Jelenlegi hely
2019 február
Hőnel Béla rajkai épületei
Hőnel Béla 1901-ben költözött Budapestről Magyaróvárra és özvegy Rokobauer Józsefné építőipari cégét vitte ügyvezetőként 1907-ig, amikor átvette az üzletet. A városba érkezésétől kezdve saját építészének tekintette őt a Magyaróvárra telepedett Hirtenbergi Tölténygyár Fióktelepe, valamint a mosoni Kühne gyár is. Nevéhez fűződnek a mosoni Csóka-ház és a Rozália kápolna, továbbá számos magyaróvári épület: a Lajta-szeri, illetve az Ady Endre utcai emeletes bérházak; a Városkapu téri Postapalota; a Huber-ház; a volt tűzoltószertár; a Lajta-csatorna; a múzeum; Manninger Emil lakóháza (Pálffy-villa); számos Magyar és Fő utcai épület; a lucsonyi Országos Növénynemesítő Intézet főépülete.
A rajkai óvoda épülete
Hőnel Béla Moson megye szerte számos óvodát, iskolát, orvosi és jegyzői házat épített.
A kisdedóvásról szóló törvény értelmében[1] a megyei tanfelügyelő 1893-ra állította össze a közigazgatási bizottság részére azon községek jegyzékét, amelyek 15000 forint feletti adóbevétellel rendelkeztek és kötelezően kisdedóvodát kellett létesíteniük. Ez az akkori Moson vármegye 60 településéből 15 községet érintett: Boldogasszony, Féltorony, Gálos, Hegyeshalom, Köpcsény, Levél, Lébény, Miklósfalu, Párndorf, Szent-János, Szent-Péter, Rajka, Szolnok, Tarcsa és Zurány.[2]
Rajkán már 1893-ban elkezdték a kisdedóvoda szervezését, de a kezdeményezés nem valósult meg.[3] A község képviselőtestülete végül 1900. október 22-én döntött az állami óvoda szervezéséről, és vállalták saját dotációval megépíteni a kisgyermekek felügyeletére alkalmas ingatlant. Továbbá határoztak arról, hogy a későbbi fenntartási költségeket is biztosítják. A Magyar Államkincstár tulajdonjogot nem óhajtott, csak a használati jogra tartott igényt. Az óvónők és a dajkatartásaik fizetése viszont állami kötelesség volt.
A tanfelügyelő kérésének eleget téve, 1901 márciusban a főszolgabíró és a községi elöljárók javaslatot tettek a felügyelő bizottság tagjaira. Ennek alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1901. április 10-én kinevezte a „RAJKAI ÁLLAMI KISDEDÓVODA FELÜGYELŐ BIZOTTSÁGÁT”.
Elnöknek Sőtér Ferenc rajkai járási főszolgabírót választották, akinek munkáját hatan segítették: Ringbauer Gusztáv evangélikus esperes, Kiss Gáspár római katolikus plébános, dr. Trostler Mór orvos, Unger Mihály bíró, Zechmeister János és Hafner József rajkai lakosok. Első közgyűlésüket 1901. május 18-án tartották meg, ahol az 1891/XV. törvény értelmében megalakultnak nyilatkozták ki a testületet. Maguk közül gondnoknak Kiss Gáspárt, jegyzőnek dr. Trostler Mórt választották.
Áprilisában kiválasztották a kisdedóvónak szánt épületet és telket. A 391-es számú ingatlan Weiner Józsefné (szül: Berger Etelka) tulajdona volt és megvételét a megyei tanfelügyelő is támogatta. A kifizetését a Megyei Kisdedóvodai alapból fedezte a község kölcsön formájában.
Az állami építészeti hivatal főmérnöke, a rajkai bíró és a jegyző június elsején délelőtt 10 órakor tartottak helyszíni szemlét. A telek a Zsellér utca végén feküdt a Széles kert előtt. Meghatározták, hogy az ingatlan Zsellér utcai homlokzatának, Beholcz István szomszéd házától tíz méterre, a kiugrásnál 11 méterre kell elhelyezkednie. Előtte a kiugrásnál három méter, a Széles kert felől pedig másfél méter széles járdát terveztek és a telek hátralévő részének bekerítéséről döntöttek. A Beholcz házba vezető kapubejáratot megszüntették, mert az az óvoda udvarán haladt volna keresztül. Továbbá a Beholcz-ház hat ablakát befalaztatták, mivel azok az óvoda udvarára néztek volna. A nyílászárókat végül az épület másik felén építették be a község költségén.[4]
Az új kisdedóvó épületének a tervezését a község 1901 áprilisában pályáztatta meg. Két ajánlat érkezett. Sprinczl Mór a községhez, özv. Rokobauer Józsefné magyaróvári vállalkozó az államépítészeti hivatalhoz nyújtotta be elképzeléseit. A pályázatokat április 27-én szombaton 9 órakor tekintette meg a rajkai képviselőtestület.[5] A projektet özv. Rokobauer Józsefné nyerte el és az óvodaépület késő őszre elkészült. A felülvizsgálatát november 26-án végezték el[6] és decemberben már működött a kisdedóvó Hennig Izabella kinevezett óvónő vezetésével.[7]
A rajkai evangélikus templom
Hőnel Béla evangélikus vallású volt. A magyaróvári evangélikus közösség felügyelőbizottsági tagjaként a szegény tanulóknak alapítványt is létrehozott és megépítette a miklósfalusi (Nickelsdorf) evangélikus templom tornyát, valamint a magyaróvári lelkészházat is.
A rajkai evangélikus templom eredetileg torony nélküli volt. A toronyépítést több internetes forrás is 1884-ben említi, helytelenül. Zimmermann János egy 1934-ben kiadott német nyelvű füzetében írt az oroszvári és rajkai evangélikusok történetéről és kitért arra, hogy a rajkai templomtornyot 1923/24-ben Hőnel Béla, valamint Geistlinger Márton hegyeshalmi ácsmester építették.[8]
A jegyzői ház
A rajkai képviselőtestület 1924 decemberében döntött a községházának főszolgabírói hivatal céljára történő átalakításáról. Az ingatlan viszont egyben főjegyzői lakásként is funkcionált. Ezért határoztak egy önálló jegyzői ház megépítéséről is, a község tulajdonában lévő telken, a Vasúti úton.[9]
A képviselőtestület 1925. június 27-én elfogadta[10], a később az építésre engedélyezett Walentits Ferenc rajkai építési vállalkozó tervét és költségvetését, egy négy szoba konyhás és megfelelő mellékhelyiségekkel (pince, fürdőszoba, wc, éléskamra, mosókonyha, kamra, fáskamra és előszoba) ellátott épületre.[11]
Az építési munkálatokra pályázatot írtak ki 1924. július 15-ei határidővel. A képviselők az 1925. július 18-ai ülésükön kilenc ajánlatot tárgyaltak. Három magyaróvári, három győri, egy mosonszentjánosi, egy levéli és egy rajkai vállalkozó adott árajánlatot a jegyzői ház építésére. A 22 tagú képviselőtestület egyhangúlag Hőnel Béla ajánlatát választotta ki és kötött vele szerződést az alábbi indokkkal: „Azért nem a legolcsóbb nyert mert a beállított árakat túl alacsonynak vélték, amely az építési anyagoknál és a kivitelezésnél az épület tartósságára befolyással lehet .... HŐNEL BÉLA pedig a községben már több nagyobb építkezést kifogástalanul végzett el. Megbízható és az építés terén kellő tapasztalattal rendelkezik, így a testület is remélheti, hogy az építkezést is megfelelően fogja végrehajtani.”[12]
Rajka és vidéke Ipartestület
A rajkai iparosok 1922 végén vették fel a kapcsolatot a Magyaróvári Ipartestülettel, amelynek tagja volt Hőnel Béla is. Kikérték véleményüket abban, hogy csatlakozzanak-e hozzájuk vagy saját testületet alakítsanak. Az óváriak végül az önálló szervezkedést támogatták, mert kooperációjuk esetén a két település közötti távolság akadályt jelenthetett volna a konstruktív működésben. Hasonló elven jártak el a hegyeshalmi iparosok esetében is.[13]
Alakuló közgyűlésüket 1925. augusztus 6-án tartották meg, Permayer Ferenc kéményseprőmester ideiglenes elnök és Grassy Gyula kőművesmester ideiglenes jegyző vezetésével, Rajka székhellyel, Dunakiliti, Feketeerdő, Dunacsúny községekre kiterjedve.[14] Pecsétjükben először az alapítás évét, majd a községi címerhasználatot is engedélyezték számukra, azaz a „rákot”.[15]
Az emlékezés - Hőnel Béla kerékpáros emléktúrák
Hőnel Béla 1903-ban önálló kerékpár egyesületet hozott létre „Magyaróvári TURUL” néven. Ennek nyomán szerveződtek a jelenkori „Hőnel Béla Kerékpáros Emléktúrák”.
A 3. Hőnel Béla Kerékpáros Emléktúra 2018. szeptember 16-án az Európai Kulturális Örökség Napján volt, amely során Hőnel Béla Rajkán épített kulturális örökségeit tekintettük meg. A túrát kiterjesztettük a rajkai születésű Modrovich Gábor (1865-1918) magyaróvári festőművész sírjánál tartott megemlékezéssel, a 2017-ben felavatott monumentális Árpád vezér emlékmű és az 1926-os első világháborús emlékmű megtekintésével. Deákné Juhász Éva kalauzolásával pedig további rajkai nemesi házakat és érdekességeiket ismerhettek meg a résztvevők.
Szöveg: Beregszászi Balázs
Fotók: Glaser Krisztina, Kató Attila
[1]Az 1891-dik évi törvények gyűjteménye, M. kir. Belügyminisztérium, Budapest, 1891.:1891. XV. tc. 121-144. A kisdedóvásról szóló törvényt 1891-ben alkotta meg az országgyűlés. Az 1891/XV. törvény előírta, hogy „a 3-6 éves gyermekeket, ápolás és gondozás által a szülők távollétében a veszélyektől megóvni. Másfelől a rendre, tisztaságra szoktatás;ügyességüknek, értelmüknek és kedélyüknek a korukhoz mért fejlesztése által, őket testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükben elősegíteni”.
Ezen célok megvalósítására képesített kisdedóvónők alkalmazását írták elő, az arra alkalmas kisdedóvókban vagy menedékházakban. Ott, ahol kisdedóvoda vagy menedékház volt, a szülőknek kötelező volt a kisgyermeket odajáratni, hacsak nem tudták igazolni a kellő gondozás és a felügyelet megoldását. A kisdedóvodáknak és menedékházaknak egészségügyi és tűzbiztonsági szempontból több kritériumnak is meg kellett felelniük. Egy terembe legfeljebb 80 gyermeket lehetett elhelyezni. Tágasnak, világosnak, szellőztethetőnek és kellően felszereltnek kellett lennie. A szabadban, lehetőleg befásított játszóteret szükséges volt biztosítani. Ha a gyermekek száma meghaladta a 40-et, a kisdedóvónő mellé egy állandó dajkát is alkalmaztak, ez vonatkozott a menedékházakra is. Ott a dajka mellé egy megbízható női cselédet is felvettek. A külföldön végzett kisdedóvónőknek, az okleveleik honosítása végett magyar nyelvből, hazai történelemből, alkotmánytanból és földrajzból kellett számot adniuk. Munkakörüket tekintve a gyermekeket fohászszerű imára, értelmes beszédre, énekre tanították. Kötelesek voltak a gyermekeket korukhoz mérten az értelmük fejlesztésére, testgyakorlattal és játékos foglalkozásokkal, de testi és szellemi erejüket nem megerőltetve; rendre, tisztaságra, illedelmes magaviseletre szoktatni.
Az óvodák fenntartói lehettek: állam, község, hitfelekezet, jogi és magánszemélyek. A törvény előírta milyen településeknek kellett kötelezően kisdedóvót létesíteni: azon községekben, ahol az adókötelezettek által fizetett évenkénti állami adó meghaladta a 15000 forintot illetve a 40 feletti gyermeklétszám esetén.
Moson vármegye korát megelőzve, már 1883 óta rendelkezett kisdedóvodai alappal. Még a törvény megjelenése előtt a megye egy bizottságot hozott létre az alap kezelésének és gyarapításának szabályozása érdekében. Tekintettel, hogy időközben életbe lépett a kisdedóvásról szóló 1891/15. törvény okafogyottnak tartották a megyei szabályrendelet megalkotását, de az alapot a későbbiekben is megtartották.
A kisdedóvás közérdekűsége, egy addigi általános hiányt volt hívatott megoldani. Mind a közművelődési, az egészségügyi és a gazdasági érdekek megkövetelték, hogy a kisgyermekek befogadására szükséges intézeteket mielőbb felállítsák.
[2] MNLGYMSM Győri Levéltára Mosonmagyaróvári Fióklevéltára (továbbiakban: MF). IV. 910. b. Moson vármegye Közigazgatási bizottsága 1893/473., IV. 902. Moson vármegye Törvényhatósági bizottsága 1894/297.
Az összeírás nem említi Magyaróvárt, Mosont és Nezsidert, mivel a településeken ekkor már léteztek működő óvodák.
[3]MF. IV. 902. Moson vármegye Törvényhatósági bizottsága 1893/88.
MF IV. 910. b. Moson vármegye Közigazgatási bizottsága 1893/473.
Az 1891/XV. törvény 40 felett írta elő a gyermekek létszámát óvoda létesítése esetén. Rajkán ekkoriban öt 3 és 5 év közötti óvodaköteles kisgyermeket írtak össze. A községben elsősorban földművelők éltek, akiknek asszonyaik csak az aratás idején 10-14 napot dolgoztak, máskor otthon a házimunkákat végezték. Így az év legnagyobb részében megoldott volt otthoni körülmények között a gyermekek felügyelete.
[4] MF. IV. 913.a. Rajkai járás főszolgabírójának 1901/3040. i.
[5] MF. IV. 913.a. Rajkai járás főszolgabírójának 1901/2339. i. A döntés ugyan iratok hiányában ismeretlen, de nagy valószínűséggel özv. Rokobauerné lehetett a nyertes, akinek cégét ügyvezetőként a Budapestről érkezett Hőnel Béla építőmester vezette. Ezt látszik igazolni, hogy 1925-ben a rajkai jegyzőház építésekor Hőnel volt a nyertes pályázó: „mert több nagy építkezést is folytatott a községben”. Ekkor az evangélikus templom tornyára és az óvodára is utalhattak.
[6] MF. IV. 913.a. Rajkai járás főszolgabírójának 1901/6425. bj.
[7] MF. IV. 913.a. Rajkai járás főszolgabírójának 1901/6712. bj.
[8] Zimmermann János: Az oroszvári és rajkai evangélikus gyülekezet kettős jubileumi kiadványa 1934.
[9] MF. V.2057. Rajka nagyközség képviselőtestületi jegyzőkönyve 1924/53. h.
[10] MF. V.2057. Rajka nagyközség képviselőtestületi jegyzőkönyve 1925/7. h.
[11] MF. IV. 461.a. Rajkai járás főszolgabírójának 1925/2308. i.
[12] MF. V.2057. Rajka nagyközség képviselőtestületi jegyzőkönyve 1925/18. h.
[13] MF. IX. 204. Magyaróvári Ipartestület jkv. 1922. szeptember 11.,
Mosonvármegye - Magyaróvári Hírlap XX. évf. 72. sz. 1922. szeptember 14.
[14] MF. IV. 461.a. Rajkai járás főszolgabírójának 1926/317.i. Rajkán 90, Feketeerdőn 3, Dunacsúnyon 7, Dunakilitin 17 iparos volt. Az összesen 117 fő közül 113 támogatta az Ipatestület létrehozását. Célként nemcsak az iparosok érdekeinek védelmét, a hazai kisipar fejlesztését tűzték ki, hanem a közvetlen országhatármentiség következtében igyekeztek a nemzeti és a magyar gazdasági lehetőségek kiterjesztésére.
[15] V.2057. Rajka nagyközség képviselőtestületi jegyzőkönyve 1926/18. h.
