Lipszky János magyar aláírása

Lipszky János törzstiszti egyenruhában. Frigyesi Gábor 1942-ben készített másolata a 19. század elején készült portréról (OSZK Térképtár)

A Lipszky család
A Lipszky család a morvaországi Németbród (ma: Havlíčkův Brod, Csehország) melletti Lipa faluból származik. A család a cseh állami önállóság elvesztését jelentő fehérhegyi csata után menekülők között érkezett a Magyar Királyságba és Trencsénben telepedett le. Közülük Dániel (1623–1675) a városi tanács tagja és többször bírája lett, 1649-ben magyar nemességet szerzett maga és utódai számára.

Lipszky Dániel nemeslevelének címerképe, 1649.
Őrzési helye: Štátny archív v Bratislave - pobočka Trenčín. Listiny 1649. Armales Daniela Lipského (Milán Hlaváč felvétele)

Lipszky János evangélikus családban, 1766. április 10-én született a Trencsén megyei Szedlicsnán (ma Trenčianske Stankovce része, Szlovákia), de a közeli Turna (ma Trenčianska Turná, Szlovákia) katolikus anyakönyvébe jegyezték fel születését. Lipszky a középiskolai tanulmányait Losoncon a reformátusoknál, Trencsénben a piaristáknál, majd 1779 és 1782 között a pozsonyi evangélikus gimnáziumban végezte.
Katonai pályafutását 1784-ben önkéntes kadétként kezdte és 1813. január 1-jén mint ezredes vonult nyugdíjba, ekkor hazatért és a családi birtokai rendbetételével – valamint térképe javításával – foglalkozott. Katonaként öt huszárezredben szolgált, harcolt a török ellen, részt vett a francia forradalom, majd Napóleon hadseregével folytatott háborúkban. Az utolsó nemesi felkelés (1809) idején József nádor mellett a törzskarban szolgált, a hadi eseményekről az uralkodó számára összefoglalót is készített.
Az I. katonai felmérés magyarországi munkálataiban (1785), majd 1786–1787-ben az ország kataszteri felmérésében is részt vett. Ezredénél 1785-ben térképészeti ismeretekre oktatta tiszttársait, 1808-ban önálló ezrediskola felállítására tett javaslatot.

A Magyar Királyság térképének elkészítése
Lipszky János katonai szolgálata kezdetétől, 1784-től gyűjtött térképeket, szabadidejében egy katonai mű mellékletének szánt Magyarország-térkép kidolgozásán fáradozott. 1798-ban munkáját felkarolta és anyagilag is támogatta gróf Festetics György, majd József nádor segítette a térkép elkészítését. 1795 és 1808 között – leszámítva az 1805–1806. évi hadi eseményekben való részvételét – előbb ezredtulajdonosa, gróf Vécsey Szigbert adjutánsaként Pesten szolgált, majd a térkép elkészítésére is oda vezényelték, így a központi kormányzat és az egyetem tudósai segíthették munkáját. A Magyar Királyi Helytartótanács hivatali közreműködésével Bogdanich Dániel, az egyetem csillagvizsgálójának adjunktusa a hiányzó csillagászati meghatározásokat végezte el (1799–1801), Schedius Lajos esztétikaprofesszor a vállalkozásról tudósított és a helynévmutatót állította össze, a vármegyék pedig a vármegyei helynévjegyzékeket és a térképvázlatokat pontosították. A kész térképek rézbe metszését a pozsonyi evangélikus közösséghez tartozó Prixner Gottfried  és Karacs Ferenc végezték. A három részből álló Magyarország-térkép 1804 és 1810 között jelent meg. Előbb Magyarország kilenclapos általános térképe a háromlapos közigazgatási táblázattal (Mappa generalis, 1804–1808) látott napvilágot, majd a hozzá kapcsolódó névmutató (Repertorium, 1808), végül az egylapos áttekintő térkép (Tabula generalis, 1810). Lipszky pesti tartózkodása idején elkészítette Pest-Buda 1802. évi állapotát tükröző várostérképét is, amely 1810-ben nyomtatásban is megjelent.
A térkép eredeti rézlemezeiről a prágai Marco Berra (1826, 1833, 1849), majd a bécsi Artaria kiadó (1868, 1871) is készített levonatokat, ennek oka a térkép korábban példa nélküli pontossága és részletessége volt. Lipszky térképeit a 19. században legalább 40 alkalommal használták fel más Magyarország-térképek összeállításához, közölük is kiemelkedik Edmund Zuccheri 1811 és 1880 között közel harmincszor kiadott négy-, majd hatlapos térképe (Charte générale).

Erdély térképének elkészítése
Lipszky János a magyarországi vármegyéket a Magyar Királyi Helytartótanács útján kérte fel arra, hogy az általa összeállított vármegyei helynévjegyzékeket és a kapcsolódó térképvázlatokat kijavítsák. A hol készséges, hol vonakodó vármegyék 1799 és 1803 között küldték meg a kért pontosításokat a szerzőnek (az erre vonatkozó iratokat a Magyar Királyi Udvari Kancellária és a Magyar Királyi Helytartótanács iratai között őrzi a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára). A határőrvidékek esetében Lipszky az Udvari Haditanácstól kért és a részletek tisztázása után kapott engedélyt és támogatást ahhoz, hogy a jegyzékeket és térképvázlatokat – mint például az Ogulini ezred  jegyzékét vagy a Bródi ezred térképét – az illetékes főhadparancsnokság kijavítsa.
Lipszky szerette volna, ha az Erdélyi Nagyfejedelemség területéről készített helynévjegyzékeit és térképvázlatait ugyancsak a vármegyei, széki és kerületi tisztikar javítja ki. E célból 1799. október 10-én az Erdélyi Guberniumhoz fordult. Kérvényének kultúrtörténeti jelentősége, hogy ez Lipszky egyetlen saját kezű, magyar nyelvű levele. A levelet alább átírásban, de nem betűhíven közöljük.

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Lipszky János levele az Erdélyi Guberniumhoz, 1799. október 10.
Jelzet: MNL OL, Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak, Gubernium Transylvanicum Levéltára, Gubernium Transylvanicum (in politicis), Ügyiratok (F 46), 1799/9576.

A gubernium azonban nem teljesítette Lipszky kérését, arra hivatkozva, hogy nekik rendelkezésre áll Erdély térképe, továbbira pedig nincsen szükség. A szerző nem mondott le mégsem arról, hogy az Erdélyről összeállítandó részhez is megfelelő forráshoz jusson: december 16-án személyesen gróf Teleki Sámuel gubernátorhoz fordult, „két súlyos érvet” felhozva munkája támogatása mellett. Hangsúlyozta, hogy egyrészt számos példán keresztül ismert az erdélyi nemesség tudományok iránti elkötelezettsége és műveltségbeli kiválósága. Erre hivatkozva úgy vélte, hogy a gubernium nyilván egyetért vele abban, hogy a vidék térképének kiadása feltétlenül szükséges. Másrészt viszont kiemelte, hogy ő nem kizárólag Erdély vagy az egyes vármegyék, kerületek, székek térképét adná ki, hanem összekapcsoltan a Magyar Királyság és részeinek térképével, amely így egy egységes egészként jelenne meg. Emiatt viszont nagy szégyennek tartotta volna, ha a magyar területek ezen részét tökéletlen és hiányosan megrajzolt módon adnák ki. Mindezek alapján arra kérte a gubernátort, bölcsességével és tekintélyével hasson oda, hogy a már meglevő Erdély-térképet teljes méretben vagy kicsinyítve lemásolhassa saját költségén, és engedjék meg, hogy azt felhasználja. Másik megoldásként azt javasolta, hogy az egyes vármegyék, kerületek és székek általa első vonalaiban már megrajzolt térképvázlatait hadd küldje meg kijavításra az ahhoz értő személyeknek.
Az Erdélyi Gubernium január 10-én kelt válaszában azonban kijelentette, hogy a már meglevő térkép a hivatal számára szolgál, és azt senkinek semmilyen használatra nem adják oda. Az ügyirat fogalmazványaiban még olvasható, hogy a rendelkezésre álló térkép nem más volt, mint a Martin Hochmeister nagyszebeni könyvkiadó által 1785-ben megjelentetni szándékozott térkép, amit azonban annak idején még az Udvari Haditanács is megtiltott. (Ezt a térképet a hivatalok belső vizsgálata szerint Stephan Lutsch von Luchsenstein ezredes készítette, amelyet sokan lemásoltak, így Dux nyugalmazott kapitány is, akitől Hochmeister a térképet 8 aranyért vásárolta.)
A gubernium elutasítása miatt Lipszkynek az erdélyi területek anyagát nem sikerült olyan igényességgel elkészítenie, mint tette azt a Magyar Királyság többi területe esetében. A térkép elkészítéséhez csak a már rendelkezésére álló korábbi munkákat használhatta fel, és bár ezek sem tekinthetők lebecsülendő forrásnak, mégis a térkép pontossága emiatt bizonytalan. A területi önállóságon felül bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy Lipszky a Repertoriumot két külön részben állította össze, Magyarország, Horvátország, Szlavónia és a határőrvidékek az egyik, Erdély és a Részek a másik egységben.
Az erdélyi területre vonatkozó névjegyzékek és térképvázlatok – valamint a Repertórium erdélyi részének teljes kézirata – 1948-ban került be a Magyar Országos Levéltárba, ahol téves állományba vétel miatt hosszú évtizedekig azonosítatlanul lappangott. A 2005 óta keresett iratanyag végül a Térképtár digitalizálási munkálatai eredményeképpen 2009-ben került elő.

Lipszky János – mint oly sokan mások  – életművével nyomot hagyott a magyar tudománytörténetben, ezért a hálás utókor emlékkiállítással és konferenciával tiszteleg munkássága előtt.

Fotók: Czikkelyné Nagy Erika