Kellemes Ünnepeket!
Ünnepi „verscsokor” a levéltár gyűjteményéből
Balajthy Ferenc: Karácsonyi dal
„Karácsony, a karácsony!
Gyertya villog a faágon.
Csillagszóró szikrát szőj-.
Cukorral megajándékoz.
Karácsony, a karácsony!
Örömünnep a világon.
Énektől zeng a templom,
Békességet hoz az alkony.
Karácsony, a karácsony!
Veled megosztom kalácsom,
Ha majd mindenki örül,
Szeretet lesz körös-körül.”
(Fejér Megyei Hírlap, 45. évfolyam, 304. szám, 1989. december 23., 12. o.)
Berták László: Karácsony előtt (részlet)
„[…] De jó volna megint karácsony
versére várni s hinni, hogy
megváltó tekint be a rácson,
s minden igazság győzni jog.
De jó volna a szeretetbe
takarózni, ha ég a bőr,
rímbe szedni, hogy szent a béke,
hisz nem kell félni senkitől.
De jó volna kis könnyű verset
dúdolgatni nagy fák alatt,
hogy megszületett az a gyermek,
aki helyettünk megszakad.
Mosolyogni csak mozdulatlan,
akár egy régi temető,
de jó volna tömegdalokban
szárnyalni, mint a szép jövő.
Elröpülni karácsony este
a sistergő világ fölött,
s megérkezni a legszebb versbe,
amelyben tiszta rím a föld.
Befejezni, mint a régi költők
,hogy kész legyen, ha vége van,
s remélni egy-két emberöltőt,
nyugtalanul, de boldogan.”
(Fejér Megyei Hírlap, 41. évfolyam, 301. szám, 1985. december 24., 9. o.)
Ismeretlen: „Szilveszteri fohász”
„Adj nekünk hóval csikorgó,
Csengős, szánkás, víg telet,
És igazi szép tavaszt,
Ha eljön majd a kikelet.
Adj termést a kalásznak,
Hogyha majd kévébe dől,
Adj munkát a dolgoskéznek,
Hogy ne tengjen tétlenül.
Adj a békés haladásnak
Messze nyúló tág teret,
Adj gyümölcsöt minden fának,
Minden szájnak kenyeret...”
(Fejér Megyei Hírlap, 47. évfolyam, 303. szám, 2002. december 31., 16. p.)
Kass János A Tisza Szegednél az első őszi napon (részlet)
„[…] Jön a tél!
De a hó fehér!
Lesz karácsony,
Újév, új esztendő!
aztán talán Húsvét,
Feltámadás!
Az ág kizöldül,
lesz áldomás!
S mögötted nem az ősz,
a köd, a jéghideg,
de a kemence melege,
a kalács felejthetetlen illata,
a sürgős tevés-vevés,
a gyermek mosolya!”
(Fejér Megyei Hírlap, 44. évfolyam, 300. szám, 1999. december 24., 9. o.)
Katona Judit: Karácsony-köszöntő
„Szikrázik december hava,
csillagfészket himbálnak ágak.
Hírrel járnak a pásztorok:
bölcsőt ácsol József, az ács,
az ember egyszülött fiának.
Pattog a forgács hull a hó,
Máriát vaksin abroncs fogja,
s vajúdva megszül. Száll a hír:
dicsértessék, megszületett
a gyermek, az élet legnagyobbja.
Hírrel járnak a pásztorok,
Mária karjában a gyermek.
Rebben a hófehér világ,
s a velünk virrasztó vézna fák
csendben az útra térdepelnek.”
Szigeti Lajos: Fehér Karácsony
„Tél: tavasz negatívja
könnycseppekben előhíva-nagyítva.
Hány hatszöges hópehely
angyalka fér el
kristályhegyén a jégnek
és szempillán, fenyőfa tűlevelén?
Meddig marad titok:
kapni vagy adni jobb? -
A sugárzó boldogság
másnak is örömforrás.
Szeretetünnepen
az ád többet, aki szegény.
Legyen bő asztali áldás:
ikrás méz édessége,
mandula keserűsége,
kereszt jelével szegett
mindennapi kenyér.”
(Fejér Megyei Hírlap, 52. évfolyam, 2. szám, 2007. január 3. 7. o.)
Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár
„Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.
Én is, ládd, én is, ládd,
hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött
karácsony lehetnék.
Hó fölött, ég alatt
nagy könyvből dalolnék
fehér ingben, mezítláb,
ha karácsony volnék.
Viasz-szín, kén-sárga
mennybolt alatt járnék,
körülvenne kék-eres
halvány téli árnyék.
Kis ágat öntöznék
fönn a messzi Holdban.
Fagyott cinkék helyébe
lefeküdnék holtan.
Csak sírnék, csak rínék,
ha karácsony volnék,
vagy legalább utolsó
fia-lánya volnék.”
(Fehérvári Kis Ujsag, 1. évfolyam, 154. szám, 1946. december 25., 5. o.)
Új hozzászólás