Amikor az Omega zavart keltett a Német Demokratikus Köztársaságban

Az Omega tagjai 1972-ben
Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-I-4-x-5. tétel-NDK-24696-1973. (Művelődésügyi Minisztérium, Külföldi kapcsolatok Főosztálya)
 

Mint minden más magyar zenekar, ők is Nyugat-Európába kívánkoztak, legalábbis turnékörútra, de még inkább egy lemezszerződés reményében. E reményeikben nem kellett csalatkozniuk, azonban „Nyugatra” „Keleten” keresztül vezetett az út: a szocialista együttműködés jegyében az illetékes magyar szervezőirodák elsőként és elsősorban a keleti blokk országaiban szerveztek fellépési lehetőségeket. Az Omega is így jutott el Lengyelországba, Csehszlovákiába és nem utolsósorban a Német Demokratikus Köztársaságba (az NDK-ba, vagy más elnevezéssel Kelet-Németországba).
Az Omega az NDK-ban rendkívül népszerű volt: megtörtént, hogy az egyik új lemezük megszerzéséért hosszú sorokban várakoztak a keletnémet fiatalok, és ez állítólag Erich Honecker pártfőtitkár nemtetszését is kiváltotta. A lemezeladási számok is sokatmondók: az Élő Omega nevű nagylemezből már a megjelenés előtt 50 ezer darabot rendelt az NDK, majd, amikor a rádióadók sugározni kezdték, további 50 ezret!
A rádióadások azonban nemcsak népszerűséget hoztak, hanem egy nem kívánt galibát is: a berlini rádió 1973. februárban megadta Kóbor János énekes lakcímét. Ezzel levelek „áradata” indult meg az NDK-ból az együttes felé (megjegyzésre érdemes, hogy Kóbor János felesége intézte a levéldolgokat). A zenekar tagjai kezdetben még örültek is a figyelemnek, azonban egy idő után már nem bírták megválaszolni a leveleket, ami anyagi és időbeli megterhelést is jelentett számukra. Az együttes ezért egy olyan levélsémát készített, amelyben a magyar koncertszervező állami intézmény címét adta meg. Azonban e szerv sem kívánt és tudott ilyesmivel foglalkozni, ezért visszairányította a küldeményeket az Omega felé. Hogy egyszerűsödjön a levelezés, újabb német nyelvű levélsémát dolgoztak ki.

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Német nyelvű sablonválaszok

Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-I-4-x-5. tétel-NDK-24696-1973. (Művelődésügyi Minisztérium, Külföldi kapcsolatok Főosztálya
 

Közben 1973 áprilisában és májusában nagy sikerű koncertkörutat tettek az NDK-ban. A turné viszont nem volt mentes a botrányoktól – annak ellenére, hogy a szervezők azt is gondosan megválogatták, kik mehetnek be a koncertre. A német szervek „több helyről” panaszkodtak az Omega koncertjein láthatók miatt: véleményük szerint nem léptek fel „esztétikusan”, illetve „feltüzelték” a közönséget. A szervezők külön kiemelték a magdeburgi koncertet, mint a bajok forrását.
Az említett magdeburgi koncertről Mihály Tamás basszusgitáros visszaemlékezéséből többet is megtudhatunk: „…a magdeburgi párttitkár feljött buli közben a színpadra, felkapcsoltatta a nézőtéri fényeket, és elkezdett „intézkedni”. Én meg közöltem vele, hogy nem 1944-et írunk (akkor volt apám Magdeburg-ban kényszermunkás, ezért kétszeresen utáltam, hogy egy helybeli német pofa beleszól a koncertünkbe), és lezavartam a színpadról. Németül. Értette. Fel is jelentett a magyar szerveknél.” (Mihály Tamás: Basszus! Omega! Ez egy életre szól. (Omegától alfáig). Noran Libro, Budapest, 2014. 101–102.)
A koncertkörúton tapasztaltak miatt mondta le az NDK koncertigazgatósága a júliusra tervezett turnét, és „belátható időn belül” nem kívánta őket újra meghívni. Közben az Omega Nyugat-Németországban folytatta a turnéját. Az NDK-ban készpénzben megkapott teljes fellépti díjat átcsempészték Nyugat-Berlinbe, és bár rossz árfolyamon, de átváltották „igazi” német márkára. A pénzből erősítőket vettek.

Az Omega tagjai a német nyelvű sablonlevelekhez mellékelt képeken
Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-I-4-x-5. tétel-NDK-24696-1973. (Művelődésügyi Minisztérium, Külföldi kapcsolatok Főosztálya)
 

Időközben a „fanok” megkeresései sem csillapodtak, és a sablon válaszleveleket továbbra is visszaküldték a rajongóknak. A szöveg tartalma azonban megint nem kívánt hatást váltott ki: fellépéseik elmaradásának a felelősségét az NDK koncertigazgatóságára hárították. A koncertigazgatóság ezt követően több száz felháborodott levelet kapott, ami megfogalmazásuk szerint „kultúrpolitikai szempontból kellemetlen a számukra”. A zenekar ráadásul továbbra is úgy propagálta a lemezeiket, mintha azok az NDK-ban beszerezhetők lettek volna…

Ezt a német hatóságok már nem tűrték, és diplomáciai úton keresték meg a magyar partnereket, hogy a sablonlevelek további kiküldését leállítsák.
A magyar szervek felmérték az eddig okozott „külpolitikai kárt”: „A modern magyar könnyűműfaj szélesebb körű népszerűsége összefügg a VIII. kongresszus után változott kultúrpolitikai légkörrel. […] A jelenlegi kultúrpolitikai helyzet még számos kérdőjelet tartalmaz. A fenntartások a nagyobb vonalú kultúrpolitikai gyakorlattal szemben erősödtek, amit a KB 9. plénuma jól szemléltetett. Az ilyen ügyek, mint az Omega levelei, ill. az NDK koncertigazgatóságot ért bírálatok csak arra alkalmasak, hogy a fenntartásokkal élők pozícióját erősítsék.” – szögezték le a vonatkozó minisztériumi feljegyzésben.
A hivatalos álláspontból az is kiderül, hogy bár a Művelődésügyi Minisztérium „nem kívánta eltúlozni” az ügy jelentőségét, azonban úgy véltek, hogy az Omegával szembeni kifogások az NDK-ban időközben megváltozott kultúrpolitikai légkör és gyakorlat ellenzőinek (a „fenntartásokkal élők”-nek) a malmára hajtják a vizet. Emiatt úgy ítélték meg, hogy a helytelen tartalmú levelek kiküldését le kell állítani.
Az együttes tagjainak a minisztérium Zeneművészeti Főosztályának munkatársa „beszélt a lelkére”, akik meg is ígérték, hogy a jövőben nem küldik ki a kifogásolt levélmintát, és ezen túlmenően „tartózkodnak” olyan szövegű válaszlevelektől, amelyet az NDK illetékes funkcionáriusai kifogásolhatnak. Ezt a zenekar elfogadta és ígéretét betartotta.

A zenekar továbbra is népszerű volt a keletnémet területeken, és ezért nagy volt a rajongói nyomás az NDK illetékesein, ami érezhetően kényelmetlen volt számukra. 1974-ben fel is vették a kapcsolatot a magyar féllel, és afelől érdeklődtek, hogy „fejlődött-e az együttes magatartás, kulturált viselkedés és fellépés tekintetében olyan mértékben”, hogy az újabb kiutazást a magyar fél (!) javasolhatja. A magyar fél azonban kitért az állásfoglalás megfogalmazása felől, és az együttes zenei hatását nem kívánták semmilyen módon minősíteni. „Más kérdés az együttes politikai és általános emberi magatartása, esetleg művészi fejlődése.” Végeredményben elhárították a kellemetlen érdeklődést: jellemzést nem akartak adni a zenekarról, és a meghívásról a döntést az NDK-ra hárították.

Rajongás ide vagy oda: az Omega legközelebb csak az 1980-as években vendégszerepelt a Német Demokratikus Köztársaságban.

Felhasznált irodalom:

Molnár György – Tóth Péter: Omega a gitár mögül. Ahány kép, annyi történet. Alexandra Könyveshát Kft., Pécs, 2021.

Mihály Tamás: Basszus! Omega! Ez egy életre szól. (Omegától alfáig). Noran Libro, Budapest, 2014.

Mihály Tamás interjú (készítette: Ignácz Ádám), MTA BTK ZTI, 20-21. Századi Magyar Zenei Archívum és Kutatócsoport. 2013. 02. 20. (https://zti.hu/files/mza/docs/Oral_History/MihalyTamas.pdf Letöltés ideje: 2023. 02. 10.)