Hatvan évvel ezelőtt, az 1956-os forradalmi eseményeket követően, a győrsövényházi tanácsházán a korabeli nagypolitika atombomba témája került napirendre.

A Járási Tanács Végrehajtó Bizottságát képviselő küldött, valamint a községi tanács elöljárói 1957. május 24-én 20.00 órakor tartották meg havi rendes ülésüket a településen. Az összejövetelről készült jegyzőkönyv[1] tanúsága szerint a határozatképesség megállapítása után hangzott el az elnök beszámolója a tavaszi mezőgazdasági munkák állásáról, az útjavítás helyzetéről, a kovácsműhely és az idénybölcsőde működéséről. A község életét meghatározó események tárgyalását követően meglepő fordulatot vett a tanácsülés menete: Győrsövényház életéről a nagypolitika kérdéseire terelődött a téma.

Az egyik tanácstag javasolta, hogy az atomfegyverek betiltása érdekében az Országos Béketanácshoz tiltakozó táviratot küldjenek. A gondolatmenetet folytatta a párttitkár és hangsúlyozta, hogy „atomfegyverrel akarják felszerelni az összes csatlós államokat”.[2] Felhívta a figyelmet a próbarobbantások veszélyeire is, valamint támogatta azon elképzelést, miszerint a nagyhatalmak ne használják háborús célokra az atombombát. A felszólalók szavain felbuzdulva Győrsövényház község tanácsa a következő határozatot[3] alkotta meg:

„2-2-4/1957. sz. tanácshatározat:

„A községi tanács egyhanguan elhatározta, hogy az Országos Béketanácson keresztül tiltakoznak, tiltsák be az atomfegyverek gyártását és a kisérleti robbantásokat.”

Határidő: Azonnal.

Felelős: [...] vb. titkár.”

Az atomfegyverek témájában hozott helyi határozat Győrsövényház községben még a következő havi rendes ülésen is felmerült, amikor a végrehajtó bizottság elnöke jelentést tett a tanács lejárt határidejű határozatainak végrehajtásáról: „A mult havi tanácsülésen elhatároztuk, hogy jegyzökönyvi tiltakozást nyujtunk be az Országos Béketanácshoz, az atomfegyverek gyártása- és a kisérletek beszüntetése érdekében.”[4]

Talán első olvasásra meglepő Győrsövényház község tanácsülésének határozata, ugyanakkor átlapozva a korabeli sajtó anyagát láthatjuk, hogy a téma időszerű kérdésként foglalkoztatta a lakosságot. A Kisalföld például a tanácsülés napján közölte le A magyar katolikus püspöki kar határozata a római katolikus egyháznak békemozgalomban való részvételéről című cikket. Ebből származik a következő idézet:

„A magyar katolikus püspöki kar áthatva az egyház békegondolatától, aggodalommal szemléli az emberiség fölé tornyosuló veszedelmeket: a lefegyverzés elhúzódását, az atom- és a hidrogénbomba kísérletek folytatását és annak a megállapodásnak a hiányát, amely megtiltaná a magfegyverek használatát. (…)

Ezért szorgalmazzuk és minden erőnkkel előmozdítjuk az általános fegyverkezés csökkentését és ezzel párhuzamosan a megfelelő leszerelést. (…)

Ezeknek a gondolatoknak a jegyében a püspöki kar tárgyalásokat folytatott az Országos Béketanáccsal.”[5]

Hatvan évvel ezelőtt tehát nemcsak a világ nagyhatalmainak problémája volt az atomfegyverek okozta fenyegetés, hanem a téma egy alig ezer lélekszámú település vezetőségét is foglalkoztatta. Véleményük kinyilvánításának színtereként pedig a tanácsülést választották