II. Rákóczi Ferenc 1704-es, Hatvan mezővárosával foglalkozó gazdasági rendelete

 II. Rákóczi Ferenc 1704-es, Hatvan mezővárosával foglalkozó gazdasági rendelete

Írta: Oláh Tamás

Jelen forrásközlés II. Rákóczi Ferencnek egy Szeged ostroma idején kiadott rendeletét mutatja be, amely a Heves vármegyei Hatvan mezővárosának ügyeivel foglalkozik. A magántulajdonú iratot egy miskolci magánszemély hozta be Levéltárunkba, azzal a céllal, hogy digitalizált formában közgyűjteménybe kerüljön és így a szélesebb, a korszak iránt érdeklődő nagyközönséghez is eljusson, amelyért ez úton is szeretnénk köszönetet mondani az irat tulajdonosának.

Hatvan Heves- és Külső-Szolnok vármegye jelentős, végvárral is rendelkező mezővárosa volt a török korban, amely a török kiűzését követően előbb a kincstárra szállt és 1689-től a budai kamarai igazgatóság kezelésében állt, majd 1701–1702-ben – az 1687-ben honfiúsított – Karl Theodor Otto von Salm herceg, „trauni és kirsbergi erdei gróf, steini birodalmi gróf, Vinstingher és Ankalt ura,”. cs. és kir belső titkos tanácsos, tábornagy, I. József főudvarmestere[1] számára Nógrád, Pest és Heves vármegyei területekből kialakított hatvani uradalom központja lett.[2]

Az uradalmi központ Hatvan a Rákóczi-szabadságharc kitörését követően, 1703-ban kuruc kézre kerül. A várat és a várost Ónodi alias Szikszai János deák kuruc ezereskapitány[3] csapataival elfoglalta és ekkor áll a kurucok szolgálatába hatvani Szabó Máté[4] postamester, aki 1703-tól hatvani kapitány, 1704. januárjától 1705-ig lovas ezereskapitány, majd 1705-től hatvani főkapitány, illetve örökös hatvani postamester. A Habsburg-ház szolgálatában álló Salm herceg birtokát ezt követően, mint az alább közlésre kerülő forrás is mutatja, II. Rákóczi Ferenc lefoglalja és a „kuruc” állam kincstári birtoka lesz, amelynek igazgatását 1704 nyarán Rákóczi egyik Borsod vármegyei tekintélyes református köznemesi híve, id. Szathmáry (Király) János, a család borsodi ágának megalapítója, mint a Gömör, Heves és Külső-Szolnok vármegyék fiskális javai praefectusa látja el, amely tisztségre Rákóczi 1703. december 6-án, a tokaji táborban nevezte ki.[5]

A kurucok hűségére állt és sok anyagi terhet vállalt mezővárost azzal akarta 1704 nyarán a fejedelem jutalmazni, hogy engedélyezte a mezővárosnak korcsma és mészárszék tartását, amellyel nőhettek a város saját bevételei. Erről az elhatározásáról a Szeged ostroma idején, 1704. augusztus 7-én kelt utasításával értesítette Szathmáry (Király) Jánost, Gömör, Heves és Külső-Szolnok vármegyei fiskális javainak praefectusának, egyben meghagyta praefectusának, hogy a mezővárost se ő, se a neki alárendelt kincstári tisztek ne akadályozzák abban, hogy Hatvan korcsmát és mészárszéket tartson fenn. Úgy tűnik egyébként, hogy a rendeletben szereplő korcsma és mészárszék folyamatosan fennállhatott a Rákóczi-szabadságharc idején, mivel az említett Szabó Máté főkapitány 1706-ban a hatvani korcsma, sörfőző és mészárszék árendátora volt, majd a Rákóczi-szabadságharcot követően 1711-ben is említenek Hatvanban korcsmát és sörházat, valamint mészárszéket.[6]

A rendelet második felében a fejedelem arra utasította praefektusát, hogy egy adósságügyet vizsgáljon ki, mivel Pete Gáspár hatvani lakos azzal fordult a fejedelemhez, hogy Salm herceg korábbi hatvani tiszttartójának, Fári Jánosnak[7] hitelbe adott 8 akó bort tizenkét tallér értékben, amelyet Fári nem fizetett ki neki. Rákóczi ezért utasítást adott az állítás valóságtartalmának alapos kivizsgálására és hogy a vizsgálatot követően Szathmáry (Király) János Fári János hatvani javaiból térítse meg Pete Gáspár követelését.

Rákóczi eme 1704. augusztusában kiadott rendelete, amely egykor Szathmáry Király János levéltárának részét képezte és napjainkig is megőrizte magánirat jellegét, Hatvan Rákóczi-szabadságharc kori történetének érdekes forrása, mivel a város birtokigazgatásához és gazdaságtörténetéhez, a helyi élelmiszerfeldolgozás és vendéglátás koraújkori történetéhez ad érdekes adalékokat.

II. Rákóczi Ferenc rendelete Szathmáry (Király) Jánosnak Gömör, Heves és Külső-Szolnok vármegyék[8] fiskális javai praefectusának Hatvan mezőváros korcsma és mészárszék tartásának, valamint Pete Gáspár hatvani lakos kérelmének ügyében. Szegedi tábor, 1704. augusztus 7. (magánirat)

Generose Fidelis nobis dilecte.^[9]

Salutem et Gratiae Nostrae Principalis propensionem.^[10] Megtekintvén Hatvani Lakos híveinknek az mostani időhöz képest való sok rendbeli költségeket, s egyszersmind akarván s egyszersmind akarván az iránt consolalnunk,[11] engedtünk azon közönséges szükségeknek jobb móddal lehető supportalasara[12] egy korcs[má]t[13] és egy mehszárszéket[14] tartani. Parancsoljuk azért kged[nek][15] így értvén kegyelmes Resolutionkat[16] azon korcsmának és mé[h]szárszéknek[17] folytatásában se maga ne impediallya,[18] sem alatta lévő Fiscalis Tiszt Híveink által impedialtatni[19] ne engedje. Ennek felette ugyan ottan Hatvanban lakos Pete Gáspár Hívünk alázatos Instantiaja[20] által Előttünk declaralta,[21] hogy ennek előtte Salmis (Salm) Herceg ott való Tiszttartójának Fá[r]i[22] Jánosnak[23] adott volt hitelben nyolc akó bort Tizenkét Tallérokon, melynek az árát nem exolvalta[24] volna. Kegyelmed azért investigalvan[25] jól azon dolognak valóságát az megírt Fári János ottan találtató javaiból tétessen contentumot.[26] Caeterum eundem valere desideramus. In castris ad Szeged positis die 7. Augusti Anno 1704.[27]

FRakoczi mp.[28]

Joannis Pápai mp.[29]

Domino Joannis Szakmari[30]

Hátirat:

Generoso Joanni Szatthmáry (Szatthmari) Bonorum Fiscalium Gömoriensis, Hevesiensis et exterioris Szolnokiensis Praefecto Fideli nobis dilecto[31]