Kulturális Örökség Napja (2022. szeptember 17.)

2022.09.01.
MNL Fejér Megyei Levéltára

Hétvégén ünnepeljük a Kulturális Örökség Napokat, szombaton (2022. szeptember 17.) 10 és 18 óra között nyitva áll a levéltár az építészet és a történelem kedvelői előtt. Az óránként induló szakvezetések során bejárhatják a zegzugos épületet, megismerhetik múltját és jelenét is (az utolsó vezetés 17 órakor kezdődik, a séta időtartama kb. 1 óra). A rendezvény részeként megtekinthetik a ,,Volt egyszer egy településfényképezés – Fejér megye 1984–1985-ben” időszaki kiállításunkat és retró holmikba (otthonka, iskolaköpeny stb.) bújhatnak pár vidám fénykép erejéig.

A mai cikkünkben bemutatjuk azt a királyhegyi Farkas Ferenc nagyprépostot (1786–1864), aki nélkül ma nem állhatna a levéltár Szent István tér 2. alatti szárnya. A Ferenc József Nőnevelő Intézetnek egykor otthont adó épület (ma épületrész) Farkas Ferenc jóvoltából készülhetett el, de ki is volt ő?

Farkas Ferenc ercsi-szentmiklósi apát, székesfehérvári nagyprépost és hittudós 1786. szeptember 22-én látta meg a napvilágot Székesfehérváron (a királyhegyi előnevet 65 évesen vette fel). A szegény családból származó későbbi egyházfi – az iskolai éveit leszámítva – egész életét a Királyok Városában töltötte. Tanulmányait Székesfehérváron kezdte meg, majd Szombathelyen és a pesti Központi Papnevelő Intézetben tanult. 1808-ban a székesfehérvári szeminárium (másként székesfehérvári szeminárium és teológia, a székesfehérvári püspökség papneveldéje; működött: 1802–1952) tanulmányi felügyelője lett, 1809-ben áldozó pappá szentelték fel. 1810-től teológiát hallgatott Pesten és ledoktorált. 1816-ban püspöki titkárrá avanzsált: Wurum, Kopácsy és Szucsics székesfehérvári püspökök mellett viselt titkári hivatalt. Már ekkor elkezdte foglalkoztatni az oktatásügy, így a székesfehérvári szemináriumban kezdett el tanítani a titkári hivatása mellett. 20 évig állt a katedrán.

1822-ben röpiratot írt, amelyben felvetette, hogy 1823-tól a magyar királyokat Székesfehérváron koronázzák ismét, írását a pozsonyi országgyűlés elé is terjesztette.

Karrierje fokozatosan ívelt egyre feljebb: 1828-ban székesfehérvári kanonok (1864-ig), 1835 és 1836 között káptalani helynök (székesfehérvári káptalani helytartó) és ercsi címzetes apát volt. 1837-ben (más forrás szerint 1838-ban) kapta meg a nagypréposti címet. Az egyházi kormányzásban aktív szerephez jutott: a székesfehérvári püspöki szék megüresedésekor két alkalommal töltötte be a káptalani főhelyettesi tisztséget.

Írói tevékenysége sem jelentéktelen: 1820-tól kezdődően számos egyházi beszédet írt és adatott ki (ismertebbek: A világ egyháza. Székesfehérvár, 1850; Szellemi világ. Pest, 1857; Anyagi világ. Székesfehérvár, 1858), 1820-tól kezdődően egyre jobban elismerték irodalmi tevékenységét. Nem csupán teológiai írásművek kerültek ki a kezei közül, a líra is érdekelte (1837-ben gróf Cziráky Antal megyei főispáni beiktatására írt több verset).

Farkas Ferenc a főpapi hivatás és irodalmi tevékenység mellett a nemes tettekben és a közjótékonyságban lelte örömét. Egész életében törődött az elesettekkel és a közügyekkel. 1850-ben a székesfehérvári tanodában két ösztöndíjat („ötven pengőforintos szorgalom-díj”) hozott létre. Ugyanebben az évben tizennyolczezer forintot adományozott (alapítvány formájában) különböző intézményeknek: hatot a székesfehérvári főegyház, hatot a fehérvári papnevelde, hatot a birodalmi katonai kórodák (kórházak) javára. Ezer pengő forintot ajándékozott a Bécsben épülő fogadalmi templom számára. Karitatív tevékenységéért 1850 nyarán a Lipót-rend keresztes vitézévé avatta az uralkodó. A közcélok támogatásával ezt követően sem hagyott fel. A Magyar Nemzeti Múzeum képtárát például egy értékes olajfestménnyel gyarapította 1857-ben (Eduard Wyrostek alkotása a Szent Gotthárd hegy egyik részét ábrázolja téli időben). A székesfehérvári betegek házának ötszáz pengőforintot ajándékozott (1859). Jótékony tettei közül kiemelendő „a leánynövelde [ügye], mellyre ő a megyeház terén állót diszes,'mintegy 20 ezer pengőforintnyi házát, a mellékkertekkel együtt, ajándékozta, és írt hozzá még harminczezer pftot [pengőforintot] az intézet tökéletes berendezésére, a városnak kézbesített.” (erről részletesebb is szó lesz).

1851-ben az ausztriai birodalom lovagjává nevezték ki, ekkor vette fel a királyhegyi előnevet (ezzel egyúttal elkerülhetővé vált az is, hogy kor- és pályatársával a későbbi boldogfai Farkas Ferenc kanonokkal összetévesszék). Székesfehérvár közelében fekszik az előnevét adó Királyhegy, a hagyomány szerint itt volt Árpád vezér egyik szálláshelye.

1859-ben tartotta meg az aranymiséjét a „[…] »hit, remény és szeretet (73 éves) vőlegénye« […] De az ünnepély nem csak a templomra szorítkozott. Már az előtti nap egyesek ugy, mint testületek siettek a nagyprépost úr lakása felé, megvinni szerencse kivánataikat […]. Az aranymise-nap estéjén pedig a város polgársága, a tanulóifjúsággal egyetemben vive meg tiszteletadóját az ünnepelt főpapnak, fényes fáklyás zenével jelenvén meg lakása előtt.”

1861-ben vovadrei választott püspök lett, a tisztséget élete végéig betöltötte.

Királyhegyi Farkas Ferenc 1864. március 11-én hunyt el szülővárosában, utóda Szájbély Henrik lett 1864-ben). Halálát a Pesti Napló is közölte. „Királyhegyi Farkas Ferencz, vovadrai cz. [címzetes] püspök és székesfehérvári nagyprépost, mart. [március] 11-én éjjel, 78 éves korában, elhunyt Béke hamvaira!”

Sírja a fehérvári Szedreskerti temetőben található, a klasszicista stílusú és teljesen latin nyelvű – sérült – márvány síremlékén a míves címer alatt a Franciscus Farkas de Királyhegy feliratot olvashatják ki az élesszeműek (https://m.blog.hu/er/erdekesfehervar/image/dscn6172_1.JPG). A Sürgöny hasábjain az elhunyt hagyatékáról is szerezhetünk információkat. Az árverési hirdetményben „Sz.-Fejérvári királyhegyi Farkas Ferencz czim. püspök és nagyprépost úr” ingóságairól részletes felsorolást közölt Tiborczszeghi Tiborcz Péter, a boldogultnak végrendeleti végrehajtója és általános örököse: „több rendbeli drágaságok, arany és ezüstszerek, gyűrűk, értékes könyvtár, kitűnő képek, tükrök”, a meghirdetett nyilvános árverésen bútorok és további – nem ismertetett – ingóságok is szerepeltek. Az árverést április 11-én és 12-én tartották Székesfehérváron.

Vereby Soma több alkalommal versben méltatta az egyházfit: „Új-évi üdvözlet Nagys. és Főt. Királyhegyi Farkas Ferencz, székesfehérvári nagyprépost tiszteletére” (Pest, 1857), „A szeretet és tisztelet ódája Nagys. és Főt. Királyhegyi Farkas Ferencz úrnak, aranymiséje ünnepélyére legbensőbb lelki hódolata jeléül” (Székesfehérvár, 1859). „A testvérhaza történeti kincse” című „füzetében” Vereby vállalkozott királyhegyi Farkas Ferenc önéletrajzának megírására is. Lauschmann Gyula Székesfehérvár történetét feldolgozó négykötetes munkájában is felbukkan Farkas Ferenc neve és nem csupán hízelgően: felidézi, hogy a nagyprépostot „a nép […] a hagyomány szerint […] intoleráns, szenvedélyes magaviselete miatt vad Farkasnak […] nevezte”.

Királyhegyi Farkas Ferenc legjelentősebb tevékenysége a fentebb is említett székesfehérvári nőneveléshez kötődik: „Különösen kiemelendő ama nagyhírű alapítványa, melylyel Székesfehérvárnak egyik legnagyobb hiányát pótolá; ez az a leánynevelőintézet, melyre ő a megyeház terén álló díszes mintegy 20 ezer pengőforintnyi házát, a mellékkertekkel együtt, ajándékozta és hozzá még harmincezer pengőforintot az intézet tökéletes berendezésére a városnak kézbesített.” A nagyprépost 1853. március 12-én hagyta ingatlanát és magánvagyonának egy részét alapítványként a városra. A Ferenc József Nőnevelő Intézetet 1853-ban alapította a nagyprépost, de végrendelkezése alapján csak halálát követően, 1864. október 8-án nyílhatott meg.

Az intézmény névválasztása sem a véletlen műve: Ferenc József szerencsés megmenekülésének emlékére nevezte el jövendő intézményét Farkas Ferenc az uralkodóról: „[…] 1853. felséges császárunk és apostoli királyunknak, az imádandó isteni gondviselés kegyelmével csodás és szerencsés megmentése által örök időkre emlékezetes évben teszem jelen alapítványomat, felséges uram s királyom iránti legőszintébb ragaszkodásból s leghűbb jobbágyi hódolatból, ezen az egész osztrák birodalomra és különösen az egész magyar nemzetre kiválólag pedig Székes Fejérvár lakosaira nézve örökké nevezetes év és esemény emlékéül óhajtanám, hogy a város segedelmével általam alapított nönevelő intézet felséges császárunk s apostoli királyunk magas és dicső nevéről Ferencz József nönevelő intézetnek neveztessék, melly felállítandó nöneveldének örök emlékül ezennel e cs. k. apostoli felsége 3' 11“ magas , 3' és 21/2' széles hű arczképét ajándékozom” (a Ferenc József elleni 1853. február 18-ai merényletről itt olvashatnak: https://mnl.gov.hu/mnl/fml/hirek/merenylet_ferenc_jozsef_ellen). (A nagyprépost nem volt mindig császárpárti, 1848-ban ő szentelte fel a nemzetőrök zászlóját és a honvédségnek, illetve a nemzetőröknek pénzbeli adományt és bort is juttatott, csak 1849. január 3-a után – amikor „[…] Petrichevich Horváth ezredes lett az úr Székesfehérváron” – állt „a fekete-sárga érzelműek közé”.)

Az intézmény létrejöttét a város nem csak elvben, hanem anyagiakkal is támogatta mind a kezdeti időszakban, mind a későbbi évek folyamán: „[…] Farkas Ferencz ezen alapításához a város is hozzájárult azon 5000 forinttal, melylyel az intézeti épület egyik szárnyát kiépíteni segítette, sőt kötelezte magát a felszereléshez is 6272 forinttal, fentartásához pedig évi 440 forinttal járulni. Azonban ezen összes terheket átvette Farkas Imre megyés püspök, megtérítvén a városnak is az építésre tett 5000 forint költségét, sőt bővítette a nemeskéri Kiss Sándor alapítványából a Zuber-féle ház megvételével, és így az intézet kizárólag a püspök rendelkezése alatt állónak nyilváníttatott. Mely kölcsönös egyesség a helytartótanács által 1865. jun. 21-én 47,762 sz. alatt helybenhagyatott.”

A nőnevelőnek helyet adó ingatlant Farkas Ferenc 1830-ban vásárolta meg. A ma Szent István tér 2. szám alatti terület korábbi tulajdonosa Bajzáth György földbirtokos volt. Az egyemeletes klasszicista épület első szakasza 1831-ben készült el (Szász Ferenc tervezte). 1853-ban határozott a nagyprépost a nőnevelő alapításáról, de ez csak 1857-ben valósult meg.

Részlet az alapító levélből: „[…] Szentlélek Isten Nevében. Én Királyhegyi Farkas Ferencz […] üdvös szellemi haladást eszközlendő nyilvános rom. kath. nőneveldét alapítok, a már 1843-ban a nyilvános nőnevelés hiányának pótlására állított, de az idők viszontagságai által feloszlatott magán nőnevelő intézetem romjain, melly nyilvános nőnevelő intézet holtom után a város gondossága, felügyelete, s jelen alapítványom értelmében intézkedése mellett rögtön életbe léptetvén, benne a leány növendékek Isten dicsőségére, Fejérvár díszére, saját boldogságukra, a koruk szükségelre női tudományok és munkákban taníttassanak, és a rom. kath. hit szent elvei szerint vallásossan neveltessenek.”

Az intézet jelképes avatását és a kápolna alapkőletételét Ferenc József 1857. évi székesfehérvári látogatására időzítették. Az 1857. augusztus 14-ei esemény részeként Ferenc József kezében az ezüstből készült kőműves serpenyővel és kanállal helyezte el az alapkövet. A nagyprépost uralkodó iránti tiszteletét nem csupán az intézet neve tanúsítja, az avatóünnepségről emléktáblát állítottak, amely máig megtalálható – az épületben álló – kápolna falán (a márványtáblát évekig eltűntnek tekintették, azonban a levéltár épületének rekonstrukciója során eredeti helyén, több réteg vakolat alatt megtalálták a szakemberek).

A Farkas Ferenc által emeltetett három hajós kápolnában („Isten Háza”) látható a bal hajóban egy Szent Józsefet és a gyermek Jézust ábrázoló medalion. Az anekdota szerint a Bach-korszak közepén készült mennyezeti festményen szereplő Szent József arca nem véletlenül emlékeztet a fiatal Kossuth Lajosra: Vígh Ferenc festőművész vélhetően ezzel akarta bosszantani a megrendelő Királyhegyi Farkas Ferenc nagyprépostot, ugyanis utóbbi köztudomásúan Habsburg-hívő volt. Azonban Vígh próbált valamelyest a nagyprépost kedvében is járni, mivel az Assisi Szent Ferenc stigmatizációját ábrázoló, jobb hajóban található freskón a szent vonásaiban állítólag királyhegyit örökítette meg. Összevetve a prépost ismert portréjával – a hajviseletet leszámítva – akár el is fogadhatjuk tényként ezt a tézist.

Az intézet lett Székesfehérvár első nőnevelő intézete. Az uralkodó nevét viselő oktatási intézmény 1864. októbere és 1948. június 16-a között a Szatmári Irgalmas Nővérek iskolája volt: „[…] Nagy áldás ez a város életére; azért legyen áldva az alapitó emléke, legyenek hódolattal tisztelve a nevelést kezelő hölgyek, a Paulai szt. Vinczéről nevezett szatmári apáczák, kik szeretetreméltó bánás módjuk, erényeik és tudásuk által messze vidékek lánykáit édesgetik mindenki által felkarolt és közelismerésben részesült intézetükbe.”

Farkas Ferenc átalakított házában és kertjében kezdte meg működését a fehérvári leányoktatás, de az intézet lendületes bővülése folytán egyre szűkebbnek bizonyult. Bővítésére, ezen belül is az internátus fejlesztésére, a diákok és a tanító nővérek elhelyezésére birtokba vették a szomszédos telken álló Zuber-féle alapítványi házat (a székesfehérvári káptalan örökös használatra átengedte az irgalmas nővérek számára). A funkció határozta meg a bővülő épület belső kiképzését: 1869-ben 18 szobája, egyházi kápolnája és tíznél több kiszolgáló és raktárhelyisége volt a nőnevelőnek.

Az intézetet a megnyitáskor Szuborics Jenő kanonok-igazgató vezette, a főnöknő Matkovszky Paula volt. A sororok (vagyis nővérek) között Doleschal Editha, Kalmár Adelinda, Kronavics Albertin, Mayer Viola, Medve Materna, Resnyák Anselma, Signer Hirlanda, Steiner Hyaczinta, Szitás Pongratzia, Tamási Konradin, Várföldi Irén nevét találjuk. Bentlakó világi tanítónő Ebner Erzsébet és Óváry Julia volt. A bejáró tanárok és tanítónők közt Gudenus Ervin, Hang Dániel, Kalocsay Alán, Leéb Erzse, Námesy Mária, Rujezdsky Adolf, Scheirich Antal, Vida Dezső (főtanító) nevét találjuk

Az intézetbe nem csak irgalmasrendi, hanem más vallású növendékek is felvételt nyerhettek. Elsőként az elemi iskola harmadik s negyedik osztálya nyílt meg, majd 1870-ben az internátus és az ún. externát (párhuzamos elemi iskola bejáróknak). 1869 és 1917 között óvodát is működtettek az épületben. A polgári leányiskola 1893-ban nyílt meg három osztállyal. 1921-ben a polgári iskolára három évfolyamos továbbképző ipari tanfolyamot szerveztek, melyet kiváló eredményeiért 1923-ban a kereskedelmi miniszter iparoktatási főigazgatósága rendes ipariskolának minősített. 1930: gyakorló elemi iskolával egybekapcsolt tanítónőképzőt létesítettek. A háború során a tanítónőképző épületét bomba- és aknatalálat érte. Az 1945-46-os iskolai évet a miniszter a 37.000/1945. sz. rendeletével indította el. A tanítónőképző szeptember 19-én nyitotta meg ismét kapuit tanítványai előtt. Az 1947-48. tanév az utolsó olyan esztendő, amikor még az intézet fenntartója a Szatmári Irgalmas Nővérek Rendje volt. 1950. augusztus 16-án államosították, ettől kezdve a Székesfehérvári Állami Tanítónőképző Intézet nevet viselte. Később lánykollégiumként funkcionált az egykori nőnevelő. Az épület története 1975-ben fonódott össze a levéltáréval: a szobákból és termekből irodák, a közösségi térből konferencia terem (díszterem), a kápolnából kiállítótér lett.

Aki többet szeretne megtudni az épületről jöjjön el hozzánk szombaton. A belépés ingyenes. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Felhasznált irodalom:

Királyhegyi Farkas Ferenc (Vasárnapi Ujság, 1859. április 10., 1–2 p.)

Ferenc József Nőnevelő

Assisi Szent Ferenc stigmatizációja (alkotó: Vígh Ferenc)

Királyhegyi Farkas Ferenc sírja a fehérvári Szedreskerti temetőben (https://erdekesfehervar.blog.hu/.../kalandozas_a...)

 

Utolsó frissítés:

2022.09.20.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges