Az autóbusz-közlekedés kialakulása Komáromban a második világháború után

A második világháború után 1948-ban kezdődött meg hazánkban a teljes körű közúti autóbusz-közlekedés kialakítása. Ekkor hozták létre a MÁVAUT[1] Autóbusz-közlekedési Nemzeti Vállalatot, amit 1953-ban decentralizáltak és 80 – területileg számozott személy- és áruszállítási feladatot ellátó – autóközlekedési vállalatra (AKÖV) bontottak. A következő nagy átszervezés 1961-ben volt, amikor is az „egy megye – egy vállalat” elv mentén 18 megyében jött létre számozott vegyes profilú autóközlekedési vállalat (kivételt képezett Budapest és Pest megye). 1970-ben alakult meg a Volán Tröszt illetve az 1–24. számú Volán-vállalatok.[2]

Komárom-Esztergom megye területén 1953-ban jött létre a 67. számú Autóbusz-közlekedési Vállalat, (AKÖV) mely a Győri Autóközlekedési Igazgatóság (AKIG) irányítása alá tartozott. 1961-ben a 18. számú AKÖV, 1971-ben pedig 18. Volán Vállalat nevet kapta a busztársaság.[3] Komáromban a tatai üzemegység kirendeltsége működött. A városban 1961 őszén indították az első helyi autóbuszjáratot.[4] 1962 augusztusában a 18. számú AKÖV kiküldöttje és a városi tanács képviselői a vállalat részére ideiglenes jelleggel átadták az igmándi keserűvíztelep udvarát és az iroda részére lakásokat szabadítottak fel. Az új komáromi forgalmi telep megépítése már az 1961-65-ös ötéves tervben is szerepelt.[5] A hatvanas években a felmerülő lakossági igényeknek megfelelően naponta többször is buszjáratot indítottak a szőnyi kórházhoz, a termálfürdőhöz, és a monostorra tartó járatokat sűrítették.[6]

A személyszállítási igények növekedésével a vállalat nem tudott lépést tartani. A járművek száma és felszereltsége sem volt kielégítő, mindennapos volt a zsúfoltság, a járatkésések és kimaradások. 1969-ben Komárom területén a helyi járatot egy busz, míg a város és közvetlen környéke utasforgalmát négy jármű bonyolította le, öt másik autóbusz pedig távolsági járatként érintette a várost.[7] Az AKÖV nagyobb kapacitású gépkocsik, valamint rásegítő járatok beindításával próbálta csökkenti a zsúfoltságot, a rossz műszaki állapotban lévő járműveket pedig lecserélte.[8] A helyi járat útjának meghosszabbítása a járatszám csökkenésével járt volna, ezért ezt a lakossági igényt nem tudták kielégíteni. A helyi járatok kihasználtsága csak a csúcsforgalmi időszakban volt kielégítő. Az 1971–75-ös ötéves terv célkitűzései között szerepelt a Komárom–Koppánymonostor és a Komárom–Almásfüzitő közötti szakaszokon a járatsűrűség bővítése, tartalék autóbusz beállítása, új buszmegállóhelyek kialakítása, illetve Komáromban egy új autóbusz pályaudvar létesítése.[9]

1. ábra: MNL KEMLF XXIII. 551. Komárom Városi Tanács V. B. Tervtár Középületek I. IV. doboz B/9. tervrajz

A buszpályaudvar helyszínkeresése és a tervek elkészítése még a hetvenes évek elején megtörtént, de a folyamatos meg nem értés a város és a Volán társaság között azt eredményezte, hogy a Szent László utcai pályaudvart és a hozzá tartozó büfét csak 1981-ben adták át.[10] Az első tervekben szereplő 3,5 millió forintos beruházási költségek az átadás végére majdnem elérték az 5 milliót.[11] Az autóbusz állomáson információs szolgálatot, munkanapokon jegypénztárt üzemeltettek és poggyászmegőrzést is vállaltak. Fűthető váróterem és büfé várta az utazókat.[12] A Volán társaság fejlesztéseinek köszönhetően a város és vonzáskörzetének közlekedési rendszere jól kiépült.[13]

2. ábra: Dolgozók Lapja 1981. VI.12. 136.szám 1.p

3. ábra: MNL KEMLF Fénykép és képeslap-gyűjteménye

4. ábra: MNL KEMLF Fénykép és képeslap-gyűjteménye

Komáromra – méreténél fogva – nem a városi, hanem a városba irányuló és az átmenő forgalom a jellemző. 1987-ben a komáromi kirendeltség 14 autóbusszal rendelkezett. A helyi járatú közlekedés fő iránya a város belterületén kívül Szőny és Koppánymonostor volt. A helyközi közlekedésben (a határ és a közúti gócpont miatt) is fontos szerep hárult a városra. A nemzetközi forgalomban a nagyobb felvidéki városokba is közvetlen eljutási lehetőség nyílt (Pozsony, Nyitra, Dunaszerdahely, Galánta), míg a belföldi forgalom Budapest, Győr, Tatabánya, Veszprém és Székesfehérvár felé irányult. Kialakult az elővárosi közlekedés, félóránként indult járat Almásfüzitőre. Havonta 10-12 különjáratot indított a társaság. A pályaudvar napi utasforgalma 7000 fő körül mozgott. Az érkező és induló járatok száma 238/munkanap, ebből 56 helyi járat volt.[14]

A nyolcvanas évek elejétől a Komárom Megyei Tanács V. B. Szervezési és Jogi Osztálya kétévente közvélemény-kutatásokat végzett a közúti személyszállítás helyzetéről. 1984-ben a megye 20 településéről 262-en küldték vissza a kitöltött kérdőíveket. A válaszadók 70%-a autóbusszal utazott a leggyakrabban. A kérdőív 13 kérdést tartalmazott, a 14. pontban javaslatokat, észrevételeket lehetett tenni. Ezek közül a legjelentősebbek azok voltak, hogy a menetrendek kialakításakor jobban vonják be más állami szervek javaslatait is, munkaszüneti napokon sűrítsék a járatszámot, vonják be az üzemi autóbuszokat is a közlekedésbe a zsúfoltság megszüntetésére. Összességében elmondható, hogy az utazók többsége elégedett volt a Volán szolgáltatásaival.[15]

1984-ben megszűnt a VOLÁN Tröszt, melynek szerepét később a ma is működő Volán Egyesülés vette át. 1985-ben ismét átalakult a társaság, ekkor vette fel a VOLÁN 18. sz. Vállalat, Tatabánya nevet, majd 1993-ban vált társasággá, neve Vértes Volán Autóbusz-közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság lett.

5. ábra: MNL KEMLF XXIII.551. Komárom Városi Tanács V. B. tanácsülési jegyzőkönyv 1987. XI. 26. 1. sz. melléklet

6. ábra: MNL KEMLF XXIII.551. Komárom Városi Tanács V. B. Műszaki Osztály 5436/1975.

7. ábra MNL KEMLF XXIII.551. Komárom Városi Tanács V. B. Műszaki Osztály 4496/1974