A társadalommérnök–Az épített környezet olvasatai a 20. század közepén
Kiállítás és szakmai est
2018.10.19.
A társadalommérnök furcsa csengésű szóösszetétel. Az első rész valami megregulázhatatlan, amőbaszerűen viselkedő massza, határai sem világosak. A második rész maga a totális racionalitás, a számok logikája, tervezhetőség és kiszámíthatóság. A 20. század közepén ez a két fogalom mégis összetalálkozott.
Nagynevű építészek és várostervezők hirdették, hogy a környezet formálja az embert, a lakás a családot, a város és a falu a társadalmat. A terveknek társadalmi szerkezetformáló erőt tulajdonítottak. A társadalom pedig reagált. Gyakran nem úgy, ahogyan a mérnöki elme azt elvárta volna. Kiállításunkban a környezetre is érzékeny írók, költők és szociográfusok mondataiból adunk válogatást: vajon ők hogyan látták a huszadik század nagy urbanisztikai változásait? Nem körkép ez a néhány tábla, csupán témafelvetés arról, hogy az építész nem a kollégáinak tervez, hanem a társadalomnak. A társadalom pedig a szavak mérnökei, tehát az írástudók által értékel, befogad és kritizál.
Új hozzászólás