A Magyar Nemzeti Levéltár szakmailag Európa élvonalába emelkedett

Mozgalmas és rendkívül tartalmas évet tudhat maga mögött a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL), ez már csak azért is így van, mert az intézmény több fontos jubileumot is ünnepelt tavaly. Milyennek értékeli ebből a szempontból a 2023-as esztendőt?

- Messzebbről indítanék, mert az intézményünk életében rendkívül fontosnak és meghatározónak tartom, hogy a kormányzat több mint tíz éve, 2012-ben létrehozta az egyetlen közgyűjteményi integrált hálózatot, a Magyar Nemzeti Levéltárat. Azóta az MNL a vármegyékben meglevő telephelyein és a vármegyeszékhelyeken egy összesen 74 intézményből álló hálózatot működtet. Elmondhatjuk, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár több mint tízéves működése számos tapasztalattal szolgált, és sok eredményt hozott.
 

- Milyen tapasztalatokat szereztek az eltelt több mint egy évtizedben?

- Amikor létrejött a Magyar Nemzeti Levéltár, az egységes intézmény létrehozása nem mindenkinek nyerte el a tetszését. Addig a megyei levéltárak sokkal nagyobb önállóságot élveztek, saját maguk gazdálkodtak, és önállóan szervezték programjaikat is. Éppen ezért, amikor létrejött a közgyűjteményi integrált hálózat, azt sokan nehezményezték. Ugyanakkor mára szerencsére a mögöttünk hagyott több mint egy évtized egységessé kovácsolta a rendszert, és a kritikusok is rájöttek arra, hogy ebben hatalmas erő van. Elég csak arra gondolni, hogy csaknem 240 szakirányú tudományos fokozattal rendelkező munkatársunk van, ami óriási potenciál. Egyetlen egyetemnek, kutatóintézetnek sincs ekkora szakspecifikus gárdája. Mi pedig azért, hogy a kollégákban meglevő potenciált kihasználjuk, olyan programokat indítottunk, amelyek az egész országot lefedték. Minden megye hozzátette a munkához a magáét, és ebből óriási eredmények születtek.
 

- Miket emelne ki az elért eredmények közül?

- Az egyik legjelentősebb munka a Párt-Állam-Párt adatbázis, amelynek a megalkotása még most is tart. Első körben, 1945-48-tól kezdődően a rendszerváltozásig feldolgoztuk a pártállami időszak pártirányitási rendszerét osztályvezetői szintig. Vagyis a Nemzeti Emlékezet Bizottsággal közös programban összeállítottuk a párt irányítóinak archontológiáját. (Történeti segédtudomány, amely a tisztségviselők hivatali jegyzékének összeállításával, életpályájuk vizsgálatával foglalkozik – a szerk.) Amikor ez elkészült, elkezdtük feltérképezni a teljes tanácsi rendszert, a megyei, a városi és a járási tanácsokat, az archontológiák itt is osztályvezetői szintig készülnek el még az idén. Ha befejezzük az adatbázisok kiépítését, akkor látni fogjuk azt a réteget, amelyik a létezett kommunizmusban az országot működtette, mozgatta. Ebből a munkából eddig a fővárosi fenntartású Budapest Főváros Levéltára kimaradt, de tárgyalunk az ügyben az intézmény vezetőjével. Ha sikerült őket is bevonnunk a közös munkába, akkor az egész Magyarországra elkészülhetne az adatbázis, ami óriási dolog lenne. Nagy eredmény, hogy sikerült bővítenünk a magyar állam szerveinek adatbázisiát is. Ezeket a köteteket a kollégáink korábban, az 1970-es évektől kezdve 1944-től indulva elkészítették, mi a magyar állam szerveinek nyilvántartását aktualizáltuk, és naprakésszé tettük, sőt, a kapcsolati hálókat is elkészítettük. Ezt még nem publikáltuk, folyik az adatbázis finomhangolása, de lassan a nyolc éve folyó munka végére érünk.
 

- Vannak más kézzelfogható eredmények is az MNL működése kapcsán?

- Igen, a kritikusok azért is belátták, hogy az integrált intézmény létrehozása jó döntés volt, mert ennek köszönhetően komoly, évtizedes problémákat is meg tudtunk oldani. Ilyen volt egyebek mellett a székesfehérvári levéltár (képünkön) befejezetlensége, sokáig egy torzó épületről beszélhettünk, de a Magyar Nemzeti Levéltár létrejötte után sikerült befejeznünk a korábban félbehagyott beruházást. Az intézmény így egy 21. századi, szép, modern épületbe költözhetett be. Ezután Salgótarjánban, Kaposváron és Szegeden is elindítottunk hasonló fejlesztéseket. A somogyi megyeszékhelyen egy korábbi általános iskolai épületet alakítottunk át, Salgótarjánban az egykoron a hadkiegészítő parancsnokságnak otthont adó ingatlant toldottuk hozzá a levéltárhoz. Szegeden pedig a szegedi körzeti stúdió korábbi épületét alakítottuk át, ahová beköltözhetett a levéltár. Arra pedig kifejezetten büszkék vagyunk, hogy zöldmezős beruházásban két teljesen új épületet is át tudunk adni az idén, az egyiket Szekszárdon, a másikat Miskolcon. A Tolna Vármegyei Levéltár a Modern városok programnak köszönhetően költözhet új otthonba, egy impozáns, parkosított környezetbe, ráadásul a vármegyei könyvtárral együtt, míg Miskolcon az egyetemmel működünk együtt. A Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Levéltár az egyetem könyvtára és levéltára mellé költözhet a 95 hektáros, parkosított kampusz területén, és így egy komoly tudás központ jöhet létre. A cél az, hogy a teljesen zöldmezős beruházásban megvalósuló vármegyei levéltár és a felújított, modernizált egyetemi könyvtár és levéltár közösen kapcsolódjon be az egyetemi képzésbe, és anyagokat szolgáltasson a kutatásokhoz.
 

- A koronavírus-járvány, majd az orosz-ukrán háború kitörése és az azzal kapcsolatos energiaválság mennyiben nehezítette az ehhez hasonló fejlesztések elindítását, vagy éppen befejezését?

- Az utóbbi évek nehézségei nyilvánvalóan nem segítették a beruházásainkat. Annak érdekében, hogy az ilyen fejlesztéseket be tudjuk fejezni, sőt, újakat tudjunk indítani, nagyon feszes, precíz, takarékos gazdálkodást folytattunk. Amikor létrejött a Magyar Nemzeti Levéltár, összesen 74 épület került az integrált intézményhez, és az ingatlanok egy jelentős része felújításra szorult, némelyik kifejezetten rossz állapotban volt. Mára viszont elmondhatjuk, hogy életveszélyes ingatlanunk egyáltalán nincs, és mint elmondtam, jó néhány levéltári épületet fel tudtunk újítani. Nagy eredmény az is, hogy megújult a kocsiparkunk is, csupán négy-öt olyan járművünk van, amelyik 7 évesnél idősebb, de ezek cseréjét is tervezzük.
 

- Jelentős jubileumokat ünnepelt 2023-ban a Magyar Nemzeti Levéltár. Mennyire fontos a jeles évfordulókra való emlékezés?

- Úgy gondolom, nagy szükség van az ünnepekre, és meg kell emlékeznünk az évfordulókról is, már csak azért is, mert időnként érdemes megpihenni. Ilyenkor tanácsos kiértékelni a múltat, az elvégzett munkát, és persze előre is kell tekinteni, hasznos tervezni a jövőt. Mi tavaly több fontos jubileumot is megünnepeltünk, de ezek a programok folytatódnak. Ezeket tudatosan 2026-ig terveztük, hiszen akkor lesz 270-ik évfordulója annak, hogy 1756-ban ténylegesen megindult az élet az ország levéltárában (Archivum Regni). Minden évben tervezünk azonban valamilyen akciót, 2023-ban kiadtuk a csaknem hatszáz oldalas A nemzet levéltára című kötetet, amely rendkívül informatív. Ez a kötet annak apropóján jelent meg, hogy a levéltár tavaly emlékezett meg arról, hogy 1723-ban megszületett a 45. törvénycikk. Ez elrendelte, hogy az ország köziratait (publica regni acta) az ország levéltárában kell elhelyezni. Emellett tavaly emlékeztünk meg arról is, hogy 1923 szeptemberében az Országos Levéltár akkori munkatársai beköltözhettek az új és rendkívül modern Bécsi kapu téri palotába. Büszkén mondhatom, olyan munkát tettünk le az asztalra, hogy jó ideig nem lesz szükséges újabb könyvet kiadni a témában. A kötetet saját munkatársaink készítették, a grafikai munkát kiváló könyvgrafikusunk, Nagy Attila végezte, aki nálunk tanulta ki a szakmát. Erre a kiadványra mindannyian büszkék lehetünk, amiben benne van az elődeink munkája és a mi eredményeink is, illetve kiolvasható belőle a jövőképünk is. A Magyar Postával közösen tavaly emlékbélyeget (képünkön), míg a Magyar Nemzeti Bankkal együttműködésben ezüst emlékérmet (képünkön) is adtunk ki az évfordulók kapcsán.
 

- S az ünnepségsorozat folytatódik 2024-ben is?

- Igen, idén elkészül egy újabb kötet, hiszen a vármegyei levéltárak is a 3. évszázadukat ünneplik. Mária Terézia uralkodása idején (1740-1780) épültek ki a vármegyeházak, ahol a vármegyei levéltárak is helyet kaptak. Erre emlékezve szeretnénk A nemzet levéltára kötethez hasonló, impozáns, látványos, tudományos és ugyanakkor ismeretterjesztő könyvet kiadni a vármegyei levéltárakkal kapcsolatban. Emellett idén ünnepeljük a százötvenedik évfordulóját annak, hogy 1874-ben az addigi feudális levéltár alapjain létrejött az új Országos Levéltár, és a magyar levéltárügyet a történettudomány szolgálatába állították. Ettől kezdve indul meg a történeti forráskiadványok dömpingje, és az Országos Levéltár tudományos intézményként felkerülhetett az Akadémia mellé. Mi erre nagyon büszkék vagyunk.
 

- Ez az esztendő más miatt is kiemelt jelentőséggel bír, hiszen 2024 második felében Magyarország látja el az Európai Unió soros elnökségét. Lesz az eseményekben szerepe a Magyar Nemzeti Levéltárnak?

- Természetesen, hiszen ilyen alkalmakkor az Európai Unióban működő országos és nemzeti levéltárak vezetői szokás szerint találkoznak. Az év első felében még Brüsszelben gyűlünk össze, ahol hivatalosan bejelentem, hogy a következő rendezvény Budapesten lesz, ahová meghívom az európai levéltári vezetőket. Az esemény kapcsán öt nagyon rangos nemzetközi konferenciát bonyolítunk le. Ezek közül az egyik és talán a legjelentősebb az European Board of National Archivists (EBNA), az európai levéltári vezetők konferenciája. Ezek a rendezvények nagyon fontosak, mert erősítik és élénkítik a szakmai kapcsolatokat a különböző országokban dolgozó szakemberek között. Ebben a rendezvénysorozatban persze az országmisszió lehetőségét is látom, hiszen, ha eljönnek hozzánk az európai levéltári vezetők, akkor nekem kötelességem Magyarországról és a Magyar Nemzeti Levéltárról a lehető legjobb képet bemutatnom. Éppen ezért nagyon ütős programokkal készülünk, tervezzük, hogy az európai uniós levéltárak vezetőinek egy közösségi programot is szervezünk, amely során bemutatjuk nekik a csodálatos országunkat és annak fővárosát. Azt szeretném, ha azzal az érzéssel mennének haza, hogy a világ egyik legszebb országában jártak.
 

- Milyen helyet foglal el a Magyar Nemzeti Levéltár Európában?

- Az elmúlt tíz évben az integrált intézményünk Európa vezető levéltárai közé került szakmai tekintetben, hiszen mesterséges intelligencia felhasználásával végezzük az iratanyagok feldolgozását, komoly adatbázisokat építünk, és kézírás-felismerést is alkalmazunk. Odafigyelnek ránk, és az év második felében esedékes konferenciák kiváló alkalmat adnak majd arra, hogy az elért eredményekről beszámoljunk a vendégségben nálunk levő európai vezetőknek. Nem lőném le a poént, de egy európai uniós akcióval szeretnénk majd indítani, ahol bejelentünk egy közös kutatást, amelybe be kívánjuk vonni az európai uniós levéltárakat. Ezt most készítik elő a kollégáim. Lesz majd kiállítás az eseménysorozat kapcsán, és egy kötet is készül. Ebben néhány dokumentum erejéig minden érintett ország bemutatja, hogy mi volt számára a legfontosabb az európai uniós csatlakozásban. Emellett sorra vennénk azokat az államférfiakat, akik az európai uniós csatlakozásig elvitték az adott országokat. Sok munka vár ránk.
 

- Vannak olyan feladatok is, amelyek nem fejeződnek be idén, de még ebben az évben elkezdődnek. Mit lehet tudni ezekről?

- Igen, ezek közül több a török-magyar évadhoz kapcsolódik, amely tavaly decemberben indult el. Ebben a kormányzat 110 kiemelt programot kezel, ezek közül a Magyar Nemzeti Levéltár hármat visz. Ebből az egyik egy kiállítás lesz, amely a magyar emigráció történetét mutatja be, és a reményeink szerint eljut majd Isztambulba és Ankarába is. Mindenki előtt ismert a Thököly-, a Rákóczi- vagy éppen a Kossuth-emigráció, de talán kevesen tudják, hogy 1945-ben és 1956-ban is sokan menekültek Törökország felé, ahonnan aztán a legtöbben továbbmentek. Elmondhatjuk, hogy a törökök mindig befogadóként kezelték a magyar üldözötteket, akik közül sokan az ottani állam javát is szolgálták. Meg kell említeni, hogy van egy talán az egész világon is egyedülálló albumunk, amely a fotográfia kezdeteikor, valamikor az 1860-es években készült. Török életképek, törökországi városok látképei és emberek arcképei vannak benne, amelyek dagerrotípia eljárással készültek. Amennyire tudjuk, ebben az albumban található Isztambul egyik legrégebbi fotója, illetve Thesszalonikinek egy olyan ábrázolása (képünkön), amelyen még látszik a települést a tenger felől övező bástyarendszer és várfal. Ez ma már nem látható, mert a város átalakításánál időközben felszámolták. Ennek az albumnak a kiadását tervezzük a török-magyar évad kapcsán, illetve készülünk egy nagy nemzetközi konferenciával is Törökországban.
 

- A török-magyar évaddal kapcsolatos programok mellett mi ad még feladatot a Magyar Nemzeti Levéltárnak 2024-ben?

- Van egy nagyon fontos programunk, amely igazán közel áll hozzám, és amin már ebben az évben dolgoznunk kell. Jövőre lesz a nyolcvanadik évfordulója annak, hogy a Szovjetunió katonailag birtokba vette Magyarországot. Van egy régi adósságunk, hiszen nyolcvan év eltelt, de mind a mai napig nem tudjuk, hogy miként zajlott pontosan ez a folyamat. Nincs pontos kronológiánk arról, hogy a szovjet hadsereg hogyan nyomult előre településről-településre, és miként szorította vissza a magyar és német szövetséges haderőt. Nem tudjuk azt sem, hogy ezek a hadmozdulatok pontosan mekkora civil és katonai áldozattal jártak. Segítségünkre lesz, hogy korábbi tárgyalások eredményeként hozzá fogunk férni orosz levéltári forrásokhoz, a német anyagok is rendelkezésre állnak majd. S persze a magyar levéltári forrásokat is teljeskörűen feldolgozzuk, és így összeállhat majd egy olyan anyag, amelyben térképre visszük majd a Magyarország területén zajló különböző csapatmozgásokat. Pontosan tudni fogjuk, hogy egy-egy településen milyen egységek álltak egymással szemben, és tisztában leszünk azzal is, hogy a hadi események mennyi magyar, német és szovjet katonai, illetve civil áldozatot követeltek. Emellett a téma kapcsán a Nemzeti Emlékezet Bizottságával közös konferenciát is szervezünk.
 

- Amióta létrejött a Magyar Nemzeti Levéltár, az integrált intézmény folyamatosan megújul, változik. Miről tud e tekintetben beszámolni?

- Van egy kiemelt programunk, amit a kulturális kormányzat is támogat, ebben szeretnénk minél több vidéken élő kultúra fogyasztót elérni. Igyekszünk olyan minőségű kultúrát szolgáltatni nekik, amely akár szokás változtatással is együtt járhat. Ha bemutatjuk nekik, hogy a Magyar Nemzeti Levéltárnak milyen gazdag adatbázisai vannak, amelyek a család-, hely- és egyháztörténeti kutatásoknál is óriási segítséget jelenthetnek, akkor vidéken, egyes falvakban, településeken helytörténeti körök alakulhatnak vagy erősödhetnek meg. Ez óriási feladat, mert fél év alatt több mint kétszáz programot kell megvalósítanunk. Itt kell megemlítenem, hogy a határon túl, a világ 24 országának 26 városában működik magyar kulturális intézet, amelyek országmissziót végeznek. A jövőben szeretnénk ezekben a kulturális intézetekben aktívan megjelenni, kiállításokat és a nemzet történetével kapcsolatos angol nyelvű filmeket közvetítünk ki.
 

- Komoly tervekkel készülnek, ami sok munkát adhat majd a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársainak.

- Nem tudok mást ígérni 2024-re sem a kollégáimnak, mint munkát, munkát és még több munkát. Úgy gondolom azonban, hogy egy értelmes ember életének csak a munka adhat értelmet. Bár a főként az orosz-ukrán háborúval és a közel-keleti konfliktussal összefüggő nehézségek minket is hátráltatnak, de nem nyavalygunk, hanem megyünk előre, és építkezünk. Az intézmény működőképességét a jövőben is mindenképpen fenntartjuk, és közben igyekszünk minél több programmal, élménnyel hozzájárulni a magyar tudományos és kulturális élethez.