magyar politikusok, a csíkszeredai főkonzul és a segédpüspök, valamint Tuzson Bence, a Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkára. A házigazda Csíkkozmás polgármestere, Szántó László volt. Az ünnepséget jelenlétükkel megtisztelték a Zalai 47. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület tagjai a közel negyven székelyföldi hagyományőrző mellett. Az eseményen beszédet mondott Tuzson Bence, aki Magyarország kormányának a magyar történelmi emlékek megőrzése iránti elköteleződését hangsúlyozta. Szabó Csaba a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója beszédében kiemelte: „…A Nemzeti Levéltár munkatársaiban született meg az a gondolat, hogy itt a Nyerges-tetőn, a nemzet egységének szimbólumaként állítsunk fel egy szobrot. A kopjafák között fog őrt állni. Hiszek abban, hogy amíg a fa el nem porlad, a szobor több száz évig fogja hirdetni a nemzet egységét. A Nemzeti Levéltár az egész nemzet levéltára, minden magyar érdekeit képviseli, minden magyar múltját őrzi, lakjanak akár a mai Magyarország területén, a Kárpát-medencében vagy a tengerentúl.”
Vargyasi-legendák és az „Igazi Csíki sör”
A szakmai napok további programjai lehetővé tették, hogy a résztvevők bepillantsanak az erdélyi hétköznapokba, ismereteket szerezhessenek Tündérország gazdag történelmi hagyományairól, páratlan természeti kincseiről. Az első napon a reneszánsz stílusban épült vargyasi Daniel-kastélyban a család történetéről kaptak egy rövid ismertetést, majd a Vargyasi-szorosban tett rövid túra után a nemzeti park munkatársa elevenítette fel a szoroshoz kapcsolódó legendákat. A levéltári kollégák Csíkszentsimonban az ún. „Igazi csíki sört” előállító sörmanufaktúrában is látogatást tettek, ahol betekintést nyerhettek a sörgyártás titkaiba és sörkóstolásban is részük lehetett. Este a Csíkszeredai Városnapok kirakódóvásárral, koncertekkel, főzőversennyel és gasztronómiai fesztivállal várta az érdeklődőket. A csoport a meglátogatta a Székely Múzeumot és részt vett a csíkkozmási és a csíkszeredai falunapokon is.
Úz-völgyi koszorúzás, Márton Áron Emlékház és a csobotfalvi egyházi levéltár
A levéltári csoport a kirándulás harmadik napján a Bákó megye határán, az Úz-völgyében található I. világháborús katonai temetőt látogatta meg, ahol a szovjet offenzívában elesett katonahőseink emlékművének megkoszorúzására is sor került. Visszafelé Sepsiszéki Nagy Balázs néprajzkutatónál tett látogatás után a társaság megtekintette az általa épített ökumenikus Boldogasszony-kápolnát Csinódon. Másnap Csíkszentdomonkoson Márton Áronra, az erdélyi katolikus egyház püspökére emlékeztek a nemzeti levéltár munkatársai. Lázár Csilla muzeológus-történész, a Márton Áron Múzeum alapítója és igazgatója kalauzolta végig a csoportot a keresztényi szeretet következetes és bátor képviselőjének megpróbáltatásokkal teli életén, és bemutatta a romániai katolikus egyház üldöztetéseit.
A szakmai napok Csobotfalván folytatódtak, ahol Bernád Csala Rita, a Gyulafehárvári Római Katolikus Érsekség Főegyházmegyei Levéltárának főlevéltárosa tartott bemutatót az egyházi könyvtár és levéltár legszebb gyűjteményeiből, az ősnyomtatványokból. Az utazás a Csíksomlyói kegytemplom és kolostor, a magyarság egyik legnagyobb zarándokhelye és kultúrtörténeti emlékének meglátogatásával zárult.
Az Erdélyben töltött hat nap bőséges természeti, kulturális és gasztronómiai élményekkel szolgált, azonban a résztvevők ezeken túl, valami fontosabbat is megtapasztalhattak: a hatalommal, és a „végeken” örökké fenyegető ellenségekkel szemben, kitartással viselt magyarság megélésének élményét. A kilátástalanságban is vállalt küzdelem hősies székely példáját a magyarság megtartásáért. Az itt szerzett benyomások nemcsak igazolták a Magyar Nemzeti Levéltár legfőbb céljait, hanem megsokszorozták a munkatársak erejét, hogy közös kulturális örökségünk írott emlékeit a világban mindenütt összegyűjtsék, és fokozottan védjék, megőrizzék az utókor számára.
Új hozzászólás