A zsidó hallgatókat ért atrocitások a Budapesti Kereskedelmi Akadémia főiskolai tagozatán 1920-ban
Az 1857-ben alapított, három évfolyamos középfokú Pester Handelsakademie (Pesti Kereskedelmi Akadémia, majd Budapesti Kereskedelmi Akadémia) vezetői, tanárai már az 1860-as években megfogalmazták a felsőfokú kereskedelmi, illetve gazdasági képzés megszervezésének igényét, a feltételek azonban ekkor még nem voltak adottak. Az 1867-es kiegyezést követően Lewin Jakab a bécsi kereskedelmi akadémia korábbi igazgatója lett az intézmény új vezetője, s a kérdés ekkor újra napirendre került. A Budapesti Kereskedelmi Akadémia 1883-ban már a felsőfokú képzés majdani szándékával szervezte meg a Középiskolát Végzettek Egyéves Kereskedelmi Szaktanfolyamát, mely heti 28 órában nyújtott magasabb fokú kereskedelmi képzést, majd a sikeres vizsga letétele után a hallgatók záróbizonyítványt kaptak.
Az egyéves tanfolyam 1900-ban megszűnt, és helyette kétéves akadémiai (főiskolai) tanfolyam fogadta a kereskedelmi ismereteiket felsőfokon is folytatni kívánó hallgatókat. Így az 1900–1901-es tanévet a Budapesti Kereskedelmi Akadémia két – egy középfokú felső kereskedelmi és egy akadémiai (főiskolai) – tagozattal kezdte el. Az akadémia két évfolyamos főiskolai tanfolyamára középiskolai, kereskedelmi érettségivel vagy ezekkel egyenértékű mezőgazdasági, ipari végbizonyítvánnyal lehetett jelentkezni. A főiskolai tagozatot végzett hallgatók 1915-től a műegyetem közgazdasági osztályán folytathattak magasabb fokú gazdasági tanulmányokat, ahol az egyéves képzés után közgazdaságtudományi oklevelet, illetve újabb egy évi tanulmány után akár közgazdaságtudományi doktori címet is szerezhettek.
Zsidó hallgatók beiratkozási kísérlete az akadémia főiskolai kurzusaira 1920 elején
A Budapesti Kereskedelmi Akadémia főiskolai tagozata az első világháború után, a Tanácsköztársaság idején ideiglenesen megszűnt, csak 1920 elején kezdődhetett meg a képzés újjászervezése. Bár az induló előadások jegyzékeit már január végén összeállították és előterjesztették, a kurzusokat azonban csak 1920. március 1-jén, a harmadik próbálkozásra kezdték el. A háború, illetve a Tanácsköztársaság bukása után a budapesti egyetemeken mind erőteljesebbé váló zsidó hallgatók elleni atrocitások miatt a budapesti tudományegyetem rektora 1920. március 2-án elrendelte a beiratkozások felfüggesztését.
A Budapesti Kereskedelmi Akadémia vezérlő bizottságának a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) felé megküldött jelentése szerint a jobboldali radikális hallgatók egy részének a zsidó hallgatókkal szembeni renitens viselkedése, erőszakoskodása, agresszív fellépése miatt nem tudták megtartani az előadásokat, ezért 1920. április 15-én a bizottság a főiskolai tagozat bezárása mellett döntött. Tulajdonképpen már maga a beiratkozás is erőszakba fulladt, ugyanis 1920. március elején a radikális hallgatók erőszakkal próbálták megakadályozni a zsidó hallgatók február óta tartó beiratkozását. Azokra, akik sikeresen beiratkoztak, az intézményből való távozáskor támadták rá, majd az épületbe behatolva a még ott tartózkodó zsidó jelentkezőket bántalmazva, a beiratkozási nyomtatványt kitépték a kezükből, ezt követően a felvételi irodából elvitték a beiratkozott hallgatók listáját. Az akadémia vezetése ugyan 1920. március 2-án a rendőrséghez fordult, ám mivel hathatós támogatást nem kapott, úgy ítélte meg, hogy nem tudja garantálni a hallgatók testi épségét, ezért a képzés szüneteltetése mellett döntött.
A Budapesti Kereskedelmi Akadémia jelentése a VKM felé 1920. március 3-án.
Jelzet: MNL OL, Polgári Kori Kormányhatóságok Levéltárai, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Levéltára, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Kereskedelmi iskolák (K 503), 1920–49–18–76233.a–137. ikt.
Szuppán Vilmos, A Budapesti Kereskedelmi Akadémia igazgatója a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumnak küldött levelében következőképpen fogalmazott: „A Kereskedelmi Akadémia 62 éves múltjában tanulóit mindenkor önzetlen hazaszeretetre és minden embernek érdeme szerint való megbecsülésére nevelte anélkül, hogy közöttük valaha is vallásfelekezeti különbséget tett volna. Ezen az irányunkon ezen túl sem fogunk változtatni. Az előadásokat pedig csak akkor fogjuk megtartani, ha tantermeinkben, a Kereskedelmi Akadémia régi hagyományaihoz híven, bármely vallású tanulók igaz magyar érzésben egyesülve békésen meg fognak egymással férni. Ezen elhatározásunkat most is fenntartjuk, és semhogy lemondanánk róla, inkább készek vagyunk a főiskolai tagozatot megszüntetni.” Az akadémia döntésére a keresztény-nemzeti érzelmű, radikális hallgatók egy csoportja Pekár Gyula vallás- és közoktatásügyi államtitkárnak írt levelében így reagált: „Szomorúan tapasztaljuk, hogy amíg a közélet minden ágában a keresztény-nemzeti szellem érvényesül, addig a zsidóság legerősebb várát, a kereskedelmet még mindig a régi megbízhatatlan korrupt internacionalista irány uralja. Teljes tudatában vagyunk annak, hogy hasztalan minden nemzeti megújhodásra való törekvés mindaddig, míg a zsidóság kezéből a gazdasági erőt ki nem vesszük, mert kinek a kezében a gazdasági hatalom azé a politikai hatalom is. A gazdasági élet hatalmi bástyáinak a bankok, kereskedések, iparvállalatok vezetői, irányítói és szakférfijai eddig majdnem kizárólag a Kereskedelmi Főiskoláról kerültek ki. Ezt a főiskolát a zsidó tőkeérdekeltségekben vezető emberekből alakult vezérlő bizottság irányította autonóm hatáskörrel, semmibe véve az államalkotó magyar faj egyetemes érdekeit, kizárólag a zsidóság hatalmi törekvéseit és internacionalista érdekeit szolgálta. A főiskola irányítása a vezérlő bizottság kezéből kivétessék.”
Szuppán Vilmosnak, a Budapesti Kereskedelmi Akadémia igazgatójának 1920. július 23-án a VKM-nek megküldött levele.
Jelzet: MNL OL, Polgári Kori Kormányhatóságok Levéltárai, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Levéltára, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Kereskedelmi iskolák (K 503),1920–49–18–76.233.a– 248. ikt.
A vezetőség tagjai közül elsőként Lánczy Leo – a kereskedelmi és iparkamara elnöke, országgyűlési képviselő, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke – emelt szót, aki a fenti nemzeti megújulást egy remélhetőleg hamarosan megváltozó intoleráns szellemnek nevezte, és így fogalmazott: „A szakismeretet megszerezni mindenkinek joga van, aki tandíjat befizette. […] Az az úr a házban, akié a ház és a pénz, és a boltos annak ad árut, aki fizet.” Minderre a hallgatók (Riedl Alfonz, Polcz Géza, Győrössy István, Szür János, Berta Vilmos és Flamich Ervin) által küldött választ a csatolt forrásban olvashatjuk.
A Budapesti Kereskedelmi Akadémia hallgatóinak levele a VKM felé 1920. március elején.
Jelzet: MNL OL, Polgári Kori Kormányhatóságok Levéltárai, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Levéltára, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Kereskedelmi iskolák (K 503), 1920–49–18–76233.a–137. ikt.
A vallás- és közoktatásügyi miniszter elfogadta az akadémia vezérlő bizottságának a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karába való beolvasztása elleni tiltakozását. Ugyanis a Budapesti Kereskedelmi Akadémia főiskolai tagozata ugyanis az első világháború után 1919-ben ideiglenesen megszűnt mint önálló intézmény. A Tanácsköztársaság idején a Kunfi Zsigmond vezette Közoktatásügyi Népbiztosság lefoglalta az épületet és megalapította a Közgazdasági Főiskolát, amelynek személyi, dologi kiadásait az akadémia alapjaiból fedezte. A Közgazdasági Főiskola négy hónapos működését követően Kereskedelmi Főiskola néven (1919. szeptember 17-én kelt 160.869. számú Vallás- és Közoktatásügyi minisztériumi rendelet) egyesült a kereskedelmi akadémiai tanfolyammal, a Keleti Kereskedelmi Akadémiával, a Világkereskedelmi Főiskolával és a Kereskedelmi Iskolai Tanárképző Intézettel. Végül 1920 júniusában a Kereskedelmi Főiskola a kereskedelmi akadémia főiskolai tagozata nélkül beolvadt a szeptemberben megnyíló (1920. évi XXXI. tv. a budapesti kir. magyar tudományegyetemi közgazdaságtudományi kar felállításáról és ideiglenes szervezetéről) budapesti tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karába. Az 1920. június 24. kelt 43.818. IV. számú rendeletével a VKM elismerte az akadémia kétéves tanfolyamának a fenntartó által szüneteltetett, de jogilag létező képzését (tanfolyamát). Szuppán Vilmos 1920. július 23-án a VKM-nek küldött levelében így fogalmazott: „Mivel a Közgazdaságtudományi Kar Kereskedelmi Szakosztályának feladata lesz a képzés, így a B.K.A. 1920/21. iskolai tanévben nem nyitja meg újra a főiskolai tagozatát, de nem mond le róla, amennyiben az egyetem nem felel meg a gyakorlati képzésnek, újra megnyitja azt.”
Az 1920 szeptemberében „a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra” való beiratkozás szabályozásáról szóló, numerus clausus néven ismertté vált 1920. évi XXV. törvénycikk újabb helyzetet teremtett. A törvény előírta, hogy a felsőoktatásban az egyes „népfajok és nemzetiségek” csak országos számarányuknak megfelelő mértékben nyerhetnek felvételt, valamint figyelembe kell venni a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság szempontjait is. E törvény bevezette a felsőoktatásban a nemzetiségi kvótarendszert, mely azáltal, hogy a törvény végrehajtási utasítása – alkotmány és törvényellenes (1868. évi XLIV. tv.) módon – a zsidóságot nemzetiséggé nyilvánította, a gyakorlatban zsidókvótát jelentett. Az ország többi nemzetiségének fiataljai az országos számarányukhoz képest nem képviseltették magukat magasabb arányban a felsőoktatásban (így őket nem érintette hátrányosan a törvény), míg a 6 százalékos zsidó lakosság számaránya az egyetemeken 30 százalék felett volt.
A numerus clausus törvény elfogadását követően a „zsidók” egyetemekről való eltávolításáért küzdő nacionalista, antiszemita érzelmű, jobboldali radikális egyetemi hallgatók alkotta diákszervezetek, bajtársi szövetségek (például Turul Bajtársi Szövetség, Magyar Egyetemisták és Főiskolások Országos Szövetsége) sokallták a zsidó hallgatók 6 százalékos kvótáját, valamint úgy ítéltek meg, hogy az egyes intézmények nem foganatosítják kellően a törvényben foglaltakat. Így az egyetemek környékén újabb, a Budapesti Kereskedelmi Akadémián már az év márciusában megfigyelt zavargások kezdődtek, amelyek a kereskedelmi akadémia kurzusain is éreztették hatásukat, ezért az előadásokat itt is felfüggesztették.
Digitális felvételek: Czikkelyné Nagy Erika
Új hozzászólás