Herzog József (1880–1941) levéltáros, történész, az MTA levelező tagja (1936)

Herzog József levéltárosi pályafutása jogi tanulmányainak elvégzése után 1906-ban indult el. Részese volt annak a három évtizednek, amelynek során a Levéltár – Óváry Lipót, Tasnádi Nagy Gyula, Csánki Dezső, majd Döry Ferenc vezetése alatt – az ország egyik vezető tudományos intézményévé fejlődött. Részt vett olyan jelentős munkákban, mint a levéltári iratanyag átköltöztetése (1923) a Levéltár mai, Bécsi kapu téri épületébe, a magyar királyi helytartótanács, valamint a királyi jogügyigazgatóság anyagának rendezése. Allevéltárnokból 1922-ben főlevéltárnok, 1924-ben országos levéltári igazgató lett, majd 1934-ben a Levéltár főigazgatójává nevezték ki. Tisztségét haláláig, 1941-ig töltötte be. Főigazgatói működése gazdag volt maradandó alkotásokban: pl. a Magyar Nemzeti Múzeum levéltári gyűjteményének szerves beillesztése a kormányhatósági levéltárak anyagába, az iratanyagnak a gyarapítása a családi és miniszteriális levéltárak révén, leltározásuk és rendezésük a modern levéltártudomány elveinek érvényesítésével, nagyértékű iratfénykép-gyűjtemény létesítése, az erdélyi kormányhatósági levéltárak felállítása, a levéltári országos főfelügyelet előkészítése. Legfontosabb tanulmányai mind egy–egy elvi, levéltár- vagy hivataltörténeti kérdést világítanak meg.

Főbb művei:

A magyar kincstár háborús hitelműveletei Grassalkovich kamaraelnöksége idején (Századok, 58. (1925) 4. sz.)
Az Országos Levéltárban őrzött nádori levéltár 1554–1781. évi iratainak jegyzéke (Bp., 1928.)
A magyar kamarai levéltár története I. (Levéltári Közlemények, 6. (1928) 1. sz.) II., (uo., 7. (1929) 2. sz.) III. (uo. 9. (1931) 2. sz.)
Magyar levéltári terminológia, Levéltári Közlemények, 11. (1932) 1. sz.
Magyar provinenciális tábla. II. József telekkönyvi kísérlete (Károlyi Árpád emlékkönyv, Bp., 1933.)
Skóciai Szent Margit származásának kérdése (Bp., 1939.)