Hangulatok és jelentések...

Jelenlegi hely

Előző Következő

1 / 7

Címlapon a vietnami háború - a Ludas Matyinál is

Keletkezési idő:

1965

Megjegyzés:

Forrás: História 2004/8.

Az új aranyborjú (Ludas Matyi, 1963. június 13., forrás: História, 1986/5-6.

Előre a kommunizmus megvalósítása felé!

A kommunizmus olyan politikai és gazdasági ideológia és utópia, amely úgy számolná fel a társadalmi egyenlőtlenségeket, hogy megszüntetné a magántulajdont, s helyébe kollektív tulajdont léptetne. A kommunizmus a szocializmus radikális, forradalmi, antidemokratikus leágazásaként is meghatározható. Marx, a szocializmus ideológiájának kidolgozója úgy vélte, hogy a szocializmus átmeneti állapot, amelyet felvált a kommunizmus: a gazdasági és politikai egyenlőség, a közösségi szolidaritás osztály nélküli társadalma. A kommunizmus mint politikai eszme célja az egoista kapitalista rendszer megdöntése és a munkásosztály teljhatalmának megvalósítása.
A Szovejtúnió Kommunista Pártja XXII. kongresszusa ("a kommunizmus építőinek kongresszusa") 1961-ben elfogadta a párt programját a kommunizmus felépítéséről:
"A történelem folyamán először teljesen és végérvényesen megszűnik az a helyzet, amelyben az emberek valamiben hiányt szenvednek."
"A következő tíz év folyamán folyamán meg kell szüntetni a lakáshiányt. A második évtized végére minden családnak saját összkomfortos lakása lesz."
A munkaidő csökkenni fog, hatórás munkanapok és 35 órás munkahetek lesznek. "Egyidejűleg három hétre, majd egy hónapra fog növekedni a munkaások és alkalmazottak fizetett szabadsága."
"A kommunista építés nagyszerű vívmánya lesz, hogy minden egyes család ingyen lakik majd komfortos lakásban, s ingyen kapja a fő közüzemi szolgáltatásokat.
"A párt feladatul tűzi ki, hogy a következő tíz esztendőben hazánkat a világ első ipari hatalmává tegyük, hogy mind az ipari termelés abszolút méretét, mind pedig az egy főre jutó ipari termelés méretét tekintve fölénybe kerüljünk az Egyesült Államokkal szemben..."
"A második évtizedben - 1980-ig - hazánk az egy lakosra jutó ipari és mezőgazdasági termelés tekintetében maga mögött fogja hagyni az Amerikai Egyesült Államokat."
(Részletek Hruscsov előadói beszédéből, 1961. október 18.,
Forrás: http://www.enc.hu/1enciklopedia/mindennapi/kommunizmus.htm
História, 1986/5-6. 27. oldal)

A jövő emlékei... (Forrás: História, 1986/5-6.)

A szép jövő hírei a Népszabadság 1961. november 11-i számából (Forrás: História, 1986/5-6.)

Lehoczki István rajza (Ludas Magazin, 1974/6)

Szigorúan bizalmas jelentés Nyikita Szergejevics Hruscsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának leváltásáról
MNL KEML XXXV. Az MSZMP Komárom Megyei Bizottságának Archivuma

Hruscsov 1894. április 17-én született egy Kalinkova nevű faluban, a cári Oroszország részét képező Ukrajnában. Apja Szergej Nikanorovics Hruscsov földműves, anyja Aksinia Ivanovna Hruscsov. Csak egy testvére volt, húga, Irana. Mindössze két évig járt iskolába. Először különféle gyárakban, bányákban dolgozott, majd amikor kitört az első világháború, szakszervezeti botrányokba keveredett. 1917-től a Vörös Hadseregben harcolt.
1918-ban lépett be a kommunista pártba, majd 1918-tól 1921-ig az orosz polgárháborúban vett részt, később pedig a harcok elültével műszaki főiskolára iratkozott be a doni medencében, de tanulmányait nem fejezte be.
1924-től pártmunkás lett Ukrajnában. 1931-ben Moszkvába ment, és 1934-től 1938-ig a moszkvai városi, majd a területi pártbizottság első titkára lett. 1938 és 1949 között az Ukrajnai Kommunista Párt Központi Bizottságának vezető titkáraként dolgozott.
1941-ben Hruscsov igyekezett megszervezni Ukrajna védelmét az előrenyomuló német hadsereggel szemben, de sikertelenek voltak erőfeszítései, ezért visszahívták Kijevből. A sztálingrádi csata idején mint politikai népbiztos működött (1942-1943), majd 1944 és 1947 között az ukrán kormány elnöke lett.
1934-től 1966-ig az SZKP Központi Bizottságának, 1939-től pedig a Politbüro tagja, 1939-től 1964-ig pedig az elnökség tagja volt. Sztálin halála után, 1953-tól 1964-ig az SZKP KB (Szovjetunió Kommunista Pártja – Központi Bizottság) első titkári pozícióját töltötte be.
1953-ra Hruscsov lelkes sztálinistává vált, vakon betartva Sztálin minden előírását. Ennek ellenére a Sztálin által utódnak jelölt Nyikita Hruscsov a Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusán elítélte Sztálin bűneit, majd meghirdette a békés együttélés politikáját, amely részeként elfogadta, hogy egyes államok ne legyenek kommunisták. Ennek keretében rendezte a Szovjetunió viszonyát a szintén kommunista, de Moszkva elsőségét el nem ismerő titói Jugoszláviával, valamint látogatást tett 1959-ben az Egyesült Államokban is.
Hruscsov és Kennedy 1961. júniusi bécsi találkozója után a szovjet vezető azzal a meggyőződéssel távozott, hogy Kennedy gyenge elnök. Részben ennek az eredménye, hogy 1961. augusztusában utasítást adott a berlini fal felhúzására és nukleáris fegyverek telepítésére Kubában.
1961 októberében az amerikaiak által készített légi felvételeken láthatók voltak a már telepített és úton lévő szovjet rakéták is, melyekkel lehetséges lett volna lecsapni a fontosabb amerikai városokra.
Kennedy erélyesen, de visszafogottan reagált. Mivel az összes szóban forgó rakéta megsemmisítését a katonai vezetés nem tudta biztosítani, az elnök elutasította a Kuba elleni légicsapásra irányuló követeléseket, s helyette a tengeri blokád mellett döntött.
A szuperhatalmak két héten át néztek farkasszemet egymással. Végül Hruscsov kénytelen volt utasítást adni a leszerelésre, de cserébe megígértette az amerikaiakkal, hogy ők is kivonják csapataikat Törökországból (ami később nem valósult meg), s nem szállják meg a szigetországot. Ezzel véget ért a világot kis híján atomháborúba sodró kubai rakétaválság.
Hruscsov 1959-ben, hazatérve az Egyesült Államokban tett látogatásáról, azt ígérte, hogy a kommunizmus 1981-re az anyagi javak ugyanolyan bőségét fogja majd nyújtani, mint a kapitalizmus.
A szovjet vezető gazdasági reformtervei azonban meghiúsultak, a termékenység pedig a következő három évtized alatt mind jobban elmaradt a Nyugatétól. A szibériai új földek feltörésére tett kísérletek oda vezettek, hogy a Szovjetunió kénytelen volt amerikai gabonát importálni. Miközben a Nyugat gazdasági fejlődése felgyorsult, a keleti tömb országainak fejlődése megrekedt.
1964-ben pártbeli elvtársai eltávolították Hruscsovot a hatalomból, hogy helyére Leonyid Iljics Brezsnyevet ültessék. Élete utolsó hét évét nyugdíjasként töltötte. 1971. szeptember 11-én halt meg moszkvai otthonában.
(http://www.doksi.hu/faces.php?id=325&order=DisplayFace)

Hruscsov (amint éppen egy fehér pulykát tapogat) Forrás: História, 1986/5-6.

Hangulatjelentések
A hangulatjelentés a szocializmus korszakának jellegzetes "műfaja" volt: az egyes települések, intézmények, üzemek pártalapszervezetei készítették heti rendszerességgel. Témáik a "levegőben lógó" események voltak: kül- és belpolitika eseményei, a kereskedelem és az áruellátás helyzete, vagy akár a foci állapota - az adott települési vagy munkahelyi közösség szemével, amit a pártszervezet aktivistái jegyeztek le. A hangulatjelentések nem nevezték meg a vélemények "forrásait", csak általában hivatkoztak rájuk: "több dolgozó", "a lakosság", "az emberek". A jelentéseket a munkahelyi, települési, járási és megyei pártbizottságok összesítették és így küldték tovább a hierarchiában fölöttük álló pártszervezet részére. Megszövegezésük sutasága, nehézkessége, a sok gépelési és helyesírási hiba további "bájt" kölcsönöz ezeknek a - természesen "szigorúan bizalmas" irományoknak...

A Tatai Városi Tanács VB. elnökének jelentése, 1959. január 13. MNL KEML XXIII.601.b. ATatai Városi Tanács VB. iktatott iratai, 002/1959.

MNL KEML XXXV.14. Az MSZMP Esztergom Városi Bizottsága iratai, 1963. VII. 15. 318. sz. jelentés

Külpolitkai témájú hangulatjelentések. MNL KEML XXXV.14. Az MSZMP Esztergom Városi Bizottsága iratai, 1963. 071., 233., 318., 385., 371 és 344. sz. jelentések

Tyereskova 1963-as űrrepülésének esztergomi visszhangja
MNL KEML XXXV.14. Az MSZMP Esztergomi Bizottságának iratai, 1963. 267 és 268. sz. jelentések

Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova Bolsoje Maszlennyikovo településen született 1937. március 6-án. Ő volt az első nő a világűrben. 1963. június 16-án a Vosztok–6 fedélzetén szállt fel, 48-szor kerülte meg bolygónkat, és három nap után sikeresen visszatért.
Édesapja traktoros, édesanyja textilgyári munkás volt. Nappali iskoláit hamar abbahagyta, hogy a textilgyárban dolgozhasson, majd tanulmányait levelező formában folytatta. Szabadidejében ejtőernyőzött. 1959. május 21-én végrehajtotta első ejtőernyős ugrását. Összes ugrásainak száma: 125.
Amikor 1962-ben kiválasztották az űrprogramban való részvételre, ő volt az első, akit tesztrepülési tapasztalatok nélkül választottak ki űrrepülésre, azonban jelentős érv volt ejtőernyős tapasztalata.
A repülés során hívójele Sirály (Csajka) volt. Ő volt az első szovjet űrhajós, aki manuálisan vezethette a járművét (a szovjet űrprogramban elsődleges az automata/távirányított vezérlés volt). Tyereskova a súlytalanságot fizikailag és pszichikailag nehezen viselte, ebből a szovjet szakemberek arra következtettek, hogy a női szervezet kevésbé alkalmas az űrrepülésre.
1963-ban Tyereskova házasságot között a Vosztok–3 pilótájával, Andrijan Nyikolajevvel. Egy gyermekük született, Jelena. A szülők 1982-ben elváltak.
Ő az egyetlen vezérőrnagyi rangban lévő nő az Orosz Fegyveres Erőknél. 1968-tól a Szovjet Nőbizottság elnöki tisztségét töltötte be. Hobbiként egy ázsiai galambfajta, a bucharai dobos galambok nemzetközi hírű tenyésztője.
Űrrepülésének emlékére a Holdon elneveztek róla egy krátert.
2014. február 7-én, a szocsi téli olimpiai játékok megnyitó ünnepségén az olimpiai lobogót Oroszország nyolc köztiszteletben álló személyisége hozta be, egyikük Tyereskova volt.
(https://hu.wikipedia.org/wiki/Valentyina_Vlagyimirovna_Tyereskova)

Komárom megye

Egy 1949-ben született döntés nyomán 1950-ben Esztergom nevének elhagyásával, Tatabánya székhellyel létrejött Komárom megye. Amikor 1952-ben elkészült Tatabányán a megyei tanács székháza, a megyei tanács szakapparátusa Esztergomból átköltözött az új megyeszékhelyre. Ezzel egyidejűleg az esztergomi járás székhelyét is Dorogra helyezték át, és nevét Dorogi járásra változtatták. A gesztesi járás neve komáromira változott. A megyéhez kilenc községet kapcsoltak Veszprém megyéből, egyet pedig Fejér megyéből. 1954-ben újabb két település, Oroszlány és Tata nyerte el a városi rangot. 1971-ben megszűntek a járási tanácsok, amelyek a továbbiakban testület nélkül, a megye járási hivatalaként működtek. 1974. december 31-én egy országos kísérlet részeként megszűnt a Komárom Megyei Tanács V.B. Tatai Járási Hivatala. A községeket, nagyközségeket pedig Tata, Tatabánya és a Megyei Tanács V B. közvetlen ellenőrzése alá helyezték.
1984. december 31-én országosan is megszűntették a járási hivatalokat. A tatai minta nyomán kialakult és 1988-ig működött a városkörnyékiség intézménye. 1984-ben Dorog, 1986 -ban Kisbér, 1989-ben pedig Nyergesújfalu kapott városi rangot. Ezzel a városok száma nyolcra emelkedett Komárom megyében.
A II. vilgáháború háború után az újjáépítés és a mindenáron való iparfejlesztés következtében felduzzadt a megyében az iparban foglalkoztatottak száma. 1949-ben már a megye munkavállalóinak több mint fele az iparban dolgozott. 1958-ban 35 minisztériumi nagyvállalat, 15 tanácsi iparvállalat, 25 kisipari vállalat működött a megyében, túlnyomó részük 500 feletti létszámmal. 68,5 %-ban 1000 munkás felett, 14,3-ban 500 munkás felett, és csak 1,6 %-ban volt 100 munkás alatt.
Az extenzív fejlesztés a megye 20. század első felében létrejött iparszerkezetét lényegesen nem változtatta meg. Továbbra is meghatározó maradt a szénbányászaton alapuló nehézipar és energiatermelés, kiegészülve a bauxit-feldolgozással (Almásfüzitői Timföldgyár és a Tatabányai Alumíniumkohó). Ezt az iparágat a rendelkezésre álló, itt termelt energia felhasználása végett telepítették a megyébe. A textilipar és bőripar jelentősége csökkent, elsősorban az alacsony technikai színvonal miatt. A régi történelmi tradíciókkal rendelkező gyárak egyre nehezebben állták a versenyt még a fejlődő országok importjával szemben is.A legnagyobb és leglátványosabb visszaesést talán az élelmiszeripar szenvedte el. Az építőipar termékskálája összhangban van a természeti adottságokkal.
A vegyiparban a Duna vízbázisán három jelentős üzem létesült: a Magyar Viscosagyár Nyergesújfalun, a Komáromi Kőolajipari Vállalat és a Kőbányai Gyógyszerárugyár dorogi gyáregysége.
Az egyoldalú iparszerkezet módosítása az 1960-as években kezdődött el, elsősorban fővárosi székhelyű, könnyűipari termékeket előállító cégek vidékre, így Komárom megyébe telepítésével. Ez különösen fontos volt a foglalkoztatási szerkezet megváltoztatása érdekében, mert a megyében
a nehézipar túlsúlya miatt megoldatlan volt a női munkaerő foglalkoztatása. Az 1960-as évek első felében települt Tatabányára a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár, a Május 1. Ruhagyár, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár és a Vegyipari KTSz kihelyezett üzeme, Kisbérre a Gamma Művek egyik részlege, Esztergomba az EMG Relégyár és Szemüvegkeretgyár (későbbi Granvisus) és a Pestvidéki Gépgyár gyáregysége.
Emellett a szövetkezeti ipar is megkísérelt a szerkezetileg egyoldalú, csak nagyüzemekre építő ipari struktúrát a maga eszközeivel korrigálni, háttéripari feladatokat felvállalni. Vasipari, faipari, építő- ipari, épületkarbantartó, ruházati- és cipészszövetkezetek létesültek.
Az ipar szerkezetváltása nemcsak a női munkaerő, hanem a falvak agrárnépességének foglalkoztatási gondjait is enyhítették. Ez utóbbi probléma kezelése céljából hozták létre a termelőszövetkezetek az ún. melléküzemágakat, amelyekben már ipari tevékenységet folytattak. A bajnai Tsz például mészégetéssel kísérletezett, Kesztölcön a hatvanas években 18 féle kiegészítő tevékenységgel próbálkoztak, 1969-ben kezdték meg a tapétagyártást. A tokodi termelőszövetkezet mészégetőt létesített, gombot és ékszíjat gyártott, 1967-ben pedig fröccsöntő üzemet alapítottak,
A korábbi időszakhoz képest nőtt az életszínvonal is. Megkezdődött a lakásépítési program, amelynek eredményeként 1961 és 1973 között 2500 lakás készült el, 1OOO-rel több, mint 1945 és 1959 között.
A megváltozott életkörülmények a népesség növekedését idézték elő. Míg 1941-ben, a háborús események előtt a megye lakóinak száma 212196 fő volt, 1949-ben 220539 fő, 1960-ban már 269950 fő, 1980-ban pedig már 321470 fő élt a megye területén.
A 70-es évek viszonylagos jóléte után a 80-as évek gazdasági recessziója a megyében is éreztette hatását. A korábban virágzó nehézipari vállalatok válságba jutottak, amely a szocialista tervgazdaság elhibázott gazdaságpolitikáját is jelezte. A rendszerváltás idején a megye hagyományos iparszerkezete gyakorlatilag összeomlott, Tatabányán a nehézipari vállalatok megszűntek, a korábbi sikerágazat, a bányászat is válságba került, felszámolták a Tatabányai Szénbányák Vállalatot. Tatán távoli múltra visszatekintő vállalatok - cipőgyár, szőnyeggyár, bőrgyár - szűntek meg. A hagyományos ipari struktúra összeomlása jelentősen növelte a munkanélküliséget.

http://www.kemoh.hu/index.php?fmp=1&masoldal=1&oldal=../statikusoldalak/soldal88.inc
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/megyek_oroksege/Komarom_megye/Komarom_megye_telepulestort eneti/pages/kmtk_003_rovid_leiras.htm
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/megyek_oroksege/Komarom_megye/Komarom_megye_helytorteneti_olvasokonyv/pages/kmho_001_rovid_tortenete.html
Komárom-Esztergom Megyei kézikönyve. Főszerkesztő: Fűrészné Molnár Anikó, Alfadat-Ceba, 1997.

Az (1965 májusig Komárom Megyei) Dolgozók Lapja és egyéb területi lapok (MNL KEML Folóyirattára)

Irodalmi, történelmi, művészeti és ifjúsági folyóiratok és kiadványok (MNL KEML Folyóirattára)

Magyar és német nyelvű propagandakiadvány (MNL KEML Könyvtára)