Első munkahelye is búcsút vesz Á. Varga Lászlótól

Á. Varga László 1948. szeptember 7-én született Biharkeresztesen. Középiskolai tanulmányait követően 1973-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett történelem-földrajz szakos tanári diplomát. Ugyanebben az évben a Heves Megyei Levéltár élére frissen kinevezett Kovács Béla kérésére az egri intézménybe került. Kezdetben segédlevéltárosként, majd levéltárosként tevékenykedett, valamint a levéltár könyvtárával kapcsolatos feladatokat is végezte. A hagyományos szakmai feladatok (és a Dexion-polcok építése, lásd: https://mnl.gov.hu/mnl/nml/hirek/fajo_szivvel_bucsuzunk_a_varga_laszlotol_1948_2023) mellett már Egerben komoly tudományos munkát végzett. Az „egri műhely” tagjaként, mely sokak szerint az akkori évek legjobb szakmai közössége volt, részt vett a Heves megyével kapcsolatos kutatásokban és szerzőként, szerkesztőként, közreműködőként a teljesség igénye nélkül olyan kiadványok megjelentetéséhez járult hozzá, mint pl. a Heves és Külső-Szolnok vármegyei dézsmajegyzékek, Magyar történelmi fogalomgyűjtemény, Feudáliskori összeírások. Az „Új úton… (Válogatott dokumentumok a felszabadult Heves Megye életéből: 1944. október 30. − 1945. május 7.) című dokumentumválogatása 1980-ban jelent meg a „Tanulmányok Heves Megye történetéből” című sorozat negyedik részeként. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1985-ben védte meg disszertációját, témája Heves megye abszolutizmus kori népoktatása volt.   

Szűk évtizedes egri pályafutását követően 1982-ben, rendkívül fiatalon lett a Nógrád Megyei Levéltár igazgatója. Alapítója és titkára volt a Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesületnek, a rendszerváltozást követően pedig az 1956-os forradalommal kapcsolatos, vidéki levéltárakban fellelhető iratok országos gyűjtésének fő koordinátora. 1999-ben Budapest Főváros Levéltárának főigazgatói tisztségét nyerte el, 2000-től pedig az Önkormányzati Levéltárak Tanácsának elnöki tisztjét is betöltötte, egészen 2010-ig. Országos megbecsültségét mi sem jelzi jobban mint az, hogy szinte minden levéltári szakmai díj kitüntetettje lett. Megérdemelten, hiszen bárhol is fordult meg, „szívvel és tettel” dolgozott, épített, alkotott: szétszórt raktárakból és irodákból modern levéltárakat, egymást alig ismerő levéltári dolgozókból igazi csapatot. Látóköre túlmutatott megyehatárokon és a fővároson, a levéltárügyet országos, Kárpát-medencei, nemzetközi szinten képviselte. Meghatározó tagja volt annak az elismert nemzedéknek, mely megteremtette a modern magyar levéltárügy intellektuális és szervezeti kereteit.  

Kapcsolata Egerrel, az egri levéltárral nógrádi kinevezése után is intenzív maradt. Szoros baráti viszony fűzte a Heves Megyei Levéltár volt igazgatójához, Bán Péterhez, és még a közelmúltban is aktív közös munkát folytatott levéltárunk munkatársával a Kárpát-medence levéltári forrásai sorozat, a határon túl őrzött magyar provenienciájú iratanyagok fondjegyzékekben történő publikálása kapcsán.

Mélyen sajnáljuk, hogy az általa kezdeményezett nagyívű munka befejezését nem érhette meg. A Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugovóra, utolsó útjára Bihartól, Békéstől Vasig és Zaláig az ország minden részéből érkeztek barátok, volt kollégák.

Nyugodjon békében!