Álláslehetőségek a 19. század végén – Csánki Dezső levéltári karrierjének kezdete
Az 1874-ben létrehozott Országos Levéltár igen szerény létszámmal, 16 fővel kezdte meg működését 1875-ben. A levéltári személyzet ekkor fogalmazói (3 fő, mind igazgató) és kezelői (10 fő) szakból, valamint szolgákból (3 fő) állt. Az intézményben először a levéltárba kerülő régi hivatalok (helytartótanács, kúria, kincstár) korábbi alkalmazottai dolgoztak. A nyugdíjba vonultak vagy elhalálozottak álláshelyeit új – fiatal – munkatársakkal kellett feltölteni. Az első években sikerült a tudományos – szellemi – munkát végző fogalmazók számát 3–4 fővel bővíteni. A kezelői feladatokat ellátó hivataltisztek száma csökkent, és a megüresedő helyekre is általában jog- vagy bölcsészettudományi egyetemet végzett személyeket vettek fel, akik a szakmai gyakorlat megszerzése után fogalmazói munkakörbe léphettek át.
Az első kísérlet
1878. október 23-án Pauler Gyula (1841–1903) országos levéltárnok – az intézmény vezetője – arra kérte br. Wenckheim Béla őfelsége személye körüli minisztert, a Belügyminisztérium ideiglenes vezetőjét, hogy a Suhajdy György (1806–1878) segédhivatali igazgató halálával megüresedett álláshelyen lévő összeget az állomány továbbfejlesztésére fordítsák, két előléptetéssel és egy új hivataltiszti állás betöltésével. Pauler 1879 tavaszán – az új éves költségvetés elfogadását követően – Kendelényi Ferencet (1813–1886), a kúria korábbi allevéltárnokát harmadik allevéltárnokká, Thallóczy Lajost (1857–1916), 1877 óta levéltári tisztet másodosztályú fogalmazóvá, Csatth Ádám (?–1914) levéltári tisztet kezelő aligazgatóvá, Nagy Gyula (1849–1924) levéltári fogalmazót és Kolozsváry Gábor levéltári tisztet magasabb fizetési osztályba javasolta kinevezni. Két – harmadosztályú – hivataltiszti álláshelyre pedig pályázat meghirdetését kezdeményezte. Tisza Kálmán az összes előterjesztést jóváhagyta, így a Budapesti Közlöny május 8–9-i számaiban az álláspályázatok megjelentek.
Csánki Dezső (1857–1933) a tízgyermekes füzesgyarmati református lelkész ötödik gyermeke volt. 1875 és 1878 között a pesti egyetemre járt, ahol történelem–földrajz tanárszakos diplomát szerzett. 1879-ben ledoktorált. A hirdetményeket olvasva levélben fordult egykori évfolyamtársához, Thallóczy Lajoshoz: „Talán nem fogok előtted nagyon merésznek feltűnni, ha kijelentem, hogy ez állomások egyikére én is pályázni óhajtanék. Mielőtt azonban ezt tenném, feleslegesnek egyáltalában nem látszik e részben némi kis tapogatódzás. Te, mint az orsz. levéltárnál avatott ember, bizonyára fogod tudni, hogy vajon van-e már előre kinézve valaki ez állomásokra, amint az rendesen – minden vizsgálat dacára is – történni szokott. Ha így áll a dolog, fájdalommal bár, de – úgy gondolom – mindenesetre vissza kell vonulnom, s ez esetben annyival jobb lenne ezt tennem, minthogy nem lakván Pesten, a kiállandó vizsgálatra feljövetelem pénzbe kerülne, amivel pedig nemigen rendelkezem.” Thallóczy megnyugtathatta Csánkit, mert a pályázatot végül beadta.
A két álláshelyre összesen tizenhat pályázat érkezett. A történelem írásbeli július 7–8-án, a paleográfiai írásbeli 9–10-én, a szóbeli vizsga 11–12-én volt. Vizsgabiztosnak Jakab Elek országos allevéltárnok mellé a távol lévő Fraknói Vilmos helyett Szilágyi Sándort, az Egyetemi Könyvtár vezetőjét és br. Nyáry Albertet, az Archaeológiai Értesítő szerkesztőjét kérték fel. Az ügyiratok tanúsága szerint a vizsga adminisztrációját éppen Thallóczy végezte, a behívó leveleket is ő készítette, így Csánki a leginkább bennfentes személytől érdeklődött még júniusban is a vizsga felől.
Ezt a vizsgát már az új minősítési rendszer alapján értékelték. Pauler ugyanis 1878. december 28-án azt javasolta a belügyminiszternek, hogy a korábbi – egyénre és esetre szabott – értékelési gyakorlatot váltsa fel az egyértelmű értékelés. Ahogy írta: „Az esetről esetre kitalált calculusok [= osztályzatok] ugyan talán hívebben fejezhetnek ki minden árnyalatot, mint az állandó calculusok, de kivált hason képzettségeknél, nagyon megnehezítik az összehasonlítást, folytonos figyelmet igényelnek, hogy egy magában véve igazságos kifejezés ne váljék igazságtalansággá mások irányában a kellő aránynak meg nem tartása által, és lehetetlenné teszik azt, hogy a calculusok a sorrend megállapításánál bizonyos számú egységeknek vetessenek, s ezeknek száma szerint állapíttassék meg a classificatio, mint a katonai tanintézetekben, mi – igénytelen véleményem szerint – a lehető legnagyobb objectivitást leginkább biztosítja.” Erre tekintettel az egyes tárgyakra nézve kitűnő (1), jeles (2), jó (3), kielégítő (4), nem kielégítő (5) kifejezésekkel lehetett értékelni a pályázó teljesítményét, a végeredményt pedig a „kiválóan képesített”, „képesített” és „nem képesített” kifejezésekkel. Kiválóan képesített csak az lehetett, aki minden tárgyból kitűnő vagy jeles minősítést kapott. A szakminiszter 1879. január 14-én a vizsgaminősítésre tett javaslatot jóváhagyta.
Csánki Dezső a történelem írásbeli vizsgán a 3. tételt dolgozta ki, leadott munkája sajnos nem maradt fenn a vizsgajegyzőkönyvében. A latin paleográfiai dolgozatát a szepesi káptalan 1298. június 7-én kelt oklevelének átírásából végezte, egy kis hibával.(https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/14261) A jelöltek között Tagányi Károllyal (1858–1924) együtt a legjobb teljesítményt nyújtotta.
A Jakab Elek által javított történelmi írásbeli vizsga állandó tételei, amelyek közül egyet kellett a jelöltnek kidolgoznia:
1. A nádori hivatalnak hatásköre, tekintettel a történeti fejlődésére.
2. Melyek voltak Magyarország közigazgatási organumai a szatmári békétől 1848-ig és mi volt hatáskörük?
3. Adassék Magyarország királyainak névsora, uralkodási idejüknek kijelölésével és indokolt kiemelésével azon királyoknak, kik alatt az országnak közigazgatási vagy jogi szervezete nevezetesebb változáson ment keresztül.
4. Jellemeztessék I. Mátyás király uralkodása.
5. Adassék legnevezetesebb mozzanatainak kiemelésével, rövid vázlatban a Rákóczy-háznak története Rákóczy Zsigmond erdélyi fejedelem trónraléptétől II. Rákóczy Ferenc haláláig.
6. Számoltassanak elő rövid indoklásokkal a magyar nemzet legnevezetesebb férfiai a mohácsi vésztől a szatmári békéig.
7. Mikor fejlődött ki teljesen Magyarországon az adományrendszer? mik annak főbb vonásai? jelesen miben hasonlít az adomány a hűbérhez és miben különbözik tőle?
8. A magyarországi hiteles személyekről és helyekről 1848 előtt. Kik, illetőleg melyek voltak azok? mi volt hatáskörük, eljárási, kiadványozási módjuk, tekintetbe véve történelmi fejlődésüket is?
Csánki Dezső oklevélátírása
Jelzet: Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Belügyminisztériumi Levéltár, Belügyminisztérium, Elnöki iratok (K 148), 4573/1879. (1879-II-b-3470.)
Csánki Dezső 1879. évi vizsgájának jegyzőkönyve
Jelzet: Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Belügyminisztériumi Levéltár, Belügyminisztérium, Elnöki iratok (K 148), 4573/1879. (1879-II-b-3470.)
A vizsga eredményéről Pauler már július 16-án tájékoztatta a belügyminisztert. Vécsey Róbert miniszteri engedéllyel korábban, már májusban levizsgázott, a többi 15 jelentkező közül kettő visszalépett, kettő pályázatát áttették az egyszerű kezelőtiszti álláshelyre jelentkezőkhöz. Ketten az írásbelin még megjelentek, de a szóbelire nem jöttek el. Korábbi vizsgájuk eredményét felhasználva csak részbeni vizsgát tett három fő: „A BM által … megállapított kitételeket használta a bizottság, ezért míg korábban teljesen képesítettek voltak, most csak képesítettek lettek” a jelöltek. Pauler a történelem tételeket, a paleográfiai vizsga 8 eredeti oklevelét, a pályázati kérvényeket a dolgozatokkal és a vizsgajegyzőkönyvvel együtt is felterjesztette, megjegyezve, hogy „a pályázat eredménye igen kielégítőnek mondható, amennyiben bár az újabb és szigorúabb szabályoknak megfelelőleg kiválóan képesítettnek egy sem nyílváníttatott, nem képesítettnek is csak három ítéltetett”. A nyolc képesített pályázóból a javasolt jelöltek sorrendje (pontszámmal) a következő volt: 1. Tagányi Károly (22), akit azért helyezett Pauler az azonos pontszámot elérő Csánki elé, mert a lényegesebb tantárgyakból jobb eredményei voltak, 2. Csánki Dezső (22), 3. zilahi Kiss Béla (27), 4. Vécsey Róbert (28), 5. Karlovszky Endre (27).
Pauler Gyula összesítő jelentése a vizsgákról
Jelzet: Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Belügyminisztériumi Levéltár, Belügyminisztérium, Elnöki iratok (K 148), 4573/1879. (1879-II-b-3470.)
A jelentkezők minősítő táblázata
Jelzet: Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Belügyminisztériumi Levéltár, Belügyminisztérium, Elnöki iratok (K 148), 4573/1879. (1879-II-b-3470.)
Pauler – bár korábban a pontszámok által adott sorrendet a legobjektívebbnek nevezte, most mégis az attól való eltérést javasolta: „Kötelességem lévén Nagyméltóságodnak a két hely tekintetében hármas kijelölést tenni, mély tisztelettel bátor vagyok megjegyezni, hogy tekintve a hivatal igényeit, nem ragaszkodom teljesen a vizsgák számtani eredményéhez, amennyiben Csánki Dezső úrnak írása nem jó, és a bölcsészeti tanfolyamnak elvégzésén kívül semmi mást nem igazol: míg zilahi Kiss Béla jelenleg mint díjnok működik az Országos Levéltárban, s így használhatósága már ki van próbálva, Vécsey Róbert úr pedig múlt évi szeptember közepétől folyó évi május végéig működött ily minőségben, dicséretes szorgalommal és teljes megelégedésre, és az 1878-iki vizsga alkalmával jogvégzettséget is igazolt.” Ennek alapján az általa javasolt sorrend Tagányi Károly, zilahi Kiss Béla és Vécsey Róbert. A miniszter az első két helyen javasoltakat nevezte ki levéltári tisztnek, akik az esküt 1879. július 24-én letéve, az Országos Levéltár munkatársai lettek.
A második kísérlet
1879 végén újra üresedésre került sor a levéltárban. Ekkor Pauler Gyula azt javasolta a belügyminiszternek, hogy dr. Vincze Gábor (1851–1879) két nappal korábbi halála miatt megürült első osztályú fogalmazói álláshelyre a rangsorban következő dr. Thallóczy Lajost, a helyére pedig a fogalmazói vizsgát tett Sándor János (1832–1900) levéltári tisztet nevezze ki. A megüresedő kezelői helyet pályázat útján javasolta betölteni. Az új pályázatra kilencen nyújtották be jelentkezésüket, közülük öten már az előzőn is részt vettek, ők a korábbi eredményük beszámítását kérve csak részbeni vizsgát tettek. Az írásbeli március 2–3-án (történelem), 4–5-én (paleográfia), a szóbeli pedig március 6-án zajlott, Jakab Elek és Fraknói Vilmos vizsgabiztosok előtt. A legjobb eredményt Karlovszky Endre (18 pont) érte el, őt követte Csánki Dezső, akinek csak a történelmi dolgozatot kellett megírnia, és az előzőnél jobb (jeles) minősítést kapott rá. 21 pontjával őt javasolta a második helyen az álláshelyre Pauler, megjegyezvén, hogy „csak történelmi írásbeli dolgozatot adott, de múltkor egészen jó vizsgálatot tett”. Az új hivataltiszt ezúttal Karlovszky Endre lett.
Stratégiaváltás
Csánkit az sem tántorította el attól, hogy a levéltár kötelékébe lépjen, hogy jó eredménye ellenére két pályázata is sikertelen lett. Bizonyára felismerte, milyen helyzeti előnyt jelent, ha a pályázó már kapcsolatban áll – például díjnokként – a levéltárral. Ezért 1880 októberében – akkor a Budapesti Közlöny munkatársaként – kérvényt nyújtott be Paulerhez, hogy – szóbeli kiegészítése alapján ingyenes – gyakornokként vegyék őt fel az intézménybe. Pauler a kérvényt támogatólag terjesztette fel a belügyminiszterhez, de egyúttal a levéltár szervezetébe illesztendő fogalmazógyakornoki álláshelyek rendszeresítésére vonatkozó javaslatot is tett. Javaslata szerint kívánatos, hogy az olasz és bajor gyakorlathoz hasonlóan a levéltár képezze azokat az ifjakat (alumni, practicanten, accepisten), akik a levéltárosi pályára kívánnak lépni. Ez a munkakör a levéltár számára is hasznos, mert ingyenes munkaerőt jelent, ugyanakkor a leendő munkatársak számára gyakorlati képzést nyújthat, akik az álláspályázatok alkalmával már mint kipróbált és megismert személyek előnyben részesülhetnek. Az ilyen gyakornoki álláshoz kapcsolódó feltételek a jogi vagy bölcsészeti tanulmányok elvégzése („mint az általános, a levéltárban nem tanulható nagyobb míveltségnek garanciája”), a latin nyelv ismerete, szövegek szótár nélküli megértése; a fiatal, 30 évesnél nem idősebb életkor, mert afölött az elme és akarat hajlékonysága, tanulási kedve már nem olyan magas. Fontosnak tartotta, hogy a kinevezés a jelölt kérvényére, a levéltár véleménye alapján történjék; 3 hónap próbaidő után némi anyagi juttatást kapjon a gyakornok, és mivel az állás bizalmi, ezért a gyakornok is tegyen hivatali esküt. A fentiek figyelembevételével javasolta Csánki alkalmazását gyakornokként, akit a belügyminiszter ki is nevezett. Csánki 1881. július 1-jétől kezdte meg gyakornoki szolgálatát, majd a próbaidő végével, október 1-jétől 25 forintnyi segélyben részesült.
A siker
1881 végén az alig pár hónapja ott dolgozó Küffer Béla (1856–1928) levéltári tiszt bejelentette, hogy a képviselőház segédkönyvtárosa lesz a következő év elejétől, ezért kérte a szolgálatból elengedését. A megüresedő harmadosztályú levéltári tiszti álláshelyre megint pályázatot írtak ki. Ez az állás a korábbiakkal ellentétben már nem a fogalmazókkal szemben támasztott feltételeket írta elő, csak latin és német nyelvismeret, helyesírás és szépírás szerepelt az elvárt készségek között. A 16 pályázó közül a legjobb eredményt Csánki Dezső érte el, aki latinból jó, a többi tárgyból jeles minősítést szerzett. Pauler pályázati értékelése szerint Csánki Dezső „az országos levéltárban kiváló szorgalom- és használhatósággal szolgál, nemcsak mert a vizsgát legjobban tette le, hanem a pályázat nyílt kitételénél fogva is: hasonló képesség mellett kimutatott levéltári vagy irattári szolgálat előnyül fog tekintetni, mindenkinek eléje teendő”. Tisza Kálmán miniszterelnök–belügyminiszter 1882. április 11-én Csánki Dezsőt harmadosztályú levéltári tisztté nevezte ki, aki két nap múlva letette hivatali esküjét, és így az Országos Levéltár tisztviselői körébe lépett.
Csánki tisztviselői életútja igazi sikertörténet, annak példája, hogy az arra érdemes állami tisztviselő eljuthat a szakmai csúcsra: 1885-ben fogalmazó, 1893-ban országos allevéltárnok, 1900-ban előbb címzetes, majd 1904-től tényleges levéltárnok, „a legkitűnőbb ember a levéltárban”, 1913-tól főlevéltárnok, az intézmény vezetője volt.
Iratfotók: Czikkelyné Nagy Erika (MNL OL)
Ajánlott irodalom:
Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár dogozói a Belügyminisztérium főhatósága alatt: fogalmazók, kezelők és szolgák, 1874–1922
„Kedves Lajosom!” Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz, 1879–1916. S.a.r., bev. és mutató: Reisz T. Csaba. Bp., 2017.
A felhasznált levéltári források a K 148 Belügyminisztériumi Levéltár, Belügyminisztérium, Elnöki iratok (1879–II–a–140, 1879-II-b-3470) és az Y 1 Magyar Országos Levéltár, Általános iratok (1877–II-3, 1879–II–10, 1881–I–373, 1881–II-2) állagaiban találhatók.
Köszönetet mondok Klettner Csilla kolléganőmnek a segítségért.
Új hozzászólás