„Doboz a fa alá”

A rádiók, akárcsak napjaink elektronikai eszközei – a tabletektől az OLED tévékig – az ifjúság kedvencei voltak és alig várták, hogy birtokukba (pontosabban családjukéba) kerülhessen a vágyott készülék. Ma múltidéző gyanánt, a „Beszélő dobozok” – Székesfehérvár a rádiógyártás fellegvára című időszaki kiállításunkhoz kapcsolódóan a Magyar Rádió újság 52. szám (1955) számából választottunk ki Gulyás Gyula „Doboz a fa alatt” című írását. Az 1955-ös rádióbeszerzés hasonló élmény volt, mint amikor ma a legújabb okos „kütyüt” gyűjti be a család a kisebbek örömére.

„- Édesapám, ezt vegye meg ... Nézze, ezt a nagy dobozt!...

• Várjál te gyerek, előbb körülnézünk, nem lehet az ilyesmit kutya-futtában csinálni...
• Akkor ezt a kicsit vegye meg!...
• Mondtam már, hogy várjál... előbb meg kell nézni:  melyikből mi gyün ki!...

Érthető izgalommal húzódott apja mellé csizmás-kucsmás kisfia. A »doboz-vásárlás« nem könnyű dolog, különösen, ha nagy a választék és sokon kell végigpróbálni, »mi gyün ki belőle«. Egy kattintás végig a hosszú soron, a sor minden tagján, kicsin és nagyon, törpén és óriáson és ... muzsika tölti be a gyönyörű üzletet. A »dobozok« csengő, tiszta hangon továbbítják az éter hullámain küldött melódiát s kis barátunk belátja, hogy nem könnyű választani: mindegyik szépen szól, hangos is, ha akarják, csak az egyik törpe maradt, a másik meg óriássá nőtt. Sok mindenre mondjuk azt, hogy kedves ajándék a karácsonyfa alá, de ezek között is a legkedvesebbek közé kínálja magát kis barátunk doboza: a rádió.

[…] Főleg vidékről igen sokan érdeklődtek most az ünnepek előtt és gyakran találkozunk utcán, villamoson, hullámlemezes dobozba bújtatott, karácsonyfa alá szánt »hangos dobozokkal«.

Mint mondtuk: kedves ajándék a rádió. A fenyő alatt meghúzódik, megcsillan ablaka, egy kattintás és máris dallal, muzsikával köszönti a családot, táncra perdíti a fiatalokat, neveli a gyerekeket, emlékezteti az öregeket...

Míg ezt a néhány mondatot papírra vetettem, kis barátom már szakértő lett. Tudja: mi az osztottsáv, a törpe-szuperről is tudja, hogy az 222-es számú, tud kikapcsolni-bekapcsolni, sávot váltani és hangszínt keverni... Csillogó szemmel áll ő is a pénztárhoz apja mellé s miközben a ropogós százasokat leszámolják, olyan hangosan, hogy mindenki hallja, bejelenti: »Ez pedig a 332-es világvevő ára«. ... Most már nem türelmetlen. Maga előtt látja a fenyőt, alatta a dobozt, amelyet ő is segített kiválasztani, amelyre már annyira vár otthon a nagymama, meg anyuka, meg az egész család.

Mindössze öt percig tartott a válogatás, annak kipuhatolása, hogy »mi gyün ki belőle«, s kis barátom személyében újabb taggal gyarapodott rádióhallgatóink tábora.

Szívből köszöntjük új hallgatóinkat és kívánjuk, hogy a […] kedves ajándék szerezzen sok örömet, szép és hasznos szórakozást. Mi, rádiósok megígérjük, mindent megteszünk, hogy jó és szép legyen, »ami kigyün belőle«…”

A rádióbarátok a levéltár kiállításán számos Orion készülékkel találkozhatnak, így az Orion legelső „Orion 7021” rádiókészülékével (1930); a gyár első sorozatban készített rádiójával, az úgynevezett Orion 7023 hálózati készülékkel (1930); illetve az Orion 99g luxus zeneszekrénnyel (1938) is. Kóger László gyűjtő-kurátor (MNL FVL) kiállítása díjtalanul megtekinthető munkanapokon hétfőtől csütörtökig, 8:00-15:00 óra között. Csoportos bejelentkezéshez kérjük, keressenek meg minket az elérhetőségeinken: +36 22 313 052, fvl@mnl.gov.hu. Térjenek be hozzánk!