Egy zempléni haditudósítás a bácskai hadjáratról

Egy zempléni haditudósítás a bácskai hadjáratról

Írta: Oláh Tamás

Magyarország Országgyűlése a 2019. év II. Rákóczi Ferenc-emlékévvé nyilvánításáról szóló 32/2018. (XI. 27.) OGY határozatával „tisztelettel adózva a Rákóczi-szabadságharc emléke előtt – II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé történő megválasztásának 315. évfordulója alkalmából a 2019-es esztendőt II. Rákóczi Ferenc-emlékévvé nyilvánítja”.[1] Ehhez kapcsolódóan szeretnénk most egy olyan 1704-es zempléni haditudósítást közzé tenni, amely épp Rákóczi erdélyi fejedelemmé választása idején, a fejedelem által irányított bácskai hadjárat alatt keletkezett. A Szeged ostromakor keletkezett levél érdekességét az adja, hogy ebben a levélíró, Berthóti Gábor, Zemplén vármegye nemesi felkelésének kapitánya többek között arról számolt be Zemplén vármegye közönségének, hogy milyen nehézségekkel kellett a nemesi felkelőknek megküzdeni a hadjárat idején, illetve hírt adott az udvar és a fejedelem között folyó béketárgyalásokról, valamint arról, hogy megérkezett az az erdélyi küldöttség a Szeged alatti táborba, amely hírt hozott Rákóczi fejedelemmé választásáról.

A forrásközlés előtt azonban érdemes egy kicsit bemutatni a történeti hátteret, az 1704-es bácskai hadjáratot és Szeged ostromát, amelyben részt vettek a Rákóczi által 1704 tavaszán hadba szólított Zemplén vármegyei nemesi felkelők is.[2]

A bácskai hadjárat

A Rákóczi szabadságharc második évének, 1704-nek egyik legfontosabb hadművelete a bácskai hadjárat és ezen belül a fontos tiszai átkelőt védő Szeged ostroma volt. Erre azután került sor, hogy a kurucok második dunántúli hadjáratában a kezdeti sikereket (Pápa bevétele, gróf Esterházy Antal^[3] cs. ezredes átállása) követően a Rákóczihoz átpártolt korábbi cs. generális-főstrázsameter, a dunántúli főparancsnokká kinevezett Forgách Simon^[4] vezette 18.000 főnyi kuruc haderő június 13-án Koroncónál súlyos vereséget szenvedett a Siegbert Heister^[5] tábornagy vezette 3.600 főnyi császári haderőtől a szabadságharc első nyílt mezei ütközetében („grande bataille”).^[6]

Rákóczi 1704 márciusában még hezitált, hogy a Duna-Tisza köze és a rácok, vagy a Dunántúl ellen forduljon. Áprilisban azonban az ostromlott Eger alól már azzal a szándékkal vonult a Duna partjára – ahol a rácok miatt átkelni vonakodó hadaival Dunaordasnál, Patajnál, majd Soltnál táborozott hetekig –, hogy a Dunántúlra menjen. A koroncói kudarc hatására azonban a Dunántúl helyett a Duna-Tisza közén és a Tiszántúl déli részén kialakított határőrvidéken élő rácok ellen fordult. Itt 1704. január első felében még Deák Ferenc ezereskapitány, Rákóczi Duna-Tisza közi hadainak fődirectora irányította a hadműveleteket, aki Ilosvay Imre ezereskapitánnyal közösen január 15-én legyőzte Dunavecsénél Wolfgang Josaphat von Kreutz (máshol Creytz)^[7] cs. generális-főstrázsamestert, eszéki commendánst és Monasterli János^[8] határőrvidéki rác kapitányt, amelynek során Kreutzot fogságba is ejtették. Deák Ferencet e poszton január közepétől, báró Andrássy István^[9] lovas ezereskapitány követte, mint a rác nemzet ellen rendelt katonaság directora („contra nationem Rascianorum ordinatae militiae director”), vagy, ahogy másutt szerepel, a fejedelem „Tisza Duna között lévő Hadainak Feő Directora”. Ilyen minőségében április 18-án nagy erejű, 8000 lovassal végrehajtott rajtaütést intézett a szegedi vár ellen. Csapataival váratlanul megtámadta és elfoglalta a külső várat, nagy veszteségeket okozva az ott tartózkodó német és rác katonáknak. A május 3-án generális-főstrázsamesterré előléptetett Globitz várparancsnok is veszélyesnek ítélte a helyzetet, azonban a külső várban, más néven Palánk, vagy Rácváros nevű városrészben táborozó kuruc lovasság nem rendelkezett ostromszerekkel, pl. faltörő ágyúkkal, így nem ostromolták meg a belső várat, hanem a Palánk felgyújtása után elvonultak.^[10]

A császáriak a Szeged elleni támadás megtorlásául, Andrássyék elvonulása után megrohanták és feldúlták Al- és Felszegedet, mivel magyar lakosságuk nyíltan támogatta a kurucokat. Ezt követően a városrészekből tömegesen menekültek Kecskemétre és Gyöngyösre, ahol a hadrafogható férfiak nagy része beállt a kuruc hadakba. Globitz pedig a megrongálódott külső vár rendbetétele után ismét portyára küldte a rác huszárokat, akik Kecskemét közelében az ágasegyházai pusztán május 22-én rajtaütöttek a Rákóczi táborába igyekvő lengyelországi követeken, orvosukon és a mellettük lévő magyar katonákon. Az összecsapásban „szegény Apestaky”/„Apestaki doctort” levágták, foglyul ejtették többek között Csernel Pál kapitányt és egy Missuna Mihály nevű lengyel nemest, valamint nagy zsákmányt szereztek, amelyeket bevitték Szegedre. Június 15-én pedig, hiába erősítették a térség védelmét, a rácok elhajtották Kecskemét alól a város marháit.^[11]

A Duna-Tisza közi három nagy mezőváros, Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd, valamint a Kis-, és a Nagykunság, Rákóczi államának fontos gazdasági és hadkiegészítési bázisai, ám ezek az események, vagy az 1704 június végén Karcagújszállás elleni 800–900 lovas és gyalog katonával végrehajtott rác támadás is azt igazolta, hogy folytonos fenyegetettségben éltek a tisza-marosi határőrvidék katonaságától. Így Koroncót követően immáron a fejedelem is elérkezettnek látta az időt, hogy személyesen fellépjen ellenük és június végén megindította bácskai hadjáratát.^[12]

A fejedelem hadseregével a földvári hídfőt őrző solti táborból június 29-én megindulva július 7/8-án elfoglalta Bács várát, miután annak parancsnoka, Heinrich Pflueg Nehem-gyalogezredbeli kapitány Rákóczi első felszólítására feladta a várat, amelynek bevétele után július 12-én Feketevíznél súlyos vereséget mért a rác határőrök seregére és bevette Titelt. A nyári hőségben a Duna-Tisza közén sokat nélkülöztek a kuruc hadak, amelynek soraiban Zemplén vármegye táborba szállt nemesi felkelői is ott voltak. Megpróbáltatásaikról és a rácok ellen folytatott büntető hadjáratról parancsnokuk, Berthóti Gábor,^[13] így írt Zemplén vármegye közönségének a közlésre kerülő forrásban: „Azt is Nagyságtoknak, Kegyelmeteknek alázatosan akarám megjelenteni, hogy die 29 Junii proxime praeteriti Mensis megindulván Földvári Tábor helyéből az ideig mind Tisza s Duna közt járván, sok nyomorúságokat, Ihséget szenvettük, és nem többet, hanem sok tötüt nyertük. Városokat, Falukat, az merre mentük, egészen tűzzel megemésztettük.”^[14]

A hadjárat során kimerült és súlyosan megbetegedett fejedelem ezt követően a perzselő forróságban déli irányból vonult fel hadával Szeged ellen. Július 20-án ért a városhoz, majd július 21-én elkezdte Szeged ostromát. A külső várat, azaz a Palánkot gyalogsága aznap rohammal be is vette és másnap délig megszállva is tartotta, de a vár védőinek nagy tüzérségi tüze arra kényszerítette az ostromlókat, hogy kivonuljanak belőle, így felgyújtották és kivonultak onnan. Berthóti így számolt be erről és a zempléni felkelők veszteségeiről: „onnat vissza térvén die 20 praesentis Szegedet meg szállottuk, más nap mindjárt, úgy mint Szent Mária Magdolna napján az Várost ostromolták, és az szegény Gyalogságinkat elől hajtották, az kit meg is vettek volt, és másnap délig benne lévén, az nagy Lövis Tüze Szerszámhányás miatt meg nem maradhattak, meggyújtván kijöttek és az Szegénynek közül ketten keserves halált szenvedtenek, elragadván mind az kettőnek ágyú Glóbis nyakukat, az egyik Ujhelyi Gombkötő, a másik Tarcali, négyen halálos sebben vannak, kiket ma Kecskemétre elküldöttem, és az egyiknek lábát is már elmetszetettem, csak az jó Isten tudná kiszámlálni minémű nagy nyomorúságban vagyunk, ha Nagyságtok Kegyelmetek nem fogja orvosolni, lehetetlen subsistálnunk,^[15] éppen sokan elbetegedtenek, kiket itten orvoslani lehetetlenség, Haza pedig nem bocsátják”.^[16]

Rákóczi, akinek betegsége súlyosbodott az ostrom alatt, és ezért ideiglenesen nem is tudta hadseregét személyesen irányítani, ráadásul az ostromtüzérsége is késett, sőt lőpor- és élelmiszerkészletei kifogyóban voltak, körülzárta a várat és szüneteltette az ostromot. E nehézségei miatt követséget küldjön a temesvári török pasához, amelynek tagja volt Louis Michel, Charles Ferriol konstantinápolyi francia követ titkára, aki még május 25-én érkezett a Porta üzenetével a fejedelem dunapataji táborába, továbbá francia sebésze, mint tolmács. Küldetésük célja az volt, hogy egyfelől 300 mázsa puskaport kérjenek a töröktől, másrészt engedjék meg, hogy a Szegednél táborozó kuruc haderő ellátására a Temesközből pénzért élelmiszert szállítsanak, továbbá távolítsák el a határról az oda menekült rácokat, nehogy visszatérhessenek. Ezen túlmenően Rákóczi és a török között 1704-ben folyó tárgyalások során a fejedelem szeretett volna katonai támogatást szerezni a kuruc haderőbe betagolt török zsoldoshadak, de nem szultáni segédcsapatok formájában, továbbá biztosítékot kért arra, hogy a török a katonai támogatás fejében nem kezd ismét hódításba kezd Magyarországon. A követség küldetése azonban nem járt sikerrel, mivel a pasa Rákóczi minden kérését visszautasította, illetve csak akkor teljesítette volna azokat, ha a szegedi várat elfoglalása esetén átadja a töröknek. A követ azonban a pasa válaszát azonban annyira titokban tartotta, hogy nem is merte Rákóczinak megmondani.^[17]

A francia sebész távollétében a bányavárosokból hívtak hozzá egy evangélikus orvost, Lang Jakab Ambrust,^[18] aki sikeresen meg is gyógyította a fejedelmet, majd rövidesen tábori főorvosa is lett. Az ostrom a betegeskedése alatt nem sok eredményt hozott, ugyanakkor fontos tárgyalások színtere lett, mivel megérkeztek egyrészt I. Lipót német-római császár és magyar király békekövetei, másrészt Erdélyből és a Dunántúlról is jó híreket kapott a fejedelem. A kuruc haderő sikerei – pl. Kővár, Szászváros, Kolcvára, Gyulafehérvár, Szászsebes, Szentpál, Marosvásárhely, Beszterce, Gyalu bevétele,^[19] Görgény ostroma, amely szeptember végére sikerrel zárult – nyomán a Gyulafehérvárra összehívott országgyűlésen július 8-án Erdély fejedelmévé választották, Károlyi Sándor pedig Szentgotthárdnál július 4-én szép győzelmet aratott a Dunántúlon állomásozó Heister támogatására érkező gróf Johann Joseph von Rabatta^[20] császári generális-főstrázsamester csapatai felett. E hírekről így tudósította Berthóti Zemplén vármegyét a szegedi táborból július 27-én: „Római Császár követjei^[21] itten iterato^[22] vannak, az kik békességet járnak, ajánlván magát Római Császár, hogy Josephus^[23] halála után legyen szabad Electio,^[24] és valamit kérnek, in omnibus^[25] kívánja complaceálni,^[26] de itt hallani sem akarják, mi lészen abból csak a jó Isten tudja. Urunkat Erdélyi Fejedelemnek választották, de acceptálni^[27] nem akarja. Föl földen (Felföldön) úgy mint Dunántúl Horváth Országábul (Horvátországból) jővén 5000 Német és Horvát Hajszternek (Heisternek) conjunctiojára,^[28] azt Károlj (Károlyi) Sándor Uram ő Nagysága megverte 11 zászlót, két szekér dobot ide küldötte”.^[29]

Rákóczi számára ezek közül az erdélyi fejedelemmé választás híre volt diplomáciai szempontból a legfontosabb, hiszen uralkodói címmel a birtokában nagyobb mozgástérrel rendelkezhetett a külpolitikai tárgyalások során, ugyanakkor a Berthóti-levélben említett hezitálása a fejedelmi cím elfogadásával kapcsolatosan arra vezethető vissza, hogy az erdélyi rendek korlátozni kívánták a fejedelmi hatalmat, valamint még élt mostohaapja, Thököly Imre, Erdély 1690-ben megválasztott fejedelme. A betegeskedő Thököly személye azonban valójában már egyre kevésbé játszott szerepet Rákóczi politikai elképzeléseiben, amit az is igazol, hogy 1704 elején elkezdte saját erdélyi fejedelemsége politikai előkészítését.^[30]

E közben folytatódott Szeged ostroma is. Rákóczi július végén Pest-Pilis-Solt vármegyétől 1300 embert kért szerszámokkal az ostromsáncok kiépítésére, majd július végén a Dunántúlról a táborába rendelte a koroncói vesztest, Forgách Simont, azzal, hogy megbeszéléseket folytasson vele, valamint tárgyaljon a szegedi vár kapitulációjáról a védőkkel. A fejedelem azonban augusztus 3-án, a vár bevételét illetően bizakodó hangú ellenparancsot adott Forgáchnak és arra utasította, hogy amennyiben megindult már Szeged felé, térjen vissza a Dunántúlra és ott folytassa szolgálatát. Forgách azonban – akinek a neve, mint leendő erdélyi főparancsnoké,^[31] már ekkor felmerült – folytatta útját Szeged alá és augusztus 8-án Rákóczi táborában tartózkodott. Augusztus 6-án megérkezett a fejedelem tüzérsége, valamint erősítésként Esterházy Dániel^[32] és Szemere László^[33] csapatai is, így elkezdődhetett a vár lövetése. Ez ugyan nem okozott súlyos károkat a várban, de a három hete tartó szigorú ostromzár megtette hatását és kezdett fogyni a vár élelmiszerkészlete, valamint a rác katonaság körében felütötte a fejét az árulás és Pero Jurinácz kapitány vezetésével a rác tisztek és katonák egy része át akarta adni a várat Rákóczinak. Ezt azonban Globitz meghiúsította, a rác kapitányt elfogatta, hadbíróság elé állíttatta, amely Pero Jurináczot halálra ítélte és az ítéletet végre is hajtották, sőt a kapitány fejét elrettentésül kitűzték a vár délkeleti saroktornyára.^[34]

A fejedelem ezt követően rövidesen fel is hagyott a vár ostromával. Tüzérsége nem tudta volna megtörni Globitz ellenállását, ráadásul előtte volt a bécsi udvar új békeajánlata, és megérkezett hozzá Széchenyi Pál kalocsai érsek levele, aki újabb tárgyalást ajánlott a fejedelemnek, valamint a tárgyalások idejére fegyverszünetet. Ehhez jött még az is, hogy a temesvári pasa magatartása is kedvezőtlen volt a fejedelem számára, hiszen amint említettük, a török Rákóczi támogatása feltételéül azt szabta, hogy Szegedet elfoglalása esetén adja át számára, mivel a várról a német-római császár javára mondott le. Így Rákóczi, aki 1704. augusztus 12–13-án még kiadta a szegedi táborban az igen fontos, a szabad vallásgyakorlatot részletesen szabályozó rendeletét, befejezte a vár ostromát és augusztus 13-án megkezdte az elvonulást Csongrád–Szolnok–Gyöngyös irányába. Gyöngyöst jelölték ki ugyanis a Béccsel történő megegyezés feltételeiről a fejedelem és udvara, illetve Széchenyi Pál között lefolytatásra kerülő tárgyalások helyszínéül és szeptember 2-án Rákóczi itt írta a szembenálló felek közötti fegyverszünetről szóló egyezményt.^[35]

Ezután következzen az egykorú szemtanú Zemplén vármegye rendjeinek írott beszámolója a bácskai hadjáratról és Szeged ostromáról:

Levéltári jelzet:

Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár IV. 2001/b. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1937). Szirmay-Kazinczy-féle históriai iratok – Acta Politica 1214–1786 (1848). Iratok. Fasc. 217. No. 125. Berthóti Gábor levele Zemplén vármegyéhez. Szegedi tábor, 1704. július 27.

Fasc. 217. Nro. 125.[36]

Illustrissimi, Reverendissimi, Admodum Reverendi, Spectabiles, Magnifici, Perillustres, Generosi ac Egregii Domini, Domini mihi Colendissimi observandissimi.[37]

Salutem praemissam, humillimorum eorumque obligatissimorum Servitiorum meorum paratissimam commendationem.[38] Az Nagyságtok kegyelmetek Levelét de dato 7. praesentis Mensis Julii[39] nagy böcsülettel vettem, melynek continentiájat[40] értvén Commissarius[41] Darvas Ferenc[42] Uramhoz ő kegyelméhez divertaltam,[43] köszöntvén ő kegyelmét Tekintetes Nemes Vármegye nevével, és proponálván[44] az Nemes Vármegye Instantiat,[45] ő kegyelme resolvalta[46] magát, hogy újonis kész az Nemes Vármegyével pénzbeli Summara megalkudni, de minthogy Földvári Sáncban az egész írásit, Specificatioit[47] elhadta, azért holnapok számra obveniálando[48] Rata(?) Portiorul[49] velem meg nem alkhatot,[50] differalvan[51] az ideig, míglen az írásit elhozzák, de mindazon által, javallom, s kérem is az Tekintetes Nemes Vármegyét, hogy minek előtte az accorda[52] meglegyen, méltóztassék Nagyságtok kegyelmetek, vagy kétezer forintokat megküldeni úgy hogy facta accorda[53] mindjárt vagy egy hóra megadhassam /:az mennyiben megalkuszom:/ és az Tiszteknek is megfizethessem, nem lévén egy félinek[54] is külcségre, és ha mi marad azon pénzből, könnyen felérhetni, kiről is de perceptis[55] azonkívül számot kell adni, az el nem vész kezemnél. Azt is Nagyságtoknak, Kegyelmeteknek alázatosan akarám megjelenteni, hogy die 29 Junii proxime praeteriti Mensis[56] megindulván Földvári Tábor helyéből az ideig mint Tisza s Duna közt járván, sok nyomorúságokat, Ihséget szenvettük, és nem többet, hanem sok tötüt nyertük.[57] Városokat, Falukat, az merre mentük,[58] egészen tűzzel megemésztettük és onnat vissza térvén die 20 praesentis[59] Szegedet meg szállottuk, más nap mindjárt, úgy mint Szent Mária Magdolna napján az Várost ostromolták, és az szegény Gyalogságinkat elől hajtották, az kit meg is vettek volt, és másnap délig benne lévén, az nagy Lövis Tüze Szerszámhányás miatt meg nem maradhattak, meggyújtván kijöttek, és az Szegénynek közül ketten keserves halált szenvedtenek, elragadván mind az kettőnek ágyú Glóbis nyakukat, az egyik Ujhelyi Gombkötő, a másik Tarcali, négyen halálos sebben vannak, kiket ma Kecskemétre elküldöttem, és az egyiknek lábát is már elmetszetettem, csak az jó Isten tudná kiszámlálni minémű nagy nyomorúságban vagyunk, ha Nagyságtok Kegyelmetek nem fogja orvosolni, lehetetlen subsistálnunk,^[60] éppen sokan elbetegedtenek, kiket itten orvoslani lehetetlenség, Haza pedig nem bocsátják, formaltuk[61] egy Instantiat, kit akarván bé adni ha használna. Római Császár követjei[62] itten iterato[63] vannak, az kik békességet járnak, ajánlván magát Római Császár, hogy Josephus[64] halála után legyen szabad Electio,[65] és valamit kérnek, in omnibus[66] kívánja complaceálni,[67] de itt hallani sem akarják, mi lészen abból csak a jó Isten tudja. Urunkat Erdélyi Fejedelemnek választották, de acceptálni[68] nem akarja. Föl földen (Felföldön) úgy mint Dunántúl Horváth Országábul (Horvátországból) jővén 5000 Német és Horvát Hajszternek (Heisternek) conjunctiojára,[69] azt Károly (Károlyi) Sándor Uram ő Nagysága megverte, 11 zászlót, két szekér dobot ide küldötte. Azért Nagyságtok kegyelmetek úgy intézze az dolgot, hogy fogyatkozás felől megírt dologban ne légyen, én vékony tehetségem szerint mindenekben laborálni[70] el nem mulatom. Cupiens[71] in reliquo[72] easdem praetitulatas Dominationes Vestras quam[73] diutissime[74] feliciter[75] ad vota[76] valere atque florere,[77] maneo.

Earundem praetitulatarum Dominationum Vestrarum

Paratissimus Servus

Gabriel Berthoty (Berthóthy) mp.[78]

Raptim in Castris ad Szeged positis

die 27. Julii 1704.[79]

P. s.: Notarius Uramnak is bőven írtam az ide való dolgokról tegnap felesen szöktenek(?) el innen három(?) tizedes(?) is.[80]

Címzés és jelzet:

Illustrimmisis, Reverendissimis, Admodum Reverendis, Spectabilibus, Magnificis, Perillustrissibus, Generosis, item et Egregÿs, Inclyti Comitatus Zempliniensis Officialibus, Praelatis, et Bonorum Fiscalium Administratoribus etc. Dominis Dominis mihi Colendissimis observandissimis.

Újhely (Uÿhely)[81]

R.

Rakoczianorum victoriam contra Heister, et tractatum pacis significat Comitatui 1704.

Fas. 217.

No. 125.[82]

A jegyzetekben használt rövidítések

Levéltári források

Magyar Nemzeti Levéltár

MNL OL

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára

A Thököly- és a Rákóczi-szabadságharc levéltárai. G szekció. 1501–1985.

A Rákóczi-szabadságharc levéltára. 16. század–1985.

II. Rákóczi Ferenc fejedelem levéltára (1526) 1703–1712.

G 16

G 16 II. Rákóczi Ferenc levéltára (1526–) 1703–1712. I. 2. Munkácson maradt rész 1703–1710.

2. doboz. I.2.c. Katonai iratok 1703–1704.

MNL BAZML SFL

Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár

IV. 2001. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1937).

b. Szirmay-Kazinczy-féle históriai iratok – Acta Politica 1214–1786 (1848).

p. Vegyes közgyűlési iratok 1560–1849 (1898).

MNL HBML

Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára

Debrecen Város Levéltára.

IV. 1011. Debrecen Város Tanácsának iratai 1518–1848 (–1905).

a. Tanácsülési és közgyűlési jegyzőkönyvek 1547–1848 (–1850).

Forráskiadványok, forrásközlések, forrásismertetések

AR (Archívum Rakoczianum.)

AR I/I. (1873)

II. Rákóczi Ferencz fejedelem leveleskönyvei, levéltárának egykorú lajstromaival 1703–1712. Közli: Thaly Kálmán. Első kötet. (1703–1706.) Bp., 1873. (Archívum Rakoczianum. II. Rákóczi Ferencz levéltára, bel- és külföldi irattárakból bővítve. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottsága. Első osztály: Had- és belügy. Szerk.: Thaly Kálmán. I.)

AR III/I. (1978)

II. Rákóczi Ferenc fejedelem Emlékiratai a magyarországi háborúról 1703-tól annak végéig. Fordította: Vas István. A tanulmányt és a jegyzeteket írta: Köpeczi Béla. A szöveget gondozta: Kovács Ilona. Akadémiai Kiadó, Bp., 1978. (Archivum Rákóczianum. III. osztály: Írók. II. Rákóczi Ferenc művei. I. Sorozatszerk.: Hopp Lajos és R. Várkonyi Ágnes)

Cserei (2004)

Cserei Mihály históriája. In: Köpeczi Béla–R. Várkonyi Ágnes: Rákóczi tükör I. Naplók, jelentések, emlékiratok a Rákóczi-szabadságharcról. Osiris, Bp., 2004. (Millenniumi magyar történelem. Források. Sorozatszerk.: Gyurgyák János, Pótó János.) 338–375.

HK

Hadtörténelmi Közlemények

Mészáros Kálmán (2005)

Mészáros Kálmán: Egy fogolynévsor a Rákóczi-szabadságharcból. 1705. február 4. In: HK. 118. évf. 3. sz. 2005. szeptember. 811–834. [Különlenyomat is]

Hornyik János: Kecskemét története. IV. (1866)

Hornyik János: Kecskemét város története, oklevéltárral. IV. kötet. Kecskemét, 1866.

KO

Károlyi-oklevéltár.

KO V. (1897)

Codex Diplomaticus Comitum Károlyi de Nagy-Károly. A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. A család megbízásából kiadta: gróf Károlyi Tibor. Sajtó alá rendezte: Géresi Kálmán. Ötödik kötet. II. Rákóczi Ferencz fejedelem korabeli oklevelek és levelezések, 1703–1707. Bp., 1897.

Oláh Tamás (2018/a)

Dokumentumok az MNL Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárából. Szerk.: Oláh Tamás. A forrásokat válogatta, átírta, jegyzetekkel ellátta: Uő. Életrajzi adattár és rövidítésjegyzék: Uő. MNL, Bp., 2018. (Forrásaink a reformációról. Sorozatszerk.: Kovács Eleonóra)

II. Rákóczi Ferenc erdélyi hadserege. (1994)

II. Rákóczi Ferenc erdélyi hadserege. Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi: Magyari András. Kriterion–Polis, Nagyvárad, 1994.

A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai 1703–1704. (2003)

Emlékülés a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának székházában 2004. május 26-án. – A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont és Zemplén vármegyékből 1703–1704. Összeállította: Bánkúti Imre. Szerk.: Dobrossy István. Miskolc, 2003. (Interneten: https://library.hungaricana.hu/hu/view/BAZM_Sk_42/?pg=0&layout=s)

Theatrum Europaeum (2013)

Theatrum Europaeum. A Rákóczi-szabadságharc krónikája az európai kulturális színtéren. Die Kronik des Rákóczi-Freiheitskampf im Kulturkreis Europas. Válogatta, a bevezető tanulmányt írta, a jegyzetapparátust és mutatókat összeállította:/Ausgewählt, die Einleitungsstudie geschrieben, der Anmerkungsapparat und Indices zusammengestellt von Kincses Katalin Mária. Fordította:/Übersetzt von Tuza Csilla. Nap Kiadó, Bp., 2013. (Rákóczi Források. Sorozatszerk.: Mészáros Kálmán).

Wesselényi: Sanyarú világ. I. (1983)

Wesselényi István: Sanyarú világ. Napló 1703–1708. I. 1703–1705. Közzéteszi: Magyari András. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983.

Felhasznált irodalom

Benda Kálmán (1962)

Benda Kálmán: II. Rákóczi Ferenc török politikájának első évei. 1702–1705. In: Történelmi Szemle. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének Értesítője. V. évf. 1962. 2. sz. 189–209.

HK

Hadtörténelmi Közlemények

            Markó Árpád (1933)

            Markó Árpád: Az 1704. évi erdélyi kuruc hadjárat. In: HK. 34. évf. (XXXIV. kötet.) 1933. 174–208.

Heckenast (2005)

Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. Sajtó alá rendezte, kiegészítette és az előszót írta: Mészáros Kálmán. História – MTA Történettudományi Intézete, Bp., 2005. (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak 8. Sorozatszerk.: Glatz Ferenc)

Kovács Ágnes (1988)

Kovács Ágnes: Károlyi Sándor. Bp., 1988. (Magyar História. Életrajzok. Szerk.: Heckenast Gusztáv)

Köpeczi Béla (2002)

Köpeczi Béla: II. Rákóczi Ferenc külpolitikája. Akadémiai Kiadó. Bp., 2002.

Köpeczi – R. Várkonyi (2004)

Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Osiris, Bp., 2004. (Milleneiumi magyar történelem. Életrajzok. Sorozatszerk.: Gyurgyák János, Pótó János.)

Márki Sándor I. (2011)

Márki Sándor: II. Rákóczi Ferenc. I. kötet. 1676–1707. Magyar Történelmi Társulat, Bp., 1907. [Históriaantik Könyvkiadó reprint sorozata, Bp., 2011.]

Markó Árpád (2003)

Markó Árpád: II. Rákóczi Ferenc csatái. Válogatott tanulmányok. Sajtó alá rendezte: Mészáros Kálmán. Nap Kiadó, Bp., 2003.

Mészáros Kálmán (2006)

Mészáros Kálmán: II. Rákóczi Ferenc tábornokai és brigadérosai. A kuruc katonai felső vezetés létrejötte és hierarchiája 1703–1711. Argumentum Kiadó. Bp., 2006. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára. Sorozatszerk.: Veszprémy László)

Mészáros Kálmán (2015)

Mészáros Kálmán: „Vagy hazám szabadsága, vagy halál”. Rózsa István szegedi végvári vitéz Rákóczi táborában. In: Végvár és mentalitás a kora újkori Európában. Szerk.: Berecz Mátyás – Bujdosné Pap Györgyi – Petercsák Tivadar. Eger, 2015. (Studia Agriensia 31.) 289–308.

Oláh Tamás (2012)

Oláh Tamás: Zemplén vármegye és térsége hadi krónikája 1710 elején. In: Az újrakezdés esélye. Tanulmányok a Rákóczi-szabadságharc befejezésének 300. évfordulója alkalmából. Szerk.: Czigány István, Kincses Katalin Mária. HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Bp., 2012. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára. Sorozatszerk.: Veszprémy László) 33–68.

Pál-Antal Sándor (2009)

Pál-Antal Sándor: Marosvásárhely története I. A kezdetektől 1848-ig. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2009.

Schmidt-Brentano (2006)

Schmidt-Brentano, Antonio (München): Kaiserliche und k.k. Generale (1618–1815) Österreichisches Staatsarchiv/A. Schmidt-Brentano. 2006.

Veress D. Csaba (1986)

Veress D. Csaba: A szegedi vár. Zrínyi Katonai Kiadó, Bp., 1986. (Vársorozat)