Gróf Benyovszky Móric, az egyik leghíresebb magyar világutazó, a hajós és katona négy világrészen tett utazásaival a földrajzi leírók sorába is bekerült, hátrahagyott emlékiratai alapján pedig számos országban az irodalom népszerű hősévé vált. A Benyovszky Nemzeti Emlékbizottság koordinálásával a 2021. évre Benyovszky Móric nemzetközi emlékévet hirdettek, amelynek célja a világhírű magyar utazó, hajós és katona életútjának alaposabb megismerése, a több mint kétszáz éve róla kialakult sokszínű kép gazdagítása, és tevékenységének részletesebb megismerése. Benyovszky-emlékév kiemelt eseményén orosz, amerikai, osztrák, francia gyűjteményekből a Magyar Nemzeti Levéltárba érkezett, eddig ismeretlen Benyovszky-dokumentumokat mutattunk be.

Az emlékév fővédnöke, Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára a konferenciát megnyitó beszédében kiemelte: a 18. században élt történelmi hősünk életútja emlékiratai alapján közismertnek tekinthető, azonban életének számos részletét fedi homály. Hozzátette: Benyovszky Móric példakép lehet a következő generációknak is, négy földrészre jutott el, nagy műveltsége volt, több nyelven beszélt és a szabadságért küzdött.

L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója köszöntőjében elmondta: Benyovszky Móric nagyszerű magyar ember volt, és ennyi idő elteltével is méltán lehetünk büszkék arra, amit hozzátett a magyar kultúrtörténethez. Reményét fejezte ki, hogy az emlékév népszerűsítő eredményei nyomán a fiatalabb korosztály is megismeri a Benyovszky kivételes személyét.

G. Németh György, a Benyovszky Társaság elnöke arról beszélt, hogy Benyovszky alakját számos legenda őrzi, és ebben írói és történészi fantázia is szerepet játszott. Az emlékév célja, hogy ezt megpróbáljuk letisztítani. A tudomány dolga, hogy a 21. század eszközeivel megpróbáljon a valósághoz közelebbi képet rajzolni Benyovszkyról – mondta.

A konferencián köszöntőt mondott Liu Si-Csung, Tajvan magyarországi képviseleti irodájának vezetője is. Elismerését fejezte ki a Benyovszky Társaságnak, hogy életben tartja a híres hajós emlékét és arra buzdított mindenkit, hogy látogasson el a Benyovszky által leírt egykori Formosa szigetére, Tajvanra.

Arany Krisztina, a Magyar Nemzeti Levéltár főosztályvezetője köszöntőjében elmondta, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár nagy örömmel fogadta el a Benyovszky Társaság felkérését, hogy részt vegyen a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága fővédnöksége alatt megrendezett 2021. évi Benyovszky Emlékév eseményeiben. Beszámolt továbbá arról, hogy a külföldi levéltárakkal való együttműködés eredményeként csaknem ezer oldalnyi Benyovszkyra vonatkozó digitális iratmásolat érkezett, amelyek a magyar főnemes életének izgalmas, új aspektusait mutatják be.

Amberg Eszter, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgató-helyettese elmondta: az Országos Széchényi Könyvtár örömmel fogadta a felkérést a partneri együttműködésre a Benyovszky-emlékkonferencia megvalósításában. Kiemelte, hogy az intézmény minden rendelkezésére álló, Benyovszkyhoz köthető dokumentummal szolgálni kívánja azt a nemes célt, hogy minél hitelesebb és a valósághoz közeli portré őrizze a híres hajós emlékét.

Hergár Eszter, a Magyar Nemzeti Bank társadalmi kapcsolatokért felelős igazgatója elmondta, hogy az az árstabilitás fenntartása mellett jegybank kiemelt célja az értékőrzés is, és megtiszteltetésnek tartja, hogy saját törvényes fizetőeszköz segítségével hívhatja a fel a figyelmet Benyovszky Móricra. Az igazgató asszony köszöntője végén ünnepélyesen kibocsátotta a tízezer forint névértékű ezüst, valamint a kétezer forint névértékű színesfém Benyovszky-emlékérmét.

Arany Krisztina, a Magyar Nemzeti Levéltár főosztályvezetője a tudományos konferencia elnökeként is köszöntötte a szakmai közönséget az új levéltári és könyvtári forrásokat és további kutatási lehetőségeket bemutató tanácskozáson. Elmondta, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár Hungarika Munkacsoportjának vezetőjeként különösen fontos és izgalmas feladatot jelentettek számára az elmúlt hónapok előkészítő és feltáró folyamatai és köszönetét fejezte ki a nemzetközi közgyűjteményi partnereknek azért a készséges együttműködésért, amivel az első pillanattól a legnagyobb odaadással támogatták a Benyovszky Móric nevéhez fűződő levéltári projektet.

Az első rész nyitóelőadásán Csáky Imre honvéd alezredes, címertörténész, az MTA köztestületi tagja előadásának középpontjába Benyovszky grófi címerét helyezte, amely heraldikai szaknyelven „beszélő címer” – azaz a címerábrákból következtethetünk a címernyerő Benyovszky szinte teljes életútjára. Csáky előadásában rávilágított a grófi diploma kibocsátását megelőző kegyelmi kérvény pozitív elbírálásának és a címereslevél kiállításának előzményeire majd a grófi címereslevél formáját, stílusjegyeit is ismertette. Az előadó bemutatta továbbá Benyovszky Móric édesanyjának, báró Révay Anna Rózának az ugyancsak kuriózumnak számító 18. századi miniatűr portréját.

Oross András, a Bécsi Levéltári Kirendeltség levéltári delegátusának előadásából megtudhattuk, hogy a Habsburg Monarchia külügyeit legfelsőbb szinten irányító Államkancellária (Staatskanzlei) iratanyagában több helyen felbukkan a külföldön szerencsét próbáló magyar származású gróf neve, illetve vele kapcsolatos iratok találhatók a Franciaországba, a Spanyol Monarchiába és az Oszmán Birodalom fővárosába, Konstantinápolyba delegált követek jelentései között is. Az előadó kitért rá, hogy Benyovszkynak a tengerészet fejlesztése kapcsán az uralkodóhoz intézett felterjesztésével külön titkos tanácsi ülésen foglalkozott Mária Terézia. Ismertette továbbá, hogy az uralkodónő támogatandónak tartotta Benyovszky Móric személyét, hiszen egy Handbillet-jében kifejezetten a gróf kéréseinek elősegítésére utasította párizsi követét. Különös ékessége a Bécsben őrzött iratoknak a Benyovszky Móric által 1780-ban kezdeményezett kamarási kinevezéséhez csatolt színezett családfa.

Avar Anton a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa az orosz vonatkozású iratok alapján elmondta, hogy alapvetően Benyovszky Móric Kamcsatkára való száműzetésétől (1769) Párizsba való érkezéséig (1772) ismertetik az eseményeket. Az iratok részben az orosz kormány (külügy) belső iratai, megtaláljuk köztük a Szenátus II. Katalin jóváhagyásával ellátott határozatát Benyovszky kamcsatkai száműzetéséről, vagy Csicserin szibériai kormányzó jelentését a foglyok útnak indításáról. A lázadás utáni időből itt van az orosz külügy összefoglaló feljegyzése az eseményekről, jelentések a szökevények útjáról, II. Katalin császárnő parancsa a lázadók elfogásáért kitűzött pénzdíjról, végül a korabeli német- és franciaországi orosz hírszerzés jelentései az oda érkező Benyovszky tevékenységéről. Az iratok másik csoportjának keletkezése közvetlenül Benyovszkyhoz és társaihoz köthető: elsősorban Benyovszky és társai nevezetes kiáltványa 1771-ből, a szökéshez használt hajó hajózási naplója Bolserecktől Makaóig, Benyovszky levelei, illetve két szemtanú naplói a bolserecki eseményekről.

Vass Csaba Géza a Magyar Nemzeti Levéltár levéltárosa a Benyovszky Móric észak-amerikai útjával kapcsolatos dokumentumokat ismertette, melyekből kiderült, hogy a gróf a szabadság eszménye iránti elkötelezettségtől vezérelve megpróbálta segíteni nagyszabású terveivel az amerikai függetlenségi háború (1775–1783) tizenhárom gyarmatának hadseregét. A szakirodalmat régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy a gróf hány alkalommal járt Amerikában. A beérkezett digitális másolatok többek között adalékul szolgálhatnak ehhez a kérdéshez is, ugyanis lehetővé teszik azoknak az 1779-1780-ban kelt iratoknak a vizsgálatát, amelyekkel kapcsolatban kétség merült fel, hogy azok Benyovszky Móric amerikai tartózkodására utalnak. 1782-es amerikai útján egy európai katonákból álló „Idegen Légió” megszervezéséhez szeretett volna támogatókat szerezni, amely az amerikai hadsereget erősítette volna. A Washingtonban található Nemzeti Levéltár által küldött dokumentumok közül kiemelkedő jelentőségű George Washington levele, benne az európai légió felállításához fűzött kiegészítéseivel, megjegyzéseivel, vagy a gróf rajzának másolata a légió harctéri felállításáról. Az iratok között megtalálhatjuk még az 1779-es, latin nyelvű, „A szabadság drágább az aranynál” kezdetű szívhez szóló levelet, amelyben a szerző halálig tartó hűségét ajánlotta az amerikai ügy szolgálatába, illetve több folyamodványt is. Ezek az iratok arról tanúskodnak, hogy Benyovszky ügyével komolyan foglalkoztak a Kontinentális Kongresszus ülésein.

A második szekciót nyitó Garadnai Zoltán, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosának előadásából megtudhattuk, hogy Benyovszky Móric franciaországi életére és a francia király szolgálatában végzett tevékenységére vonatkozóan igen gazdag levéltári források találhatók a Francia Nemzeti Levéltár Tengeren Túli Levéltárában, Aix-en-Provence-ban. A főlevéltáros előadása első részében bemutatta azokat a levéltári fondokat, amelyek Francia Nemzeti Levéltár Tengeren Túli Levéltárában Benyovszky Móricra vonatkoznak (levelezés, személyi dossziék, a madagaszkári missziója mellett a távol-keleti tevékenységére vonatkozó feljegyzések és levelezések, illetve a sikertelen madagaszkári gyarmatosítás történetét 1945/46-ban feldolgozó dolgozat). Az előadás második felében a résztvevők megismerhették azt a levéltárosi munkát, amivel a franciaországi forrásokat feltárásra és feldolgozásra kerültek, illetve a hozzájuk kapcsolódó jövendőbeli tudományos terveket.

Szirtes Zsófia Magyar Nemzeti Levéltár főosztályvezető-helyettese elkanyarodott a nemzetközi vonatkozású dokumentumoktól, és egy az eddigiekben háttérbe szorult forráscsoport segítségével igyekezett közelebb kerülni a történeti Benyovszky Mór alakjához. A Magyar Nemzeti Levéltár különféle fondjaiban őrzött perek, különösen a Bírósági Levéltárak anyaga számos, a Benyovszky család különböző tagjaira vonatkozó irategyüttest őriz a 18–19. századból. A külföldi források mellett ezek feldolgozása is fontos feladat, ha meg akarjuk ismerni a Benyovszky-kultusz mögött rejtőző történelmi személyiséget. Különösen a közeli hozzátartozók perei szolgáltathatnak újabb értékes információval Benyovszky Mór különleges pályájára, karrierjére és családi kapcsolataira vonatkozóan. Ennek feldolgozása csak forráskritikai módszerrel, a szakirodalom, a kiadott és a kiadatlan források együttes vizsgálatával, a kontextus alapos feltárásával lehetséges – mondta el az előadó, majd néhány kiemelt példán keresztül, válogatott peres iratok elemzésével mutatta be ezt az aprólékos munkát.

Oláh Krisztina az Országos Széchényi Könyvtár főosztályvezetője a tanácskozást záró előadásában az Országos Széchényi Könyvtár Benyovszky Móric életére, tevékenységére vonatkozó forrásait ismertette. Ezek egy része autográf kézirat, amelyek szerzője több esetben maga Benyovszky. A Nemzeti könyvtár Kézirattára őrzi többek közt Benyovszky néhány levelét, 1774-es keltezésű madagaszkári rendeletét és Jókai Mór Benyovszky Móric életrajza című művének kéziratát is. A gyűjteményben megtalálható továbbá Benyovszky angol nyelvű emlékiratainak és útleírásnak 1790-es londoni kiadása, amelynek alapján több francia és német nyelvű kiadás született és ért el nagy sikert.

G. Németh György, a Benyovszky Társaság elnöke az eseményt lezáró beszédében megköszönte az előadók által végzett kitűnő munkát, illetve arra buzdította a jelenlévőket és a virtuális tér hallgatóit, hogy kutassák tovább Benyovszky még sok ponton feltáratlan kalandos életét. Felhívta továbbá a figyelmet az emlékév további eseményeire, amelyekről a Benyovszky Társaság hivatalos honlapján tájékozódhatnak az érdeklődők.

Képgaléria:

Benyovszky-emlékkonferencia

Fotók: Tót Zoltánné, Benyovszky Társaság