IV. B. 251. Békés vármegye főispáni helytartójának iratai 1861–1865

A fond a Schmerling nevével is fémjelzett, a mintegy tizenegy hónapig tartó alkotmányos kormányzást követő ún. provizórium, a neoabszolutizmus második szakaszának (1861–1867) főispáni helytartói iratanyagát tartalmazza. A provizórium a korábbi, Bach-korszak féle erőszakrendszer enyhébb változata volt, politikája a kiegyezés előkészítését is szolgálta. A közigazgatási szervezet továbbra is erősen centralizált módon működött, az 1848–1849-es szabadságharc exponált személyiségeit állandó megfigyelés alatt tartották, esetenként körözték, korlátozták a sajtószabadságot és a gyülekezési jogot. Ugyanakkor a centralizált bürokrácia a polgárosodás meggyorsításának lehetőségeit teremtette meg.

Az uralkodó Békés megye császári-királyi biztosának 1861. november 19-én Keresztesy Józsefet nevezte ki. Regnálása rövid ideig tartott, december végén már le is köszönt. Tisztségében a gyulai születésű, örmény eredetű családból származó, jogi végzettségű, több nyelvet beszélő Kis János követte. Az 1861. december 20-i uralkodói kinevezés főispáni helytartóként aposztrofálta. Tényleges hivatali működését december 28-án kezdte meg. Mivel egészsége megrendült, 1863-tól egyre kevesebb időt töltött hivatalában, majd 1864. június 15-én Ferenc József felmentette, és állandó nyugalomba helyezte. Kis Jánost a főispáni székben Bonyhádi Gyula (1864. október 23.–1865. szeptember 1.), majd báró Wenckheim Béla követte (1865. augusztus 23.–1867.).

A fondot két állag alkotja, mégpedig az elnöki és az általános iratok. Az a) állag elnöki dokumentumai tíz dobozban nyertek elhelyezést. Iratkezelési rendszerük évenként újrakezdődő sorszámos iktatás. Fennmaradtak a korabeli iktató- és mutatókönyvek, amelyek jelentősen megkönnyítik a kutatást.

A b) állag általános iratai is csaknem hiánytalanul fennmaradtak. Az általános iratok kezelési rendszerében 1864-ben történt jelentős változás, amikor bevezették az irattári tárgycsoportok szerinti, I–XX-ig terjedő „jelzőszámok” használatát. A „jelzőszámok” – az igényeknek megfelelően – az  A, B, C stb. használatával  tovább bővíthetők voltak. Az irattári rendszer jelzőszámait és a hozzájuk tartozó tárgyköröket az 1864–1865. évi iktatókönyvek első oldala tünteti fel. Az iktató- és mutatókönyvek hiánytalanul fennmaradtak.
 

 Összesen: 85 doboz, 16 kötet = 11,11 ifm