Oklevél zászlóssá kinevezésről, 1912. november 29. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

Nem sok ideje jutott a hivatalnoki pályára, mert 21. életévét betöltve mint egyévi önkéntes bevonult a szegedi császári és királyi 46. gyalogezredhez. 1913. január 1-jével tartalékos zászlóssá léptették elő.

Részlet Csukonyi Ferenc anyakönyvi lapjából.  (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

Több kitüntetést is elnyert a világháború során Csukonyi Ferenc: 1915 novemberében a Bronz Katonai Érdemérmet a Katonai Érdemkereszt szalagján, 1916 nyarán az Ezüst Katonai Érdemérmet hadiszalagon kapta meg.

1916. március 18-ról 19-re virradóra a Mrzli Vrh-nál a 854. magaslat elleni támadásban a nyakán megsebesült, centiken múlott az élete. Túlélte, így a „közös hadsereg” hivatásos állományába került: 1916. március 22-én jelent meg a haderő közlönyében, hogy Csukonyi Ferencet 1916. március 1-jével és 1915. július 1-jei ranggal főhadnaggyá nevezték ki.

A III. osztályú Katonai Érdemkereszt hadidíszítménnyel és kardokkal adományozó oklevele, 1917. szeptember 3. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

1917 szeptemberében elnyerte a III. osztályú Katonai Érdemkeresztet hadidíszítménnyel és kardokkal…

III. osztályú Vaskorona Rend hadidíszítménnyel és kardokkal adományozó oklevele, 1918. október 31. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

„Az előkészítő pergőtűz után 5 óra 30 perckor kezdődött a behajózás az átkelésre, nagy ellenséges tüzérségi és géppuska visszahatás között, ennek következtében a pontonok legtöbbje már a vízre bocsájtás előtt hasznavehetetlenné vált. A nem várt ellenhatás következtében csak nagy nehezen tudtam személyes vezetésemmel a rohamszázad behajózását kieszközölni. Az áthajózás folyamán századom súlyos veszteséget szenvedett, még a középső csoport parancsnoka is megsebesült. Én magam a rohamszázaddal egyidejűleg a II/46 zászlóalj parancsnokságával lettem behajózva, de csak úszva értem el az ellenséges partot, mivel az ellenséges géppuskatűz alatt lévő pontont az ár elragadta. Látva századom nehéz helyzetét […] Átvettem nemcsak a sebesült parancsnok csoportjának, hanem az egész századnak a személyes vezetését” – emlékezett vissza néhány évvel később Csukonyi az eseményekre. Beosztott tisztje, Kókay László naplójában is beszámol erről a pillanatról: „7 h 35’-kor váratlanul Csukonyi érkezett csurom vizesen hozzánk (a pontonját elsodorta a víz, s úszva jött át), akit hatalmas éljenzéssel fogadtunk. A harci kedv, s a bizalom a sikerben óriási volt sturmosaink közt.” Századparancsnokként már három perccel később rohamra vezette katonáit, előbb az első, majd – miután látta, hogy egyre kevesebbet lő az osztrák–magyar tüzérség – saját kezdeményezésre, a második vonal ellen is, amelynek eredményeképpen nagyszámú foglyot ejtett, aknavetőket, ágyúkat zsákmányolt egységével és 9 óra 30 percre házanként elfoglalták Nervesát is. A 40 fokos láza ellenére 17-én újból eredményesen vezette támadásra a 46-os „sturmosokat”. Csukonyi katonáival maradt a másnapi felváltásig, illetve – az említett eredmények ellenére bekövetkezett – 21-i visszavonulásig. A 46-osok ezredparancsnoka, Zeiss ezredes 1918. július 6-án felterjesztette a III. osztályú Vaskorona Rendre hadidíszítménnyel és kardokkal, amelyet el is nyert 1918. október 31-án.

Csukonyi Ferenc Német Háborús Emlékérem adományozó oklevele, 1926. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

1926-ban igényelte a Német Háborús Emlékérmet, amelyet azonban, annak nem hivatalos jellege miatt, mint hivatásos tiszt nem viselhetett.

Csukonyi Ferenc Magyar Koronás Bronzérmének adományozó oklevele, 1930. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

Horthy Miklós kormányzóvá választásának tizedik évfordulóján – több munkatársához hasonlóan – kitüntetéssel ismerték el „a Vitézi Rend kiépítése és fejlesztése körül kifejtett kiváló és eredményes” szolgálatait, elnyerte a Kormányzói Dicsérő Elismerés Magyar Koronás Bronzérmét keskeny piros fehér szegélyezésű sötét smaragdzöld szalagon.

A Bolgár Háborús Emlékérem adományozó oklevele, 1938. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

Oklevél Csukonyi Ferenc ezredessé kinevezéséről, 1942. április. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

1942-ben átsorolták a helyi alkalmazásból szakszolgálatos tisztté, valamint 1942. március 31-i ranggal ezredessé léptették elő, elérte a legmagasabb rendfokozatát.

Határozat rendfokozattól való megfosztásról, 1947. (MNL CsCSVL SzL XIV. 43.)

Csukonyi Ferencet 1945. május 17-én a politikai rendőrség őrizetbe vette, majd két nappal később a Magyar Honvédelmi Miniszter Katona Politikai Osztály Elhárító Alosztályának átadta. 1945. október 15-én állították népbíróság elé. Pere kifejezetten érdekes a tekintetben, hogy ugyan nem kevés vitézt fogtak perbe a világháború utáni években, azonban jellemzően nem a Vitézi Rendben betöltött szerepük miatt.

A népbíróság kérdésére kifejtette, nyilas párttagokat nem vettek fel a Vitézi Rendbe. Több tanú is a vádlott mellett állt ki: Németh Imre őrnagy elmondta: Csukonyi ideiglenesen vállalta az OVSZ vezetését és többször kifejezte reményét, hogy e megbízatása véget ér, a vitézi telkek szétosztásában pedig semmilyen szerepe nem volt főszéktartóként, s szerinte nem vezetői, hanem csak adminisztratív jellegű tevékenységet végzett. Vitéz Balogh Gábor megerősítette többek között, hogy ő bátorította a feladat vállalására Csukonyi Ferencet, hogy elkerüljék egy nyilas kinevezését e pozícióra. Személyesen megjelent egy általa megmentett zsidó származású paprikakereskedő, Markovich Endre is, hogy kiálljon mellette.

Végül a népbírák hat év börtönre és mellékbüntetésként politikai jogainak öt évre való felfüggesztésére és állásvesztésre ítélték. Késmárky Ernő tanácsvezető bíró azonban különvéleményt fogalmazott meg, amelyben rámutatott: „tévedtek a népbírák”. Vitéz Csukonyi Ferenc nem vállalt önként vezető beosztást, hanem csak adminisztrációs munkát végzett, s később sürgetésére le is váltották. „Egyébként is a megbízás nem számít sem nyilas közigazgatásban, sem honvédelem keretében történő aktív működésnek, mert a Vitézi Szék köztudomás szerint nyilas ellenes volt és politikai érdekeket nem képviselt.” Konklúzióként arra az álláspontra jutott, hogy az ezredest fel kellett volna menteni a vádak alól. A Népbíróságok Országos Tanácsa ennek jegyében 1946. április 29-én elrendelte az elsőfokú bírói ítélet megsemmisítését, s kimondták: „a vádlottat az ellene emelt vád alól […] felmenteni kellett” volna.

A fentiek ellenére a „honvédelmi minisztérium állandó igazoló bizottságának 1947. évi február hó 14-én kelt 1.299/16. biz. – 1946 sz. jogerős határozata folytán” lefokozták, azaz „rendfokozatától közig[azgatási] úton való megfosztását” rendelték el.