Kádár János az MSZMP VII. kongresszusán 1959-ben

A Kádár-korszak történeti megközelítésének fő tartalmának népszerű, eladható figyelemfelkeltésre alkalmas területei – 1956 utáni megtorlások, állambiztonság tevékenysége, szerepe a „társadalmi béke” ellenőrzésében – mellett érdemes olyan mozzanatokra is fókuszálni, amelyek árnyalják a rendszer működését ill. névadójának szerepét (az erkölcsi felelősség kérdésének megkerülése nélkül).

Kádár János születésének centenáriuma óhatatlanul  – ellentétes tartalmú –  indulatokat, érzelmeket gerjeszt személyével és a korszakkal összefüggésben.

A „nemzetáruló bolsevik” jelzős összetételtől, az „atyáskodó, békét teremtő, megfontolt kompromisszum kereső”-ig széles lehet az értelmezéseket megjelenítő skála.

Az erkölcsi felelősség alóli felmentés igénye, a „békés építőmunka” relatív jólétét hangsúlyozó, ill. a morális, politikai felelősséget soha meg nem kérdőjelező, elítélő attitűd, megközelítés együtt jelentheti egy korszak megítélésének kereteit.

Mit gondolt Kádár János a „szocializmus„ reformjának politikai, ideológiai határairól, a baloldaliság tartalmáról, a nem nyilvánosságnak szánt kulisszák között? A felszínre bukkanó gondolatok néha meghökkentő nyers őszintesége teszi érdekessé ezeket a találkozókat ill. a róluk készült összefoglalókat. Természetesen vezető testületi (KB, PB) üléseken gyakran elmondta véleményét Kádár egyes aktuális témához kapcsolódva, de terjedelmi okokból is egy rövidebb dokumentum érzékletesen rögzíthet elvi megfontolásokat. A hatvanas évek közepétől – párhuzamosan a felülről irányított társadalmi kiegyezésre alapuló konszolidálódó rendszer kiépülésével – több olyan négy vagy több-szemközti találkozóról készült összefoglaló feljegyzés, amely az MSZMP és más nyugat-európai baloldali pártdelegációk megbeszélésén elhangzottakat rögzítette.

Feljegyzés Kádárnak olasz szocialista vezetőkkel folytatott megbeszéléséről. 1965. január 29.
MOL M-KS 288. f. 32. cs. 1965/56. ő. e.

Fekete-tengeri matrózokkal Jaltán 1961-ben

Ezeken a megbeszéléseken több (nyugati) tárgyalópartner hangsúlyozta azt az oldott légkört, amelyben – Kádár közvetlenségre törekvő személyiségéből is következően – valódi, őszinte véleménycsere erősítette a (keleti blokk többi országaihoz képest eltérő) a kádári hatalomgyakorlás jellegéről kialakult benyomásokat. 

Az itt közölt dokumentum egy konkrét nyugat-európai baloldali (sajátosan olasz) belpolitikai problémához kapcsolódva szemléletesen érzékelteti a Kádár szocializmus-felfogásának egyes jellegzetességeit. Az olasz baloldali pártok taktikai, stratégiai összefogásának problematikája a magyarországi történeti fejlődés értékelését (egypárt és többpártrendszer kérdése), egy szélesebb baloldali (kommunista-szociáldemokrata) együttműködés lehetőségét és a Kádár-kiegyezés taktikai kérdéseit kapcsolta össze a feljegyzésben. A rendszer kiegyezésre ítéltetett filozófiája („aki nincs ellenünk, az velünk”) reform-kényszer illúziókra alapuló stratégiája fogalmazódott meg az itt olvasható dokumentumban, az egész Kádár-korszakra érvényes jelleggel.

Feljegyzés Kádárnak olasz szocialista vezetőkkel folytatott megbeszéléséről. 1965. január 29.
MOL M-KS 288. f. 32. cs. 1965/56. ő. e. 

A fényképek a Politikatörténeti Intézet gyűjteményéből származnak.