Raktárrevízióval kezdődött, a muhi csatával végződött

Raktárrevízióval kezdődött,

 a muhi csatával végződött

Írta: Bodnár Tamás

Még 1999-ben sikerült véletlenül rábukkannunk a Borsod megyei levéltár közgyűlési iratai között egy nagyon szép, kézzel rajzolt térképre, amely az általa hordozott információk kapcsán felkeltette érdeklődésemet. Ez az érdeklődés azt mondhatjuk, hogy azóta sem szűnt meg, mert a térkép és a hozzá tartozó iratok egyedülálló adatokat hordoznak.

Ezen az éven kollégámmal, az akkor még a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban dolgozó Szolyák Péterrel, raktárrevíziót végeztünk, melynek során „vadásztunk” a feudális korú iratok között még megbúvó térképekre. Az 1955 után feldolgozott térképgyűjteményt ugyanis az 1970-es évektől folyamatosan gyarapították az iratok közül kiemelt és kihajtogatott, esetenként restaurált térképekkel. Ezek után, a revízió során már csak kb. egy tucat 18-19. századi földabrosszal gyarapíthattuk a levéltár gyűjteményét.

A munka során előbukkant különleges leletek egyike, a fent említett térkép volt, amely egy 1791. évhez sorolt vaskosabb iratanyaghoz kapcsolódott. Az iratok tárgya az Ónod, Sajóhídvég és Köröm között, a Sajó és Hernád árterén elterülő Alberek nevű erdő területi hovatartozása és tulajdonosaik kiléte volt. A területhez kapcsolódóan 1762-ben keletkeztek az első feljegyzések és az ónodi földbirtokos Török József és a sajóhídvégi lakosok birtokhatár vitáival és az ebből adódó nézeteltérésekkel foglalkoztak, mi szerint utóbbiak marháikat a földbirtokos tilalmas erdejében szokták legeltetni. Az 1777-ben, 1781-ben és 1791-ben folytatódó határ és birtokperből kiderül, hogy a korábban mikófalusi Bekény Ferenc birtokában lévő erdőt a folyómedrek változása miatt csatolták hol az ónodi, hol a hídvégi határhoz.

Amellett azonban, hogy a terjedelmes szövegből megtudhatjuk, hogy mikor melyik település marhái lehelték le itt a füvet, illetve mely falu lakosai nyesegették az erdő gallyait, két sokkal fontosabb kulcsszóval találkozunk itt. Az egyik a „Régi telek” a másik pedig a „Puszta templom”.

A térképen ugyanis a mai Sajóhídvég határain belül, a fent említett két folyó között ott láthatunk egy nagy kiterjedésű, szigetszerű kiemelkedést, melyen a felirat, „Régi telek”. Ebből már joggal azt a következtetést vontuk le, hogy a térkép segíthet megtalálni a Zemplén megyéhez tartozó korabeli, az írásos dokumentumok szerint 13-17. század között fennálló egykori Sajóhídvég település helyét. (Mivel a mai, a 18. század folyamán újjáépült falu, amint a szóban forgó rajz is mutatja, nem ott van.) Ez így is történt, amikor a későbbiek során Pusztai Tamás régésszel terepbejárás során is azonosítottuk a helyszínt, és a „Régi telek” helyén a kornak megfelelő nagy mennyiségű kerámiatöredéket találtunk.

Ezzel azonban a meglepetések nem értek véget, mert a térképhez tartozó szövegben a „Puszta templomot”, a falu korabeli templomát is emlegették, és ezt egy piros kereszttel meg is jelölték a térképen, mégpedig, a „Régi telek” területén. Volt olyan szerencsénk, hogy régész kollégámmal, és aztán másokkal is a helyszínen járva, megtaláltuk a századokkal ezelőtt rommá lett egyház omladékait.

Itt azt mondhatnánk, hogy véget ért a történet, de a lényeg éppen ezután és a korábban elmondottakból következik. Ugyanis Sajóhídvég a Muhi csata közvetlen környezetében fekszik, neve legelső írásos említésekor, 1261-ben is Hídvég volt. Amennyiben pedig az 1241. április 11-én a tatárokkal vívott Sajó menti csata valóban Muhi mellett zajlott le, akkor ennek, a településnek is nevet adó hídnak itt kellett állnia. Mégpedig a szigetszerű kiemelkedést, amely a zempléni falunak otthont adott, kötötte össze a folyók árterülete fölött a borsodi oldalon Ónoddal.

A térkép, középpontjában a „Régi telek”, Sajóhídvég középkori és koraújkori faluhelye,

rajta kereszttel jelölve az egykori templom helye

(HU MNL BAZML IV.501.e. 2393/1791.)

A muhi csata egyik döntő epizódja pedig, amint azt a korabeli történetíróktól ismerjük, éppen a híd nyugati hídfőjénél zajlott. Így a későbbiekben fontos lenne a török korban elpusztult, de Árpád-kori eredetű templomot feltárni, és az ott nyert információk segítségével tovább haladni a muhi csata környékének vagy helyének meghatározása felé.