A vasút első említése Szolnok város jegyzőkönyvében

Nézzük meg részletesebben mit jelentett Szolnok életében a vasút.

Széchenyi és baráti köre addig győzködte korának legbefolyásosabb embereit, míg az 1836-os pozsonyi országgyűlésen megszületett a XXV. Törvénycikk az első magyar vasúti törvény. Ez a törvény egyben kijelölte a vasutak irányát is.

Vita tárgyát képezte a Pesttől vezető vonalak irányának meghatározása. Ezeknek a vonalaknak az eredeti terveit egy amerikai vasúti mérnök Charles Zimpel készítette. Ő ugyanis a távoli Galíciával történő vasúti összeköttetést jelölte meg célként. Ez pedig Pestről Albertin keresztül Jászberény felé vezetett Miskolc irányába, egy szakasz pedig elágazott Poroszló, Balmazújvároson át Debrecen felé. Szolnokon keresztül egy jelentéktelen szárnyvonal ágazott volna el Karcag, Szoboszlón át Debrecen irányába.

A Berényen át Miskolc felé vezető vasútvonal annyira biztosnak tűnt, hogy a vonal irányát is felmérték és kijelölték az állomások helyét. 1840. augusztus 5-én ugyanis a (Jász)Szentandrási pusztán találkoztak a Jászkun Kerület képviselői (Bathó Ignác, Vágó Ignác, Ozorószky Gábor, Böjthy Miklós) Ullmann megbízottaival: Nánási Mihály ügyvéddel és Veisz Antal mérnökkel. A vasútvonalat bejárták és a térkép készítéséhez segítséget adtak. Ezek szerint a vasút Jászberénybe a Farmosi erdő sarkánál kezdődött volna és legalább 11 hidat említenek, amiket a vasút vezetése miatt létesíteni kell. A legnagyobb a Zagyván átvezető 24 öl és 3 láb szélességű híd. Jászberényben a várostól délre indóházat is terveztek. De állomást akartak építeni Jásztelken, Jászjákóhalmán, Jászdózsán, Jászapátin és a Jászárokszálláshoz tartozó (Jász)Szentandrás pusztán. A bejáráskor felvett jegyzőkönyv fennmaradt levéltárunkban a Jászkun Kerület iratainál.

Csakhogy végül mégsem Jászberény felé építették meg az első alföldi vasútvonalat. Vajon mi lehetett az oka? Az előzőekben már említettük, hogy a vasutak irányát elsősorban az összbirodalmi érdekek szerint döntötték el. Bármilyen furcsán hangzik, de elképzelhető, hogy a „jászkunok grófja”, József nádor szava döntött az irányvonal megváltoztatásáról. A nádor ugyanis Debrecen elzárt helyzetén kívánt segíteni. Ennek érdekében azután több terv is felmerült csatornaépítésre és a csődbe ment lebegő vasút is ezt a célt szolgálta. A költségeket először a só alapból kívánták fedezni. És itt merült fel Szolnok neve. Ma szinte alig tudjuk elképzelni, hogy Szolnok abban az időben egy jelentéktelen falunak számított Jászberénnyel szemben. A tisza-parti település alig tízezer főt számláló lakossága kevesebb volt, mint Berényé, hajdani várára is csak néhány földkupac emlékeztetett. Csakhogy Szolnokot a vízi és szárazföldi utak találkozásának pontja, és a 16. század óta üzemelő átkelőhely tette jelentős településsé. Az Erdélyből szárazföldön nyugatra vitt só legrövidebb útja, itt érte el a Tiszát és a város jelentőségét tovább növelte, hogy a vízi úton szállított só tömböket is itt húzták partra ökrök segítségével. A só kockákat hatalmas só pajtákban helyezték el, a tutajok fáját pedig hatalmas gödrök felett felvágták és eladták.

A Pest – Szolnok pályaszakasz kiépítését a Magyar Középponti Vasúttársaság végezte. A vasutat a váci vonal pesti állomásából vezették ki, többvágányos állomás Cegléden és Szolnokon épült.

Szolnok határában állítólag már 1845-ben elkezdődtek a terület kisajátítási munkák.

Decembertől a következő év nyaráig végezték a telekrendezéseket, a vitás kérdésekben általában megegyezés született a vasúttársaság és az elöljáróság között. A szolnoki elöljáróság abba is beleegyezett, hogy az útba eső Újvárosi iskolát lebontsák és helyette a vasút mellett új iskolaépület létesüljön. Júliusban a vasúttársaság kártalanította a kisajátított házak tulajdonosait is. Összesen 3071 ezüst forintot fizettek ki, amelyben benne volt a 7 magánszemély és az Újvárosi Iskola épülete is. A lebontásra ítélt lakóházak tulajdonosainak az anyagi kártérítésen kívül gróf Zichy Ferenc^[1] vasúti igazgató azt is megengedte, hogy az épületek anyagát elhordják.^[2]

A vasút első említése azonban a város jegyzőkönyvében egy lakossági panasz keretében jelenik meg. 1846 júniusában ugyanis a szolnoki lakosok panaszt emeltek a vasútépítés ellen, mivel a sok kirakott talpfa eltorlaszolta az utat és a helybeliek alig tudtak kocsikkal eljárni Tószeg felé. „Panasz emeltetett, hogy az ország útja és Tisza partja az újj Só háztól kezdve á kőhídig a vaspállya részére kirakott küszöbb fákkal annyira el vagyon szorítva, miként némely helyeken két üres kocsi alig férhet el.”^[3] A város vezetése felkérte a vasúttársaság illetékeseit, hogy intézkedjenek. Megértette viszont mit jelent Szolnok jövőjére nézve a vasút, ezt bizonyítja a következő jegyzőkönyvi bejegyzés is. „…Ezen tanács erős meggyőződésen él azeránt, hogy a vaspállya által, mellytől városunk felvirágoztatását reméli, s mellynek legfőbb célja a kereskedés élénkítésében …a szüksége és később még nélkülözhetetlenebb szekér utak elzáratni nem fognak”.^[4]

A „vaspálya” a későbbiek folyamán tényleg döntően beleszólt Szolnok életébe. Sőt a vasútnak köszönhető, hogy 1876-ban a megalakuló Jász-Nagykun-Szolnok vármegye székhelyének jelölték.

Szikszai Mihály főlevéltáros

A forrás lelőhelye: MNL JNSZML V. 401. Szolnok város tanácsülési jkv. 1846. június 24. 424. szám