„hogy ezentul illyetin tettektűl, fel hadjanak, nékiek meg parantsoltam légyen” Az esztergomi bencés gimnázium két évszázados szabályzata

Jelen dolgozatunk megírásához az anyagot a véletlen szolgáltatta. Történt pedig, hogy az egykori esztergomi bencés gimnázium levéltárunkban őrzött iratanyagának rendezése során, az egyik alkalommal, egy iratmásolatokat tartalmazó kötetből egy nagy méretű papiros hullott ki. Kézbe véve kiderült, hogy egy kettőbe hajtott papírlapról van szó. Kihajtván a papírlapot, kíváncsisággal vegyes izgalommal állapíthattuk meg, hogy mit is tartunk a kezünkben: egy latin nyelven írott iskolai szabályzatot, amely láthatóan – formai jegyei alapján állítjuk ezt – arra készült, hol nyilvános helyen „kifüggesszék” (lásd a mellékelt képet).

Az esztergomi bencés gimnázium szabályzata.
Keltezetlen.
HU-MNL-KEML-VIII.51.2.

A papiros (mérete: 480 × 378 mm) egyik oldalát, a felül elhelyezett cím és az alulra illesztett, Szent Benedek regulájából vett idézet közötti részt, a tizenkét pontba szedett szabályzat szövege tölti ki. Fekete tintával írt szép, jól olvasható írás, akkora betűkkel, hogy nagyobb, 1–1,5 m-es távolságból is gond nélkül kibetűzhető. A szöveget, egészen a lap szélén, egy vastagabb vonalból álló keret szegélyezi.

A szabályzatot utóbb négybe hajtották – minden bizonnyal ily formán tárolták (a többi irat társaságában); ekkor vezethették rá a hátoldalára a tartalmára utaló megnevezést: iskolai törvények („Leges Scholasticae”).

Hátoldalán egyébként nem találjuk nyomát annak (lehetséges külsérelmi nyomok után kutakodva), hogy a fentebb jelzett célra valaha is használták volna. Vélhetően több példányban készült; ez a példány, valamilyen oknál fogva (talán azon néhány kisebb méretű tintapaca miatt, melyet a szöveget másoló kéz, kifáradván, egy óvatlan pillanatban csöppentett az utolsó sorokra?) nem került ki a falra, avagy a hirdetőtáblára.

Ennyi bevezető után lássuk végre magát a szöveget (magyarra átültetve adjuk közre):

 „Foglalata

mindazon rendszabályoknak, amelyek – a felséges uralkodó meghagyása folytán – a tanulóifjúság által a legszigorúbban betartandók.

 1. Elrendeltetik, hogy az istentiszteletet kellő ájtatossággal és fegyelmezettséggel végezzék: mind a  szentmiseáldozat bemutatásakor, amikor az előírt zsoltárok éneklésével a [mindenütt] jelenvaló  Istent magasztaljuk, mind pedig templomba menet alkalmával, nyilvános körmenetben, temetéseken és egyéb vallási rítusok gyakorlásakor az illő rendet és komolyságukat, néma alázattal viseltetvén magukat, hibátlanul megőrizzék.

2. Megparancsoltatik a hittani tételek által megkövetelt fokozott mértékű figyelem és alázat  megtartása: különösen azokon a napokon, amelyeken, havi rendszerességgel, a szentgyónás és  -áldozás szertartását végzik, a fegyelmezetlen viselkedés mint igen súlyos vétség lesz [büntetendő].

 3. Minthogy Isten minden jónak az eredete, a tanulók, mihelyt [reggelente] felserkennek, első  gondolataikat Feléje irányozzák, magukat és egész napi munkálkodásukat Neki ajánlják fel: ha nem tesznek kegyes cselekedeteket és nem tartanak önvizsgálatot, éjjelente nem fognak  nyugodalmat lelni.

4. Az összes osztály, tanintézeten belül, avagy kívül, tanáraival szemben kellő (akárha atyjuk iránt  tanúsítandó) tisztelettel viseltessen; intésüket, az összes tanárét, nem csak a sajátjukét, minden   tanuló feltétlen engedelmességgel fogadja meg.

5. Hivatalos személyeknek az utcán előre köszönjenek; iskolájukat tiszta, szennytől mentes ruházatban látogassák.

6. Az iskolai előadásokra rendszeresen járjanak be: amennyiben valamely tanuló azok látogatását három napon át elhanyagolná, akkor őt, a hatályos törvények alapján, a tanintézetből elbocsátottnak kell nyilvánítani.

7. Szigorú büntetés terhe mellett eltiltatnak attól, hogy magukkal fegyvert vagy husángot  hordozzanak, továbbá, hogy bárhol [nyilvános helyen] dohányozzanak. A színi előadásokat, kávéházakat, kocsmákat, s különösen a nyilvános táncos összejöveteleket még szüleik társaságában sem látogathatják – az e téren vétkezők súlyosan megbüntetendők, avagy  [tanintézetünkből] eltávolítandók; a szülők ellen is, ha megszegik ezt a szabályt, ügyészi kereset  által eljárás indítandó.

8. Súlyosan büntetendő, ha [tan]könyveiket vagy öltözetüket [egymás között] cserélgetik, avagy  áruba bocsátják, szálláshelyeiket az iskolai elöljárók engedélye nélkül váltogatják, továbbá, ha szüleik tudta nélkül magukat adósságba verik.

9. Szigorúan tilos táncos összejöveteleket [tartaniuk], továbbá olyanokat, ahol [szerencse]játékot űznek. Tilos a [szabadban] fürdeniük, jégen csúszkálniuk, avagy korcsolyázniuk.

10. A tanulók, szállásaikon kívül, soha [semmilyen alkalommal] sem éjszakázhatnak; továbbá nyáron [este] 9 óra, télen pedig 7 óra után odakint [az utcákon] nem csatangolhatnak.

11. Súlyos vétségnek tekintendő, ha valamely tanuló a társának a szemére veti származásának alacsony voltát, testi fogyatékosságát, avagy gúnyos megjegyzéssel szól annak vallásáról, nemzeti hovatartozásáról, avagy a személyére kiszabott büntetésről.

12. Büntetést von maga után, ha a helybeli vár romos falaira felmásznak, vagy éppen onnan, az alant álló házakra, köveket hajigálnak.

  »Hogy mindenben dicsőíttessék az Isten« (Szent Benedek regulája, 57. fejezet).”

*

Szabályzatunk elkészítésének (papírra vetésének) a pontos idejét nem ismerjük. De hozzávetőlegesen (éves pontossággal) talán meg tudjuk mondani.

Bizonyára nem lehet véletlen, hogy a szabályzatra éppen a már említett, iratok másolatát tartalmazó kötetben leltünk rá. Azaz, az abban szereplő másolatok eredeteinek keltezéséből adódó évkör (1806 és 1836 között kelt iratok, két kötetben), szabályzatunk korának meghatározásánál, kiindulópont lehet.

A további segítséget a keltezés pontosításához a bencés gimnázium iratanyagában lelt másik, alább ismertetendő dokumentum szolgáltatta.

A gimnázium ránk maradt iratainak zömét a korabeli felsőbb tanügyi hatóságnak – ebben az időszakban, Esztergom és körzetének vonatkozásában, a pozsonyi tankerület királyi főigazgatójának: Szapáry József grófnak – a leiratai teszik ki. A szóban forgó dokumentum is e körbe tartozik: a tankerületi főigazgató 1821. április 4-én kiadott leiratában utasítja az esztergomi bencés gimnázium igazgatóját (s egyben a helybeli bencés rendház elöljáróját): Szalóky Konrád atyát, hogy a hivatkozott királyi rendeletben foglaltakkal összhangban, az abban előírt iskolai szabályzatot, tanintézete diákjai számára olvastassa fel, illetve hirdettesse ki, akár több ízben is.

Rekonstrukciónk talán megállja a helyét, amikor azt feltételezzük, hogy szabályzatunk ezen főigazgatói utasításnak köszönheti a keletkezését, s hogy ebből kifolyólag úgy véljük: még az utasítás kibocsátásának az évében (vagyis 1821-ben) gondoskodtak az elkészítéséről, majd közzétételéről – azaz éppen kétszáz esztendeje.

Ha áttanulmányozzuk szabályzatunk szövegét, kiviláglik, hogy az meglehetősen sajátos alkotás: csak a tanulók kötelességeiről, illetve tilalmazásáról szól, míg a jogaikról még csak említést sem tesz. Mi okból volt szükség erre, miért kellett a tanulóifjúsággal újfent tudatosítani: tanintézetükön belül és kívül miként illő viselkedniük, illetőleg ismételten felhívni a figyelmüket arra, hogy a szabályok ellen vétőkre milyen büntetés vár?

Kérdésünkre a választ fentebb idézett forrásunkban, a főigazgatói utasításban, rögvest meg is lelhetjük, már a bevezető részben: „a tanulóifjúság, erkölcsei és cselekedetei tekintetében, nem mindig tartja be az előírt regulákat és törvényeket”; ezen állítás igazát megtámogatandó, az utasítás, azonmód egy elrettentő példával is szolgál  (említést tesz az egy évvel korábban történtekről, amikor is – egy közelebbről meg nem nevezett tanintézetben – a nem izraelita, illetve izraelita vallású diákok összeverekedtek; a verekedést az előbbiek – mint „agressores” – kezdeményezték).

*

Nézzük most meg azt, hogy ez idő tájt, tehát jó kétszáz évvel ezelőtt, az esztergomi bencés gimnázium diákságához köthetően, miféle példátlan események borzolták fel a tanügyi hatóság kedélyét (néhány példát sorolunk fel; adatgyűjtésünkben levéltári állományunkra, közelebbről az 1821-ben, illetve az azt megelőző néhány évben – konkrétan az 1816 és 1821 közötti időszakban – keletkezett források szolgáltatta adatokra hagyatkoztunk):

       egy ötödik osztályba járó diákot (akkoriban gimnáziumunk hatosztályos volt: az 1–4. közötti osztályok grammatikai, az 5–6. közöttiek pedig humanista osztályok nevezettel bírtak), súlyos kihágások miatt („ob graves perpetratos excessus” – konkrétan nem derült ki, mit követett el) marasztaltak el;

       két ugyancsak ötödik osztályos diákot italozás, illetve éjszakai csavargás miatt kellett megbüntetni – példát statuálván az esetükkel, minthogy híre ment (jelentették a tankerületi főigazgatónak), hogy Esztergomban, abban az időben, a tanulóifjúság efféle túlkapásai szerfelett megsokasodtak;

       egy diákot, még negyedikes korában, lopáson értek; ő, tetten érését követően, elköltözött a városból, ám a rá következő évben visszatért, s álnéven beiratkozott az ötödik osztályba, ahol is több ízben újra meglopta társait.

A legsúlyosabb esetet a végére hagytuk: két végzős diák nagyobb mennyiségű bort fogyasztott és mindeközben pénzre tekézett. Az ügy nagy port vert fel, annak okán, hogy tettük elkövetéséért egyértelműen a szüleiket (apjukat) tették felelőssé: egyiküket – egy helybeli építőmestert – azért, mert nemcsak hogy elnézte fiának a botlását, hanem még fedezte is őt ítészei előtt, tettét „balra” magyarázván; másikukat pedig azért, mert tevékenyen hozzájárult a szabálysértéshez: a bort ugyanis ő maga adta a renitenskedő fiaknak, szinte mérték nélkül itatván őket, közben meg eltűrte, hogy azok ott, a házánál, pénzre tekézzenek; utóbbi bűnét súlyosbította, hogy egy harmadik diák megrontásáért is kérdőre vonták (ez a nebuló, a híresztelések szerint, a pincéjében részegre itta magát). Az apákat Esztergom sz. kir. város bírája: Muzsik Ferenc be is kérette hivatalába, és ott keményen megfeddvén őket, meghagyta nekik, hogy az „illetin tettektűl” a jövőben hagyjanak fel.

A fentebb említett diákokat, túlkapásaikért, a tankerületi főigazgató utasítására, természetesen – a már idézett rendszabály ismeretében ezen már meg sem kellene lepődnünk – kicsapták a gimnáziumból. Egyes egyedül az építőmester fia nem osztozott a sorsukban. Bár eredetileg neki is távoznia kellett a tanintézetből (így szólt az eredeti végzés), utóbb azonban, apja kérelmére, mégiscsak visszafogadták, és így, némi késéssel ugyan (egy évre kimaradt az iskolából), de befejezhette gimnáziumi tanulmányait.

*

Ezek lennének hát a „nevesített esetek”. Számra nem sok. Vélhetően gyakrabban előfordultak, csak a vonatkozó iratanyag nem maradt ránk.

Az tankerületi főigazgatói körlevelekből ismert, hogy a fentebb taglaltakon túlmenően milyen kihágások kapcsán várt még a tanügyi hatóság szoros együttműködést a tanintézetek vezetőségétől. Az alább felsorolandó esetekben is kemény fellépést kívánt a részükről, nevezetesen: ha egy diák, a tilalmak ellenére, a színházak előadásait, a kocsmákat, kávéházakat és a táncos összejöveteleket látogatná; ha magánál fegyvert hordana (utalás a kassai diákokra, aki hegyes nádbottal jártak iskolába); avagy, ha zálogcédulákat és előlegbizonylatokat hamisítana stb.

Summa summarum, úgy tűnik, kies hazánkban két évszázaddal ezelőtt is volt elég gondjuk és tennivalójuk a tanulóifjúság erkölcseire, a tanintézetek jó hírnevére ügyelő hivatalos szerveknek és intézetvezetőknek.

Esztergom, 2021. október 28.

Iván László történész-levéltáros

Felhasznált források:

 *

MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára:

     HU-MNL-KEML-IV.1001. Esztergom sz. kir. Város Tanácsának iratai

            a. Mutatókötetek, 1700–1849.

            g. Tanácsi iratok, 1700–1849.

     HU-MNL-KEML-VIII.51. Az esztergomi szentbenedekrendi főgimnázium iratai

            2. Iktatatlan iratok, 1813–1852.

 *

Juventus regii m. gimnasii Strigoniensis ordinis Sancti Benedicti ex facto in doctrina religionis et litteris progressu in classes redacta 1816–1821. Esztergom, [1816–1821.]

 *

Irodalom:

Sasfi Csaba: Gimnazisták és társadalom Magyarországon a 19. század első felében.  [Társadalomtörténeti Monográfiák 4.] Budapest, 2013.