Aradi vértanúk
„[…] Aradi vár, aradi vár, halál völgye.
Tizenhárom hős magyarnak temetője.
Viruljanak környékeden sírvirágok,
Feledhetetlen legyen az ő halálok.
[…] Uram fia, az ítélet gyászbitófa,
Mintha rablók, útonállók lettek volna!
Mintha méltók sem volnának egy lövésre,
Katonához, férfiúhoz illök végre! […]
Kezet fognak, könnyeznek is egynehányan,
De az a köny nem a bánat gyenge habja:
Egy sincs köztök, ki a hitét megtagadja!
Most a búcsú már csak egy-két katonás szó:
Föld szájából fel magasba, messze hangzó:
— Isten áldjon!
Együtt leszünk fenn az égben,
Első tanunk árva hazánk szent ügyében.
[…] Elrepülő szellemeket angyal várja,
A kinyílt meny becsukódik ő utána.
Arad felett zajlik sűrűn őszi felleg,
Benne vihar, benne villám harczra kelnek.
Aradi vár, aradi vár, halál völgye,
Hőn szeretet Vértanuság szentelt földje!
Viruljanak környékeden vér virágok,
Örök emlék [s] hála könnyet szórni rátok!
„Éljen a Haza!’’ „Éljen a Szabadság emléke!”
/ Lévay József: Az aradi vértanúk balladája (részlet)/
173 évvel ezelőtt végezték ki az aradi vértanúkat, így a mai nap országos gyásznap. A császári haditörvényszék ítélete alapján 1849. október 6-án 13 honvédtisztet végeztek ki Aradon. Gróf Batthyány Lajos, az első független felelős magyar kormány miniszterelnöke ugyanezen a napon állt hóhérai elé a pesti Neugebäude épületének udvarán (ez ma a Szabadság tér). A kivégzés dátuma nem véletlen: október 6-a volt a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulója.
Az 1848–49-es szabadságharcot lezáró világosi fegyverletétel az orosz csapatok előtt zajlott. 30 magyar tábornok közül 15 került a szövetségesek kezére (Kiss Pál Pétervárad feladásáért amnesztiában részesült, Gaál Miklós és Pikéty Gusztáv tábornokok pedig csak hetekkel később jutottak a császári és királyi hatóságok kezére.) Az oroszok foglyaikat kiadták az osztrák császári erőknek.
A hadbíróságot Karl Ernst törzshadbíró vezette, az ítéleteket Julius Jacob von Haynau – mint Magyarország teljhatalmú kormányzója – erősítette meg. Az osztrákok büszkeségét sértette, hogy a megadás nem seregeik előtt történt meg, ezért a magyar tábornokokat nem csupán elpusztítani, hanem megalázi akarták. Bár a tisztségüknél fogva megillette volna a magyar parancsnokokat a lőpor és golyó általi halál, az ítéletet kötél általi halálra változtatták (Dessewffynek ráadásul szabad elvonulást ígértek a fegyverletétele előtt, mégis bitóra ítélték). Korábban ezt a halálnemet csak köztörvényesekre alkalmazták, ezzel lényegében egyszerű bűnözőkké alacsonyították le az elítélt katonatiszteket. Haynau a hadbíróság felterjesztése alapján négy halálra ítélt büntetését végül mégis golyó- és lőpor általi halálra változtatta (Kiss Ernő altábornagy a szabadságharc alatt ténylegesen sosem harcolt a császári haderő ellen, Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos a császári csapatok előtt tette le a fegyvert, míg Schweidel József csak a Schwechati csatában harcolt a császári haderő ellen és később Pest városparancsnokaként kegyesen bánt a hadifogoly osztrák tisztekkel is).
I. Miklós orosz cár a kegyelem irányában próbálta befolyásolni rokonát, Ferenc Józsefet, majd később diplomáciai úton kifejezte neheztelését is a kivégzések miatt.
A kivégzések sorrendjének is megvolt a maga szerepe. Damjanich okozta a császáriaknak a legtöbb problémát, ezért eredetileg őt akarták utolsóként elpusztítani, azonban Haynau személyes bosszúja gyanánt gróf Vécsey Károly kapta ezt a büntetést.
Reggel fél hatkor lőpor és golyó általi halállal halt Lázár Vilmos főtiszt, gróf Dessewffy Arisztid tábornok, Kiss Ernő tábornok és Schweidel József tábornok. 12 katona adott le rájuk sortüzet. Kiss Ernő volt az egyetlen, aki túlélte az első lövések eldördülését és csak a vállán sérült meg. Ekkor három katona közvetlenül elé állt, majd mindhárman újra tüzeltek, Kiss csak ekkor vesztette el az életét.
Hat órakor egymás után felakasztották lovag Pöltenberg Ernő tábornokot, Török Ignác tábornokot, Lahner György tábornokot, Knezich Károly tábornokot, Nagysándor József tábornokot, gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornokot, Aulich Lajos tábornokot, Damjanich János tábornokot, majd gróf Vécsey Károly tábornokot. Vécsey végignézte minden társa kivégzését. A vértanúk sorban elbúcsúztak egymástól, azonban Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie. Mielőtt a hurkot a nyakába tették, Damjanich holttestéhez lépett és megcsókolta Damjanich kezét.
A kivégzést követően elrettentés gyanánt a mártírok holttestét közszemlére tették. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, a felakasztottak testét levetkőztetve a bitófa tövébe helyezték, majd melléjük döntötték a bitófák oszlopait. Október 6-án este az agyonlőtt tiszteket a sáncárokban, a felakasztott hazafiakat a vesztőhelyen temették el.
Az aradi várban aznap felkerült a falra egy, a vértanúk nevének kezdőbetűiből összeállított onomasztikon: „PANNÓNIA! VERGISS DEINETODTEN NICHT, ALS KLAGER LEBEN SIE!” (Magyarország! Ne feledd Halottaidat, mint Vádlók élnek Ők!)
1849 augusztusa és 1850 februárja között Aradon még három honvédtisztet végeztek ki: 1849. augusztus 22-én Ormai Norbertet, a honvéd vadászezredek parancsnokát, 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest (Kazinczy Ferenc fia) és 1850 február 19-én Ludwig Hauk alezredest (ő volt Bem tábornok hadsegédje). Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg, ő még a börtönben megtébolyodott és elhunyt.
Több száz honvédtisztet ítéltek még halálra (közülük 20 magasrangú katonai elöljárót), az ítéletek jelentős részét végül húsz esztendei várfogságra változtatták. A külföldre menekültek közül sokakat távollétükben ítéltek el, majd a nevüket bitófára szögezték, így akasztották fel jelképesen – többek közt – Kossuth Lajost, Mészáros Lázárt, Perczel Mórt és Miklóst, Szemere Bertalant, Andrássy Gyulát és Táncsics Mihályt 1851 szeptemberében. Végül pedig több tízezer honvédtisztet évekre besoroztak a császári hadseregbe közlegényként.
Az aradi vértanúkra való emlékezés 1867-ig csak titokban volt lehetséges, a kiegyezést követően október 6-a országos gyásznappá lett.
Székesfehérváron a Halesz ligetben közadakozásból emelt emlékoszlop (1888), a Malom utca 2. szám alatt (Helyőrségi Klub udvara) kopjafa (az alkotáson elhelyezett táblák feliratai: „»KIK ÉRTED HALTAK SZENT VILÁGSZABADSÁG!« 1849 OKTÓBER 6.” és „Gr. BATTHYÁNY LAJOS első felelős magyar minisztérium elnöke”) is őrzi emléküket. A legújabb köztéri alkotást 2010-ben adták át, a szobor alkotója Pogány Gábor Benő (a mű szintén a Helyőrségi Klub udvarán található).
Felhasznált irodalom:
· https://48asdalok.btk.mta.hu/
· Bánki József: A magyar nemzet hadtörténelme
· https://oktober6.kormany.hu/
· Lévay József: Az aradi vértanúk balladája
Új hozzászólás