In memoriam Bihary Lajos (1938-2017)

 

Bihary Lajos 1577-ig vezette vissza családjának történetét, melynek egyik legfontosabb momentuma I. Lipót 1666. január 9-én kelt, felhévízi Bihary Ferenc és fia, György részére kiadott bárói diplomája. 

 

„méltónak látszol nekünk Felhévízi Bihary Ferencz, hogy császári és királyi bőkezűségünkből, felmerült érdemeidért és erényeidért jóakarólag megjutalmazzunk, mivel megtudtuk, hogy te egy régi és hatalmas nemes családból származol, amelynek ősei különféle alkalmakkor Magyarország dicső királyainál, kezdettől fogva pedig a mi dicső Ausztriánk urainál érdemeket szereztek. […] Midőn pedig megemlékezve a te és a te alattvalóidnak a hűségéről és szolgálataidról, az elmúlt háborús időkben a fent mondott szent magyar koronánk királyságát és így saját fenségünket is hatalmasan támogattad […], téged Felhévízi Bihary Ferencz és a hasonlóan Bihary nevű György fiadat, aki a nemes és nagyságos Budetini Szunyogh Helenától, a te feleségedtől született, és ti mindkét nemű örököseiteket és utódaitokat, a mi belátásunk szerint, és saját indításunkból, a nemeseknek osztályából és számából kivevén, a fent mondott Magyar Királyságunknak, annak részeinek és tartományainak és ezen szent korona országainak alávetett mágnásainak vagyis báróinak osztályába és rendjébe felvétetni rendelünk […]”

.

Részlet a bárói diploma szövegéből (MNL NML XIII. 30. Bihary család iratai. Fotómásolat)

 

 

 

Bihary Lajos családtörténeti iratai között másik kiemelkedő momentum, az édesapa: idősebb Bihary Lajos II. világháborús hagyatékában szereplő katonai fényképalbum. Egyik beosztott tiszttársa fotókon örökítette meg a tüzérüteg frontélményeit, a felvételeket pedig albumba rendezve évtizedekig őrizte a család, míg végül 2008-ban ifjabb Bihary Lajos az MNL Nógrád Megyei Levéltárának ajándékozta édesapja értékes gyűjteményét.

 

Bihary Lajos (1908–1979) – községi jegyző édesapjához hasonlóan – értelmiségi pályát választott magának. Az egri gimnáziumban tett érettségi után 1929-ben okleveles gazdaként végzett a Debreceni m. kir. Gazdasági Akadémián. Katonai pályája ugyanebben az évben indult. A 7. tüzérosztályhoz vonult be Miskolcra, karpaszományos lovas tüzérnek, ahonnan 1930-ban zászlósként szerelt le. 1931-ben tanítói oklevelet is szerzett. Gazdasági szaktanárként az ország számos pontján dolgozott, több helyütt az iskola igazgatója is volt. A II. világháború éveiben lovas tüzéri karriert futott be. Már hadnagyként élte meg a felvidéki bevonulást. Mint parlamenter, fehér zászlóval több településre elsőként érkezett lovas egységével, s előőrsként találkozott és tárgyalt pl. cseh katonatisztekkel, illetve fogadta katonáival a helyi lakosság ünneplését.

1940-ben a komáromi Klapka György 6. honvéd tüzérosztály hadnagyaként részt vett Erdély visszacsatolásában, s ezredparancsnoki dicséretben részesült. 1941 augusztusában ütegparancsnoki tanfolyamot végzett Hajmáskéren, s még ebben az évben tartalékos főhadnaggyá léptették elő.

 

1942 márciusában SAS behívóval vonult be újra Komáromba, s főhadnagyi rendfokozattal, lóvontatású tüzérüteg elsőtiszti, majd parancsnoki beosztásban teljesített frontszolgálatot 1942 áprilisától egészen 1943 áprilisáig, katonai fényképalbumának jelentős része is az itt készült felvételeket tartalmazza. 

 

„Visszaemlékezéseiben többször említette Tyim, Uriv és Sztarij Oszkol településeket. Bajtársaival a Don folyóig jutottak, aminek partjánál harcoltak. A Signum Laudis kitüntetéssel jutalmazott parancsnok ütege utóvédként, a 2. Magyar Hadsereg maradékával tért haza 1943 májusában.

1944 novemberében ismét behívót kapott, ezúttal a kolozsvári IX. hadtest kötelékébe, majd 1945 májusától Pápára, az 1. honvéd tüzérezredbe, ahonnan csak július 1-jén térhetett vissza végleg a civil életbe – feleségéhez, két kisgyermekéhez és a Csongrádi Téli Gazdasági Iskola igazgatói feladataihoz.” - írta ifjabb Bihary Lajos édesapjáról készült visszaemlékezéseiben, mely szintén a levéltárunk gyűjteményében olvasható.

 

Ifjabb Bihary Lajos több évtizeden át folytatott magas színvonalú pedagógiai, közművelődési és közéleti tevékenysége hozzájárult Nógrád megye, azon belül Salgótarján oktatásügyének, közművelődésének fejlődéséhez. Emlékét megőrizzük!