40 éve költözött a Magyar Nemzeti Galéria a Budai Várpalotába
1957 októberében a magyar művészet bemutatására új múzeumot hoztak létre Magyar Nemzeti Galéria néven. Gyűjteményének alapját a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtára, modern szobor- és éremgyűjteménye, továbbá grafikai gyűjteménye képezte. Az intézmény főigazgatója Pogány Ö. Gábor, a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettese lett. A Galéria elhelyezésének kérdése 1957. január és április között heves vitákat váltott ki szakmai (múzeumi) és politikai körökben, ezért ezt az időszakot a vélemények markáns megfogalmazásának, az érdekek pro és kontra összecsapása hónapjainak tekinthetjük.
A Galéria megalakításának egyik pártfogója Mihályfi Ernő népművelési (később művelődésügyi) miniszterhelyettes volt, aki már 1957. január 11-ei, Kádár Jánoshoz írt előterjesztésében kérte a miniszterelnök kedvező döntését a szerinte „igen előnyösnek látszó megoldás” érdekében.
Mihályfi Ernő művelődésügyi miniszterhelyettes előterjesztése Kádár János miniszterelnökhöz, 1957. január 11.
Jelzet: MNL OL XVIII–6–g–Ká–118–1957. – Kállai Gyula, az Országgyűlés elnökének iratai.
A múzeumi élet meghatározó vezetői is kifejtették véleményüket a Galéria létrehozása érdekében. A múzeumi szakemberek, köztük Dobrovits Aladár, Fülep Ferenc, Gerevich László, Hont Ferenc, Pigler Andor, Pogány Ö. Gábor, Szendrey Ákos és Varja Béláné a közgyűjtemény létrehozását nemzetközi jelentőségű és nemzeti kulturális eseménynek tekintették, mivel ekkor már számos ország rendelkezett önálló nemzeti galériával. Az indokok között felhozták, hogy szerintük egyedül az egykori Budapesti Igazságügyi Palota a legalkalmasabb erre a célra, mivel az épület belső tereit amúgy is átalakították a Magyar Munkásmozgalmi Intézet múzeuma számára. Nem elhanyagolható szempontként említették, hogy a Magyar Nemzeti Galéria létesítése nagyobb költségvetési teher nélkül jár, ha azonban a Kúria épületét újra hivatalnak használnák, a visszaállítás jelentős forrásokat emésztene fel.
A Magyar Nemzeti Múzeumok Tanácsának kérvénye Kádár János miniszterelnökhöz, 1957. január 12.
Jelzet: MNL OL XVIII–6–g–8630–431–1957. – Kállai Gyula, az Országgyűlés elnökének iratai.
Az épület tatarozása és a Galéria feladataihoz átalakítása a teljes 1957-es évet igénybe vette. A helyreállítási munkák nagy részét az 1958. év elejére fejezték be. Külön érdekesség, hogy 1957. január és március hónapokban az épület kiutalása körül problémák jelentkeztek, az épületet megosztva kívánták a Galéria részére biztosítani. A Galéria létrehozásának ellenzője Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese volt, aki 1957. február 28-án közölte Kállai Gyula művelődésügyi miniszterrel, hogy a volt Kúria épülete nem alkalmas a Galéria céljaira. Kállai Gyula különösen fontosnak és sürgősnek tartotta a Galéria elhelyezésének az ügyét, ezért utasították a Közületeket Elhelyező Bizottságot (KÖZELBIZ) az épület kiutalásának meggyorsítására. Pogány Ö. Gábor többször baráti levélben fordult Kállai Gyulához ez ügyben, levelét a következőkkel zárta: „Azzal a kéréssel fordulok Hozzád, segítsd nyugvópontra a Nemzeti Galéria ügyét. Kulturális életünk rendkívüli gazdagodását jelentené a most adódó lehetőség kiaknázása.”
Levélváltás a Galéria elhelyezésének ügyében, 1957. február–március
Jelzet: MNL OL XVIII–6–g–KGy–58–1957. – Kállai Gyula, az Országgyűlés elnökének iratai.
A végleges döntésben és az épület kiutalásában feltételezhetően döntő szerepe volt Kádár Jánosnak és Kállai Gyulának is. A Közületeket Elhelyező Bizottság 1957. áprilisban a palota kétharmad részét a nagycsarnokkal együtt a Magyar Nemzeti Galériának utalta ki, azzal, hogy az Alkotmány utcai szárny továbbra is a Párttörténeti Intézeté marad. A párthatározatot, mely szerint az épület egy részében továbbra is maradhat a Párttörténeti Intézet, nem sikerült fellelnünk. A Munkásmozgalmi Múzeumról már ezt megelőzően döntés született, mely szerint 1957-től a Történeti Múzeum része lett, mint Legújabbkori Történeti Múzeum. Ezt a múzeumot 1957-ben a József nádor térre költöztették.
Felterjesztés Kállai Gyulának épületelhelyezési és -felosztási kérdésekben, 1957. január 28.
Jelzet: MNL OL XVIII–6–g–KGy–147–1957. – Kállai Gyula, az Országgyűlés elnökének iratai.
Pogány Ö. Gábornak, a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettesének levele Kállai Gyula művelődésügyi miniszterhez és a Nemzeti Galéria elhelyezésének ügyében tett fellebbezés másolata, 1957. március 2.
Jelzet: MNL OL XVIII–6–g–KGy–154–1957. – Kállai Gyula, az Országgyűlés elnökének iratai.
Mihályfi Ernő művelődésügyi miniszterhelyettes feljegyzése Kállai Gyula művelődésügyi miniszterhez, 1957. március 6.
Jelzet: MNL OL XVIII–6–g–KGy–178–1957. – Kállai Gyula, az Országgyűlés elnökének iratai.
A Szépművészeti Múzeumból kivált Magyar Nemzeti Galéria 1957. október 5-én nyitotta meg kiállításait, amelynek elhelyezését a múzeumi szakmában többen véglegesnek is tekintették. 1958 márciusában kormányhatározat született a Magyar Nemzeti Galéria elnevezésének jóváhagyásáról és „nemzeti múzeumi” jellegének elismeréséről. 1959-ben azonban egy újabb kormányhatározatban a múzeum új otthonául a Budavári Palota B, C és D épületeit (a dunai szárny kupola alatti és a kupolától jobbra és balra eső épületrészek) jelölték ki. Az építészeti tanulmánytervek már 1958-ban elkészültek.
A Magyar Nemzeti Galéria elnevezéséről szóló kormányhatározat és Mihályfi Ernő feljegyzése
Jelzet: MNL OL XIX–A–83–a–76. sz. jegyzőkönyv – Minisztertanács, elnöki határozatok, 1958. március 9.
Abban, hogy a Galéria 1957-ben közvetlenül nem a Várnegyedbe került, szerepet játszhatott, hogy a Budavári Palota helyreállítási munkálatai javarészt az 1960-as években indultak meg. Mihályfi Ernő a Magyar Nemzet 1957. november 27-i számában – tehát másfél hónappal a Galéria kiállításainak megnyitója után – „Legyen a vár a kultúra vára” címmel már a Budai Várnegyedet jelölte meg a magyar kultúra centrumának. Így fogalmazott: „Helyezzenek el kulturális intézményeket, könyvtárakat, múzeumokat, tudományos kutatóintézeteket, kiállító helyiségeket a Várban. Két célt érnénk el egyszerre: nemcsak a ma már nyugtalanítóan időszerűtlen rom épülne fel, hanem helyet biztosítanánk olyan kulturális intézményeknek is, amelyeknek elhelyezése ma már halaszthatatlan.” A döntés hátterében a Budai Várban telepítendő közgyűjtemények, a jó megközelíthetőség és a turisztikailag frekventált elhelyezkedés állt. Az 1957 és 1975 közötti éveket a Magyar Nemzeti Galéria történetében az „alapítás” időszakának is tartják. A Galéria 1975-ben történt átköltözését komoly kritikák is illeték. Ezek között a királyi palotának a képzőművészeti kiállítások céljára történő jelentős beruházási és átalakítási összegeit említették, valamint „Adott esetben a funkció szempontjai áldozatul kellett, hogy essenek – és estek is – annak, hogy valamit mégiscsak kell kezdeni a várral.” Mindezek ellenére így is 17 év telt el, hogy a Magyar Nemzeti Galéria 1975-ben elfoglalja a neki szánt budavári épületeket.
Iratfotók: Baracs Tibor
Épületfotó: Fortepan
Felhasznált irodalom:
Bereczky Loránd: Szükség van-e múzeumra? Társadalmi Szemle, 41. évf. 5. sz. 1986. 75–79.
Csengeryné Nagy Zsuzsa: A Magyar Nemzeti Galéria az 1957–58-as években. In: A Magyar Nemzeti Galéria évkönyve. Szerk. dr. D. Fehér Zsuzsa–Kabay Éva. 2. sz. 1960.
Gábor Eszter: A Magyar Nemzeti Galéria a Budai Várban. Kritika, 13. évf. 12. sz. 1975. 29–30.
Gábor István: Kúria, Nemzeti Galéria, Párttörténeti Intézet. Budapest, 12. évf. 6. sz. 1974. 13–17.
Szatmári Gizella: A Magyar Nemzeti Galéria története és gyűjteményei. Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára, Budapest, 1988.
Ybl Ervin: A Magyar Nemzeti Galéria palotája. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1960. 32.
MúzeumCafé blog: A Munkásmozgalmi, a Legújabbkori és a Nemzeti Múzeum Fényképtára – Stemlerné Balog Ilona pályájának „három” gyűjteménye. Utolsó letöltés ideje: 2015. november 13.
Napilap:
Magyar Nemzet, 1957. november 27.
Új hozzászólás