A pestis Győr vármegyében a XVII-XVIII. század fordulóján

A latin eredetű pestis (magyarul fertőző betegség, pusztulás) szó első írott feljegyzése Magyarországon 1554-ből származik, az első pestisjárvány azonban a nyugat-európaival egy időben 1347 és 1350 között tombolt a Kárpát-medencében. A betegség ezt követően majdnem minden évtizedben visszatért a Magyar Királyság területén. Generációk tanultak meg együtt élni fenyegetésével hosszú ideig úgy, hogy hatásos ellenszert nem ismertek a kórral szemben, legfeljebb a menekülést, vagyis a „fuga pestis”-t.

Mivel a betegség okát nem ismerték és terjedése is észlelhetetlen volt, természeti vagy természetfeletti jelenséggel, de leginkább Isten büntetésével magyarázták a járványt. Elterjedt vélemény volt, hogy a pestist a levegő megromlása okozza. Miután a fertőzést nem tudták megállítani orvosi eszközökkel, a fertőzött területek körülzárásával, a messziről érkezők alapos és szigorú átvizsgálásával, a járvány idején gyakori fenyőággal való füstöléssel igyekezték a kór terjedését elkerülni. A 18. századra már rájöttek arra, hogy a fertőzés emberről emberre terjedhet, így a leghatásosabb eszközként a vesztegzárak, karanténok kialakítását, illetve a fertőzött személyek használati tárgyainak elégetését alkalmazták.

 I.     Rendelkezések a pestis ellen a XVII. századi Győr vármegyében

 Hans Breuner győri főkapitány 1629-ben, a pestisjárvány kitörésekor külön egészségügyi rendelkezést léptetett életbe a városban. Ebben szegény szíjgyártókat, tímárokat, szűcsöket, szappanfőzőket, gyertyacsinálókat és egyéb lúgozó mesterembereket a város falain kívülre száműzte műhelyeikkel, mondván lúgos vegyszereikkel megfertőzik a levegőt. Továbbá felhívta arra is a figyelmet, hogy a polgárok házai előtt és az udvaraikon felhalmozódó „büdös ganéj” megrontja a levegőt és járványt okoz.

Az 1678-as pestisjárvány első Győr vármegyét érintő intézkedése az 1678. február 7-iki megyei közgyűlésen hangzott el, amikor a kormányzó Ampringen János Gáspár értesítette a vármegyét, hogy Gyulafehérváron, illetve Krakkóban már szedi áldozatait a pestis, és a kereskedőknek negyven napos várakozást írt elő, mielőtt a vármegyébe beengednék őket.¹

 1.kép
MNL GYMSMGYL IV 1 a Közgyűlési jegyzőkönyvek 92. kötet 40. oldal
Dátuma 1678. február 7.
A kormányzó értesíti a vármegyét, hogy Gyulafehérváron kiütött, Lengyelországban Krakkóban pedig már dúl a pestis, és arra utasítja, hogy a kereskedőket és áruikat negyven nap eltelte előtt ne eresszék be.

Június közepére a pestis már a hódoltság területén erősen terjedt, és félő volt, hogy a betegség eléri a Királyi Magyarországot is.²

 2.kép
MNL GYMSMGYL IV 1 a Közgyűlési jegyzőkönyvek 92. kötet 50. oldal
Dátum 1678. június 17.
A kormányzó értesíti a vármegyét, hogy mivel a pestis a hódoltságban és a végeken erősen elterjedt, szigorúan ügyeljenek arra, nehogy a királyi országrészre is átterjedhessen.

Az uralkodó leiratában kérte a vármegyéket, hogy a kereskedőket és más utazókat karantén nélkül ne engedjék be járványmentes területekre. Az 1678. július elsejére összehívott Győr vármegyei részközgyűlésen döntöttek arról, hogy azok az utazók és árusok, akik a Hódoltságból szállították portékáikat, kizárólag a Tatán lévő veszteglőhelyen töltött karantén után bocsáthatók be Győr várába, az Esztergom felől érkezőket pedig Mezőörsnél tartották vesztegzár alatt.³

 3.kép
MNL GYMSMGYL IV 1 a Közgyűlési jegyzőkönyvek 92. kötet 51. oldal
Dátum 1678. július 1.
A király a Budán, Pesten, Érsekújváron, Szécsényben és más hódoltsági településeken terjedő pestis ügyében levélben figyelmezteti a vármegyét, tegyen hathatós intézkedéseket, hogy a kereskedők és más utazók karantén nélkül be ne juthassanak a járványtól még nem érintett településekre. A részközgyűlés úgy döntött, hogy ha ezután valamely kereskedő vagy dolga után járó a hódoltságból ide szállíttatja áruit, csak a Tatán lévő veszteglőhelyen töltött karantén után bocsátható be a várba. Az Esztergom felől érkezőket Mezőörsnél ugyanígy vesztegzár alatt kell tartani.

A pestis a meghozott védőintézkedések ellenére megjelent a megyében és bő egy év múlva, 1679. október elején életeket is követelt.⁴

 
4.kép
MNL GYMSMGYL IV 1 a Közgyűlési jegyzőkönyvek 92. kötet 64. oldal
Dátum 1679. október 4.
A Kamarának az aktuális felosztások beszolgáltatásáról illetve az elmúlt évek hátralékainak mihamarabbi behajtásáról szóló levelére a közgyűlés úgy határozott, írni fog a Kamarának, hogy mivel a jelenlegi járványhelyzetben a közlekedés tiltott, nem lehet pénzt szállítani, sőt a vármegyében még dúló pestis miatt a hátralékokat sem lehet beszedni, azt halasszák későbbre.

A felsőbb hatóságok kérték a vármegyét, hogy „állítsa össze a pestis által még nem vagy csak kevésbé érintett települések listáját és küldje fel, a jövőben pedig, amíg a járvány teljesen meg nem szűnik, kéthetenként küldjön ebben a tárgyban jelentést. Továbbá, hogy Somorja a pestistől még lehetőség szerint mentes maradjon, az utazókra figyeljenek és senkit a Csallóközbe, még kevésbé Somorjára menni, a réveken átkelni ne engedjenek, kivéve, ha az illető megfelelő bizonyságlevéllel rendelkezik arról, hogy egészséges helyről jön.”⁵

  
5.- 6. kép
MNL GYMSMGYL IV 1 a Közgyűlési jegyzőkönyvek 92. kötet 65-66 oldal
Dátum 1679. november 16.
A Kormányzóság utasítja a vármegyét, hogy állítsa össze a pestis által még nem vagy csak kevésbé érintett települések listáját és küldje fel, a jövőben pedig, amíg a járvány teljesen meg nem szűnik, kéthetenként küldjön ebben a tárgyban jelentést. Továbbá, hogy Somorja a pestistől még lehetőség szerint mentes maradjon, az utazókra figyeljenek és senkit a Csallóközbe, még kevésbé Somorjára menni, a réveken átkelni ne engedjenek, kivéve ha az illető megfelelő bizonyságlevéllel rendelkezik arról, hogy egészséges helyről jön.

II.  A Rákóczi-szabadságharc idején megjelenő pestis

Még javában zajlottak a Rákóczi-szabadságharc katonai hadműveletei, amikor 1709-ben délkelet felől betört a pestis az országba. Kezdetben a volt hódoltsági területek mezővárosait támadta meg, majd fokozatosan átterjedt a Tiszántúlra és a Dunántúlra is.

Győr vármegyét az 1709. június 28-án Bécsben kelt uralkodói rendelkezéssel értesítették arról, hogy Buda alatt több településen pusztított a járvány. Szigorúan utasították a vármegyét az éber őrködésre, és felhívták arra a figyelmet, hogy fertőzött helyekről utazás vagy kereskedés szándékának ürügyén Győrnél tovább ne juthasson senki sem. Az elöljárókat kötelezték arra is, hogy minden szükséges védekező és megelőző intézkedést tegyenek meg a szomszédos erősségek, illetve állomáshelyek parancsnokaival egyeztetve.⁶

Az ezt követő rendelkezések azt bizonyítják, hogy tartottak a pestis továbbterjedésétől és számos, a kór megfékezését célzó intézkedésről határoztak.

Az egész ország területén csak az erődök parancsnokai által kiállított hivatalos menlevél birtokában lehetett utazni, az okmányok hiányában nem lehetett bejutni Ausztria területére. Aki megsértette az előírásokat az életével fizetett meggondolatlan cselekedetéért.⁷ A védővonalak felállításáról 1709. november 23-án rendelkezett az uralkodó, kijelölte a  veszteglő intézetek, karanténok felállításának helyeit, ahová biztosokat állított, hogy az átutazókat felügyeljék. ⁸

 
7.kép
MNL GYMSMGYL IV 1 c Közgyűlési iratok 97. numerus
Dátum 1709. november 23. Bécs
József király (I. József) elrendeli, hogy a pestis elleni védekezés részeként a mellékelt jegyzéken megjelölt helyeken veszteglőintézeteket és lazarétumokat kell felállítani védővonal szerűen, amelyeken az átkelést a karantén letöltése nélkül nem engedélyezi, az ezt megszegőt pedig fővesztéssel sújtja.


8.kép
MNL GYMSMGYL IV 1 c Közgyűlési iratok ad numerum 96
Dátum 1709. november 20. Bécs
(A 97-es számú irat melléklete) Azon helyek jegyzéke, ahol lazarétum és veszteglőintézet állítandó fel az uralkodó rendelkezése alapján 3 vonalban.

9.kép  MNL GYMSMGYL IV 1 c Közgyűlési iratok ad numerum 96	10.kép  MNL GYMSMGYL IV 1 c Közgyűlési iratok ad numerum 96

III.  Pestis Győr vármegyében 1710-ben

 Győr vármegyét a pestis valamikor 1710 őszén érhette el. A főkapitány helyettese, Liebenberg báró 1710. november 16-án a járvány megfékezése végett, az elhunytak után maradt ingóságok elégetését rendelte el, a még nem fertőzöttek számára pedig előírta, hogy csak a legszükségesebb használati tárgyaikat tartsák maguknál, a többi vagyonukat, értéktárgyaikat a járvány idejére zárják el.⁹ A betegségben meghaltakat, az uralkodói rendelkezés szerint a lakott és látogatott helyektől távol 1,5-2 méter mély sírokba temették el, és ahol lehetett a földelés előtt oltatlan mésszel szórták be a földet.¹⁰

Győr környékén karanténokat állítottak fel Rárón, Héderváron, Szentmiklóson és Halászin, a megyét pedig lezárták.¹¹ A fertőzésben elhunytak listáját 1711 februárjában készítették el az elöljárók és továbbították Grimburgh biztosnak.¹²

A pestis ugyan még jelen volt a vármegyében, mégis 1711 áprilisában, az északi zárlat feloldását kérte az uralkodótól a megye, és júliusban már azt jelentették az uralkodónak, hogy a betegség Szigetből és Révfaluból is eltűnt.¹³ A kórról biztosan tudjuk, hogy 1712. február elejére megszűnt¹⁴ és a pataházi lakosokat öt évre minden adó megfizetésétől mentesítették, mivel a járványos időszakban sokat szenvedtek a településen működő pestises kórház miatt.¹⁵

Szerző: Szabó Zoltán

A cikk elkészítéséhez köszönöm kollégáim, Vas Balázs, Tatai Zsuzsanna és Dancsecz Mónika segítségét.