Utazás a családfám körül
A többhetes előkészítő munkálatok során fontos volt számunkra a szakmai és módszertani szempontok mellett a környezettudatos gondolkodás közvetítése is. Ezért – lehetőség szerint – igyekeztünk újrahasznosított anyagokat felhasználni. Így készültek a „tanult” levéltáros „tanulatlan” kezei által a családkutatást szimbolizáló „családfa” és bélyegzőfák, illetve „avult meg” a bélyegzőpárna tokja. Nyomdai „lehulló” papírhulladékból készültek a szóróanyagaink: matricák, könyvjelzők és az okleveleken használt papírfelzetes pecsétutánzatok.
A levéltár helyszínen lévő munkatársai és önkéntesei
Az oklevelek szintén újrahasznosított papírból készültek. A gyerekek megtervezhették saját címerüket; akik pedig csak színezni szerettek volna, többféle sablon közül választhattak. Készültünk kitölthető családfával is, azonban ülőhely hiányában ezeket „útravalóként” adtuk az oklevelek mellé, amikből 194-et állítottunk ki az est folyamán. Csak időnként jutott hely az asztalnál a kétoldalú címer-kirakó játékra. Ezek mellett lehetőség volt különböző kellékek használatával fotózkodni is, ami szemmel láthatóan nemcsak a gyermekek számára volt élmény. A foglalkozás iránti érdeklődést mutatja, hogy azóta több meghívást is kaptunk, melyeknek igyekszünk eleget tenni.
Mondhatjuk akár azt is, hogy a mesterségbeli tudásunk is „újrahasznosult”: a levéltár-pedagógiai foglalkozásokkal párhuzamosan ugyanis kollégáink három előadást tartottak a családtörténet-kutatás megyei lehetőségeiről és az országos adatbázisokról. Emellett ugyanaznap még két másik helyszínen (Létavértes, Irinyi János Emlékház; Debrecen, Szabó Magda Emlékház) is lehetőség adódott a „Hetedíziglen” projekt népszerűsítésére.
A levéltár-pedagógiai foglalkozásokon készült felvételek vágóképekként feltűntek a városi televízió műsorában, a Hajdú-Bihari Napló pedig részletesen is beszámolt a rendezvényről: Sokan vettek részt a levéltári „időutazáson”
Szálkai Tamás
Új hozzászólás