„állitólag scytha betűvel” – A székely írás veszélyei
Lázár (VII.) János a Lázár család sarja volt, az egyik legősibb székely családé. A család gyalakuti ágából származó Lázár János a Nagyenyedi Református Kollégiumban Pápai Páriz Ferenctől tanult, majd 1719-ben az erdélyi kormányszékhez felesküdve hivatali pályára lépett. 1728 januárjától 1731-ig a marburgi egyetemen tanult. Hazatérése után kiterjedt levelezést folytatott a külföldi és erdélyi tudósokkal, valamint erdélyi püspökökkel. Édesapja halála után mostohaapja a tudós Köleséri Sámuel (1663–1732). Lázár János 1736-tól az Erdélyi Királyi Tábla ülnöke lett. 1737-ben vette feleségül gróf Teleki Katát, gróf Teleki János és Vay Borbála leányát. 1742-ben Belső-Szolnok vármegye főispánja, 1746-ban a királyi tábla elnöke és főkormányszéki tanácsos lett. 1733-ban bárói, majd 1750-ben grófi rangot kapott. 1758-ban hunyt el a felesége, akit három év múlva követett a sírba nagyobbik fia, Lázár Imre. 1771 táján a közéleti szerepléstől visszavonult, 1772 novemberében halt meg. Latin verseket írt, kortársai Erdélyi Janus Pannoniusnak, kora Vergiliusának nevezték. Ő volt egyik legelső Voltaire-fordítónk.
E fényes karriert befutó és jelentős irodalmi tevékenységgel büszkélkedő gróf pályafutását csaknem kettétörte 1738 márciusában a hamis vádpont miatti elfogatása és bebörtönzése.
A vele együtt letartóztatott személyek az Erdélyi Fejedelemség szellemi és politikai elitjének jeles tagjai voltak: gróf Bethlen Sámuel, báró Lázár János – az Erdélyi Királyi Tábla bírái, Szigeti Gyula István református püspök, Rhédei Ferenc, Rhédei László, Thoroczkai Zsigmond és Toldalagi Mihály. Bethlen Sámuelt és Lázár Jánost előbb Nagyszebenben tartották fogva, majd a pestis kiütése miatt Brassóba vitték át őket. Szigeti Gyula Istvánt Károlyfehérvárott (Gyulafehérvárott), Rhédei Lászlót Déván, Thoroczkai Zsigmondot Kolozsvárott, Rhédei Ferencet Besztercén, Toldalagi Mihályt Fogarasban őrizték a vizsgálatok alatt, több mint fél éven keresztül.
(LÁZÁR MIKLÓS: A gróf Lázár család. Kolozsvár, 1858. 92–93.)
A peres ügy és a vizsgálat iratai a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában találhatók. Közöttük fellelhető a gróf Bethlen Sámuelnél és báró Lázár Jánosnál lefoglalt iratok jegyzéke. Utóbbiét Henter Sándor 1738. március 31-én készítette – a jegyzék igen terjedelmes, pedig nem darab szinten, mivel sok esetben csak a nagyobb csomókban lévő iratok témakörét nevezte meg.
Henter Sándor által készített jegyzék a Lázár Jánosnál talált és lefoglalt iratokról, 1738. március 31.
Jelzet: MNL OL, Erdélyi kancelláriai levéltár, Erdélyi Királyi Kancellária levéltára, Acta generalia (B 2), 1738/434. fol. 26–31.
A Bécsből küldött vallató pontokból kiderült, hogy Lázár Jánostól külön, a székely írással íródott irományokról és az írással kapcsolatos kérdésekre is válaszokat vártak.
A jegyzőkönyvben foglaltakat vizsgált személynek felolvasták, és előbbiek megtartásával továbbküldték. Medgyes, 1738. október 8. A következő napon a vizsgált személy, báró Lázár János az N. betűjel alatti levél kulcsát átküldte a bizottságnak.
N. betűjel alatti levél
Tekintetes királyi vizsgálóbizottságnak alázatosan jelentendő.
Ama da, ge, li, ro és pu betűket érintően.
Úgy írandó át, hogy ahol a-t írunk, ott d értendő, és fordítva, ahol g áll, ott e írandó, és fordítva, ebből következően az l helyett i, az r helyett o, a p helyett u, és fordítva.
Ha ezeket a betűcseréket figyelembe vesszük, akkor ilyen írás tűnik elő, mégpedig.
Itt illen állapotok vadnak:
Meg harczolván az Velenczesekkel, volt a' Török Classis, eőtven eőt, 55. azon kívül száz hetven Kaik, kiben 60., 70. számu nép volt, az Gállyákb[an] 14. maradott meg, az kik el szaladtanak, de az vezér mihent ki értek, mind meg ölette, a száz hetven Kaikokb[an]30. Maradott meg. Soha az Török Nemzeten illen veszedelem nem esett, mint az idén, csak most husz eszer ember veszet el, az idén száz Hajojoknál több oda, az fekete Tengherön, az Donczki Koszák egetöt el 30. Várost, falut, csak nem által a fejér Tengheren, negied nappal ez előtt itt közel két három méli főldnire voltanak, mindenütt éghetnek, rabolnak, ez meghrőttent, félemlőt nép. Az vezér 3. Passát, 17 nagi rendeket öletöt megh az futásért, azon kívül többet 2. ezer embernél, az kik ide haza jöttenekis, a Császár mindenütt öleti őket. Az meli helyöket a' Kozákok el éghettenek Panghalia, Galata, Bulgharianak minden Portusit, Pizát, utolb[an] Reksinél voltanak.”
Részlet a Lázár János elleni vizsgálat jegyzőkönyvéből, Medgyes, 1738. október 8.
Jelzet: MNL OL, Erdélyi kormányhatósági levéltárak, Gubernium Transylvanicum levéltára, Gubernium Transylvanicum (in politicis), Ügyiratok (F 46), 1738/544. fol. 17r, fol. 22v–23v.
Sajnos a vizsgálati iratok között nem lelhetők fel székely írással íródott levelek, az ügy során lefoglalt irományokat a vádlottak felmentésük után ugyanis visszakapták, a levéltárba került iratok között pedig nem található másolat. Egyetlen kivétel az N. betű alatt hivatkozott, amelyet Lázár János kihallgatása jegyzőkönyvének végére írtak, az azonban nem székely írással készült, és a megfejtett szöveg a jegyzőkönyvben olvasható.
A kihallgatás azonban így is érdekes információkat tartalmaz. A K. betűjelű levelet a kihallgatott Lázár János édesapja, az 1675 és 1716 között élt Lázár (III.) György írta székely írással, és az az átírási kulcsot, az ábécét is tartalmazta. A levelet Bécsben is elemezték, lefordították, a tartalma az volt a kihallgatott szerint, amelyet Bécsben megállapítottak. Ebből kiderült, hogy fiának, Lázár Jánosnak ismernie kellett a székely írást, különben nem mondhatott volna véleményt annak tartalmáról. De miről szólt az apja által székely írással készített dokumentum? Lázár János „a K. betűjel alatt levelet úgy magyarázta, hogy az: „Grof Bethlen Miklós notára való keresésiben be adot votumim”, vagyis Bethlen Miklós kancellárnak (1642–1716) a hűtlenség bűnére, hazaárulási vádra adott felvilágosítása, magyarázata. Bethlen Miklós Nagyszebenben írta a Hollandiában, Hágában Fridericus Gotefridus Veronensis álnéven 1704-ben kiadott Columba Noe (Olajágat viselő Noé galambja) című röpiratot. Ő maga így írt róla Önéletírásában: „A haza és proxime Enyed romlása, kit bizony, mint egy gyermekemet, úgy megsirattam, indíta a Noé galambja írására. Isten előtt állok s írom, olyan csodálatos instinctus volt körülem, jómra-é, gonoszomra-é? Isten titkában vagyon, hogy én azt kiírni nem tudom, csak nem nyughattam sem nappal, sem éjjel, míg el nem készítém és annak a Pano István görögnek oda nem adám.” Bethlen azt is feljegyezte e munkájában, hogy az üggyel kapcsolatos iratok kiknél érhetők el: „Az actákra, melyeknek az erdélyi részét, az evocatiora, pár és processusbélieket Sándor Gergely és Péter deák prókátorim adhatják elé.” Tőlük – akik rendelkeztek az idézőlevél másolatával és az eljárás során keletkezett iratokkal – kerülhetett aztán Bethlen Miklós kancellárnak a hazaárulási vádra adott magyarázata néhány vele szorosabb kapcsolatban lévő személyhez, akik közül Lázár György székely írással másolta le, és őrizte azt. Az adott körülmények között teljesen érthető és indokolt volt az eljárása, hiszen ha akkoriban a császár emberei megtalálják nála, komoly veszélybe sodorta volna magát.
Összességében megállapítható, hogy négy székely írással készült iratot találtak Lázár Jánosnál, amelyek közül három ábécét is tartalmazott. Egy iratot nagyapja, egyet apja, egyet egy Dakó János nevű személy, egyet pedig egy ismeretlen személy írt. Keletkezésük ideje a 17. század első harmada és a 18. század eleje közé esik, és az is egyértelmű, hogy – ahogy már említettük – 1738-ban Lázár Jánosnak nem jelentett gondot azok olvasása. Feltételezhető, hogy az évszázadok óta vezető szerepet betöltő, művelt család tagjai körében a székely írás ismerete apáról fiúra szállt. (Más forrásból azt is biztosan tudjuk, hogy a család gyalakutai ágának több nemzedéke ismerte a székely írást, rendelkezett székely ábécékkel, sőt Kájoni János egyik székely ábécéje is a család egyik tagjának iratai közül származik.) Megerősítést nyert az is, amit az eddig ismertek közül néhány székely írás alapján már tudtunk: a kényes információk feljegyzésére titkosírásként is használták, hogy ne sodorják veszélybe önmagukat és ez által családjukat se – Lázár János esetében ez csaknem szomorú véget jelentett számára.
A cikk részletes, hivatkozásokkal ellátott bővebb változata Zsupos Zoltán: A székely írásról című, Budapesten 2015-ben megjelent munkájában olvasható.
Rákóczi József szerepére lásd Papp Sándor: Rákóczi József hatalomra kerülési kísérlete és a Porta. Forráskritikai vizsgálatok. In: A Rákóczi- szabadságharc és Közép-Európa. Tanulmányok a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 300. évfordulójára I. Szerk. Tamás Edit. A Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei 45. Sárospatak, 2003. 241–294.
Iratfotók: Szálkai Dániel
Új hozzászólás