Balla a 18. század második felének egyik jelentősebb mérnöke és térképésze volt, akinek nevéhez fűződik többek között az 1793-ban megjelent Pest-Pilis-Solt vármegyei térkép és a Pest és Szolnok között húzódó Duna–Tisza-csatorna első mérnökileg kidolgozott terve 1791-ből. 1777 és 1812 között Pest-Pilis-Solt vármegye mérnökeként  – saját szavaival: a vármegye „hiteles mérséklője és vizekkel bánoja” – feladatai közé tartozott például a vármegye árvízvédelme, megtervezte és felügyelte a Duna árvízvédelmi töltéseit, egyebek közt a dömsödi töltéseket.

Balla Antal Pest-Pilis-Solt vármegyei térképe (1793), amelyen 12 évig dolgozott
Jelzet: MNL OL, Kormányhatósági fondokból kiemelt térképek, Helytartótanácsi térképek (S 12), Div. X. No. 76.

Az 1770-es évek elejére a Soroksári-Duna („Dömsödi Duna”) zátonyosodása, iszaposodása miatt árvíz esetén a víz nem tudott gyorsan lefolyni, így nagyobb károkat okozott, mint korábban, különösön igaz ez az 1775. évi jeges árra. A dömsödi töltések, főként az ún. Agyagosi-töltés azonban nem csak Dömsöd védelmét szolgálta, hanem a Pestről Baján át Péterváradra vezető országút járhatóságát is biztosította, valamint a kiskunsági településektől (Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás, Kiskunlacháza) is távol tartotta az árt. Mivel a Kiskunság területe a Duna medrénél alacsonyabban feküdt, rendkívüli árvizek esetén nagy mennyiségű víz zúdult a kiskunsági településekre, amely Akasztó és Hajós felé, onnan a Kalocsai-Sárközbe és az „Örjeg” nevezetű mocsaras területre tudott lefolyni. A víz egy része Bajánál és Sükösdnél visszafolyt a Dunába, a másik része a mocsarakat táplálta.

1776-ban Balla az előző évi árvíz magasságához igazítva megemeltette a meglévő töltéseket, új és erősebb töltéseket építtetett. A töltések építésében és fenntartásában ekkor a kiskunsági települések is részt vettek, abban a reményben, hogy őket is megvédik ezek a töltések a veszedelemtől. Azonban 1785-től kezdődően a kiskunságiak igyekeztek megszabadulni a töltések fenntartásának terhétől, mert úgy látták, hogy ebből nekik nem származik hasznuk. A „rendes” árvizek nem értek el hozzájuk, a rendkívüli jeges árakkal szemben pedig a töltések nem nyújtottak védelmet. Az 1779., 1784., 1789. és 1790. évi jeges ár idején a víz olyan nagy károkat okozott, mintha töltések sem lettek volna, így a kár nagyobb volt, mint korábban. 1790-ben például a Duna vize fél ölnyi (kb. 94 cm) vastagságra megfagyott. A jégzajlás következtében megáradó víz egyik alkalommal a kunszentmiklósi házakat is lerombolta.

1790-ben a kiskunsági települések egyértelműen megtagadták, hogy a töltések javításában részt vegyenek, amit Bedekovich Lőrinc, a Jászkun kerület mérnöke is támogatott. Azt tervezték, hogy inkább saját településeik védelmére emelnek töltéseket, illetve árkokat, csatornákat ásnak a víz elvezetésére.

Balla Antal Dömsöd és Akasztó területét ábrázoló árvízvédelmi térképe, 1793

Jelzet: MNL OL, Kormányhatósági fondokból kiemelt térképek, Helytartótanácsi térképek (S 12), Div. XIII. No. 584/2.

Balla Antal és Pest-Pilis-Solt vármegye ekkor a helytartótanácshoz fordult, hogy döntsön a kérdésben. 1791-ben a helytartótanács deputációt küldött ki a helyzet tanulmányozására és szakvélemény elkészítésére. A küldöttség a következő évben Balla és Bedekovich részvételével terepbejárást tartott, 1793-ban pedig Balla szakvéleményével és térképével együtt elküldte jelentését a helytartótanácsnak. Balla szintezést és térképezést követően amellett érvelt, hogy a dömsödi töltések fenntartása egyrészt az országút járhatóságának biztosítása miatt országos érdek, másrészt a kiskunságiak szántóföldjeit, termését is megvédelmezi a nyári árvizektől (zöldár), így azok hasznosak számukra.

A térképlap szelvényrajzán látható az Agyagosi-töltés és a Bak-ér kunszentmiklósi szakasza közötti terület szintezésének eredménye, továbbá a Duna vízszintje alatt fekvő területek. A térképen arab számok (1–17.) mutatják a Dömsöd és Dunavecse között, az országút és szántóföldek, települések védelmére emelt töltéseket, a 2. szám jelöli az Agyagosi-töltést.

Balla Antal megjegyzései a térképhez, 1793
Jelzet: MNL OL, Helytartótanácsi levéltár, Magyar Királyi Helytartótanács, Departamentum commerciale (C 64), 1828. F. 1. p. 146.

1794-ben a helytartótanács elrendelte, hogy a dömsödi töltések fenntartása négyötöd részben Pest-Pilis-Solt vármegyét, egyötöd részben a kiskunsági településeket terhelje. Következő évben Balla kimérte a kiskunságiakra eső töltéseket – ennek ellenére a kiskunságiak továbbra sem vették ki a részüket a munkából, arra hivatkozva, hogy a Jászkun kerülettől nem kapnak segítséget. Így 1796-ben a helytartótanács újból megerősítette korábbi rendeletét. Jó néhány évtizeddel később, 1828-ban a jászkunságiak ismét felmentést kértek a töltések fenntartásának terhétől, a helytartótanács azonban elutasította kérésüket, és megerősítette korábbi utasítását.

A bemutatott források jól tükrözik Balla sokrétű, földmérői, vízépítő mérnöki és térképészeti munkásságát, méltán soroljuk őt a 18. század kiemelkedő műszaki egyéniségei közé.

Iratfotók: Czikkelyné Nagy Erika