A széki sóbánya mesterrajza
Désakna, 1821. augusztus 11.
Jelzet: F 200 Erdélyi Kincstári Levéltár Thesaurariatus Általános iratok 1821:10534

 

A magyar királyságban a só behozatali cikk volt, melynek utánpótlását Erdélyből biztosították. A legjelentősebb erdélyi sóbányák már a középkortól kezdődően Torda, Dés, Kolos, Szék, Vízakna határában voltak.
Szék római kori település, majd királyi sóbányaváros. János király korában a sóbányák már beomlottak, de 1552-től újra megindult a termelés. Az 1732-es leltár teljesen romos állapotot írt le, 1743-ban végül határozat született a bánya bezárásáról.
Az itt szereplő tervrajzon mind a régi, középkori, mind az új bányák láthatók, maga a település, Szék ábrázolásával. Érdekessége, hogy mellékletként készült ama bizottság jegyzőkönyvéhez, melynek feladata volt a viharkárt szenvedett bányaépület kivizsgálása. A biztosság a só felszínhez közeli fekvése miatt a bánya helyreállítását javasolja.
Az 1822-es legfelső határozat a széki kisegítőbányát szükségtelennek minősítette, a bányaépületet lebontatta, a még használható eszközöket Désre és Kolosra szállíttatta.