A miskolci agarászat a két világháború között

Írta: Kurucz Ádám

Az agarászatot a 19–20. századi magyar középosztály legkedveltebb – vadászaton alapuló – nemzeti sportjaként tartották számon. Az úri tevékenység a második világháborút követő politikai változásokkal egyidejűleg eltűnt hazánkból, és – bár 2022-től ismét lehet agárral hivatalosan vadászni[1] – mára szinte teljesen ismeretlenné vált. Igaz ez Miskolcra és környékére is, ahol az agárversenyek országos viszonylatban is kiemelkedő társadalmi eseménynek számítottak – elsősorban a kormányzó rendszeres személyes megjelenésének köszönhetően.[2]

Mi is maga az agarászat? Bár egyes vidékeken róka, farkas és más vadak elejtésére is használták ezeket a vadászkutyákat, alapvetően a nyúl agarakkal történő üldözését jelentette, amelynek célja a nyúl futási gyorsaság és kitartás általi legyőzése és elfogása volt. A vadászat eme nemének átültetése a sportba azonban túlmutatott a nyúl elejtésének momentumán. Ugyanis ekkor lehetett próbára tenni a futást – vagyis a nyulat üldöző agarakat – és a kísérő lovak erejét és gyorsaságát, továbbá a lovas agarászok testedzését is szolgálta. A futamokat övező összejövetelek pedig az ismerkedésre és eszmecserére nyújtottak kiváló lehetőséget. Az agarászat lótenyésztésre gyakorolt pozitív hatását és társadalmi jelentőségét még azok is belátták, akik nem hódoltak e szenvedélynek.[3]

A nyúlüldözés jelenete 1908-ból: az agarak egyre közelebb jutnak a nyúlhoz, majd az egyik utoléri és megragadja. A másik agár is ráugrik ekkor a nyúlra, amit széttépnének, ha az agarászok idejében oda nem rohannának és el nem vennék tőlük. (Forrás: Tolnai Világlapja, 1908. május 10. 765.)

Az Osztrák-Magyar Monarchia fennállásának utolsó éveiben tíz agarász egyesület működött az országban: a Szabolcs; Szatmár; Zemplén; Gömör; Bács-Bodrog; Csanád; Torontál; Jász-Nagykun-Szolnok és Veszprém vármegyei Agarász Egylet. Ezeket fogta össze az Országos Agarász Szövetség, amely állami támogatásban is részesült.[4] A világháborús összeomlás, majd az azt követő forradalmak törést hoztak az agarász egyletek virágzásában is, de az 1920-as években újra fejlődésnek indult az egyesületi tevékenység, hogy aztán egy évtizeddel később elérje a háború előtti színvonalat.

Az agarász-sport életre keltése Miskolchoz is köthető, ugyanis a háború után itt alakult meg az első új agarász egylet és országos hírű versenyeket is itt rendeztek először. Az egykori Gömör megyei Agarász Egylet volt tagjai – köztük annak elnöke, Putnoky Móric – 1921. augusztus 24-én értekezletet tartott Miskolcon, ahol kimondták: újra megkezdik működésüket és megalakítják a Gömör-Borsod-Abaúj megyei Agarász Egyesületet. Célul tűzték ki a társadalmi életben való aktív részvételt és természetesen az agarászat sportjának űzését is. Az értekezleten felállt az új tisztikar is: Putnoky Móric elnök; báró Himos Antal alelnök (Gömör); Melczer László királyi kamarás (Borsod) és Téglássy Andor (Abaúj). Az igazgatóság tagjainak Szontagh Zoltánt (Gömör), Szathmáry Király Pált (Borsod) és Patay Samut (Abaúj) választották meg. A bíró Farkas Géza alezredes, királyi kamarás, míg a titkár Lukács Béla lett. [5]

Az új egyesület nyomban bejelentette belépését az Országos Agarász Szövetségbe, amely versenynapul október 12-t jelölte ki az új egylet számára. A versenyeket Felsőzsolcán tervezték megrendezni, de esetleges helyszínként Boldva és Ónod községek is szóba kerültek. A szervezet már megalakulásakor több, mint 130 tagot számlált, köztük számos hölgyet is. Felvétel végett a megyék szerint delegált alelnököknél lehetett jelentkezni.[6]

Az 1921. évi miskolci agarászverseny második helyezettje, Gomba László, alsószendi (1936-tól Szalaszend része) nagybérlő, később a Magyar Élet Pártjának Abaúj vármegyei központi titkára, 1943-tól magyar kormánytanácsos. 1921 és 1931 között indult agarászversenyeken. Ezen időszak alatt 2 első, 2 második, 2 harmadik és 1 különdíjat nyert el. 1931. november 10-án az Országos Agarász Szövetség közgyűlése elfogadta kilépését. A ’30-as, ’40-es években politikusként vett részt a vármegyei közéletben. A képet ajándékba készíttette szüleinek, Gomba Károly rakamazi földbirtokosnak és Dobi Karolinának 1922. február 16-án. (Forrás: a fénykép a szerző tulajdona[7])

Az egyesület célja, szervezete és működése az 1927-ben elfogadott – levéltárban megőrzött – Alapszabályaiból ismerhető meg az utókor számára. E szerint az egylet célja a testedző agarászat társaságban való gyakorlása és e sportnem felvirágoztatása volt díjagarászat szervezése által. A szervezet nem politizált, helyiségeiben a szerencsejátékot tiltotta. Tevékenysége fedezése céljából tagjaitól tagdíjat szedett, amit évi 200 koronában állapítottak meg.[8]

A Gömör-Borsod-Abaúj vármegyei Agarász Egylet 1927. szeptember 24-én tartott közgyűléséről készült jegyzőkönyv, amelyen elfogadásra került a szervezet Alapszabálya, amely a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Levéltára gyűjteményében található. (Forrás: MNL BAZML IV. 1925. b. 34. doboz 38. irat)

A tagságot illetően nemre való tekintet nélkül beléphetett „minden művelt és társadalmilag fedhetetlen jellemű egyén, aki a 18-ik életévét betöltötte és magyar állampolgár”, valamint kiskorúak is, szülő vagy gyám beleegyezésével. A belépni szándékozót két tagnak kellett ajánlania és felvételéről az igazgatóság titkos szavazás útján döntött. Utóbbi aktus alól kivételt képeztek a tényleges szolgálatban álló katonatisztek.[9]

Az igazgatóságot a következő tisztviselők képezték: elnök; vármegyénként egy-egy alelnök; vármegyénként egy-egy igazgatósági tag; versenybíró; titkár. Az igazgatóság döntéseiért a közgyűlésnek tartozott felelősséggel. A közgyűlést annyiszor hívhatták össze, ahányszor az elnök azt szükségesnek látta, de az egyesület által rendezett versenyeket megelőző napon feltétlenül meg kellett tennie. Az évenként megrendezendő díjagarászat versenyszabályai tekintetében az Egylet alávetette magát az Országos Agarász Szövetség szabályainak.[10]

A ma már csak régészeti szakirodalomból ismert zsolcai halmok környékén rendezték az agárversenyeket. A Felsőzsolca, Arnót és Onga között emelkedő halmok jól láthatók az 1943-as katonai felmérésen. (Forrás: Magyarország Katonai Felmérése, 1941)

Az első kétnapos agárversenyre 1921-ben került sor Bárczay Ferencné birtokán, az ongai országút mellett fekvő zsolcai halmokon. A Dunántúl kivételével az ország minden agarász egylete képviseltette magát. Az első napot követően a miskolci Korona szállóban rendeztek vacsorát több, mint kétszáz résztvevővel.[11] Az elkövetkezendő években a szálloda állandó helyszínt biztosított az agárversenyekhez kapcsolódó társas rendezvényekhez.

A Felsőzsolca melletti agárversenyen résztvevő Horthy Miklós kormányzó 1926-ban. (Forrás: Fortepan/Péchy László, képszám: 75850)

Az 1923-as versenyt Horthy Miklós kormányzó és Rakovszky István belügyminiszter is megszemlélte,[12] majd 1925-ben már részt is vettek a versenyeken.[13] Az államfő ezt követően visszatérő indulójává vált a Felsőzsolca község határában megrendezésre kerülő agárversenyeknek, amelyek Felsőmagyarország egyik legjelentősebb társadalmi rendezvényévé nőtték ki magukat. Az évente megrendezésre kerülő többnapos agarászatokon és az azokhoz kapcsolódó bálokon, ismerkedési esteken, társas vacsorákon nem csak a környékbeli, de az országos társadalmi- és politikai élet szereplői is rendszerint megjelentek.

Az agarászverseny nézői 1926-ban. (Forrás: Fortepan/Péchy László, képszám: 75849; 75853)

A Gömör-Borsod-Abaúj megyei Egylet versenyeinek életében 1930-ban új elemként jelentős szerepet kapott a jótékonyság, ami a későbbiekben is jellemezte a szervezetet. A súlyos gazdasági helyzetre való tekintettel elmaradt a szokásos bál, továbbá a versenyen fogott nyulakat az Erzsébet közkórház betegeinek ajánlották fel. Az agarak árveréséből befolyó 400 pengőt Borsod-Gömör (200 P), Abaúj (100 P), illetve Miskolc város (100 P) szegényeinek juttatta az egyesület. Külön kikötés volt, hogy a Borsodnak szánt összegből 100 pengőt Felsőzsolca szegényei között osszanak szét, tekintettel arra, hogy a község szolgált a versenyek színhelyéül.[14]

A mélypontot az 1931-es év hozta, amikor is teljes érdektelenség övezte az Egylet sportrendezvényét. Ez aligha érte meglepetésként a rendezőket, ugyanis az előző év közgyűlésén Putnoky Móric elnöki megnyitójában „sajnálattal emlékezett meg arról, hogy a magyar lovassport visszahanyatlóban van, nemzetközi viszonylatban nem tud felmutatni kellő eredményeket. A lovassportok egyike az agarászat, melyet évszázadok óta űznek Magyarországon s a visszaesés itt is tapasztalható, aminek oka a nehéz viszonyokban rejlik.”[15] A következő év sem tartozott a népszerűbbek közé, de külön hangsúlyt kapott, hogy „a tavalyi néptelen versenyünk után kellemes meglepetésként hatott az idei. Bár agár ez idén is kevés volt – mindössze 18 lett benevezve –, de társadalmi szempontból úgy a gyepen megjelent közönség, mint a társasvacsora résztvevői között meglehetős nagy számmal voltak képviselve agarász sportunk reprezentánsai.”[16] 1933-ban ismét felfelé kezdett ívelni a miskolci agarászsport csillaga: „Kellemes meglepetés volt az egylet vezetősége részére az a nagy érdeklődés, ami az idei verseny iránt mutatkozott, mert ellentétben a két előbbi évben lefolyt versenyen megjelentek gyér számával, az idén, úgy kint a gyepen, mint a verseny első napján este megtartott közvacsorán, örvendetesen nagyszámú vendég vett részt.”[17]

A Gömör-Borsod-Abaúj megyei Agarász Egylet tevékenységének elismerését jelentette, hogy 1934-ben az Országos Agarász Szövetség Miskolcon rendezte meg az országos derbit. A kiemelkedő sportesemény Miskolc város idegenforgalma számára is kedvezőnek bizonyult: az itteni versenyek leginkább a helyi és a környező vármegyék agarászó közönségét vonzották, míg a derby az ország minden részéből ide csalogatta az agarász sport híveit, elsősorban földbirtokosokat, valamint a társadalmi- és politikai élet reprezentánsait.[18]

Pillanatképek az 1933.as agárversenyről. (Forrás: Szent György) Az első képen balról jobbra: a harmadik Melczer László, lóháton F. Farkas István; lóháton F. Farkas Ábris; Magyaróssy Imre; Patay József; Patay Sándor és a győztes agár Lili. (Forrás: Szent György, 1933. október 25. 386–387.)

A következő években ismét nagy érdeklődés mellett rendezték meg a szokásos futásokat. 1935-ben ismét személyesen vett részt a kormányzó, míg az 1936. évi verseny abból a szempontból vált rendhagyóvá, hogy az egy hétig tartó özönvíz-szerű esőzés megdöntötte azt a hiedelmet, hogy Miskolcon e versenyek számára mindig biztosított a jó idő. Ugyancsak beárnyékolta a rendezvényt Gömbös Gyula miniszterelnök halála: az országos gyász miatt elmaradt a hagyományos agarász-bál.[19]

A valaha volt legsikeresebb miskolci agarászverseny megrendezésére 1937-ben került sor. Az ország minden részéből, de még elcsatolt vármegyékből is érkeztek érdeklődők, összességében több százan a zsolcai halmokhoz.[20] Az 1938-ra tervezett Ragályi Gyula emlékverseny elmaradt, így azt csak a következő évben rendezték meg az országos derbi elő- és középfutamával együtt, Horthy Miklós részvétele mellett.[21] A következő két év agarászversenye elmaradt, ekképpen az 1939. évi bizonyult az utolsónak.

Miskolc határában a két világháború között a következők agárversenyek kerültek megtartásra: 1921. október 12–13. szerda-csütörtök; 1922. október 8. vasárnap; 1923. október 7–8. vasárnap-hétfő; 1924. október 8–9. kedd-szerda; 1925. október 8–10. szerda-péntek; 1926. október 8–10. péntek-vasárnap; 1927. október 8–11. szombat-kedd; 1928. október 8–9. hétfő-kedd; 1929. október 8–9. kedd-szerda; 1930. október 8–9. szerda-csütörtök; 1931. október 8. csütörtök; 1932. október 8–9. csütörtök-péntek; 1933. október 8–9. vasárnap-hétfő; 1934. október 10–11. szerda-csütörtök; 1935. október 11–12. péntek-szombat; 1936. október 8–9. csütörtök-péntek; 1937. október 10–11. vasárnap-hétfő; 1939. október 18–19. szerda-csütörtök. Az 1938. október 10–11-re; 1940. október 26–27-re és 1941. október 11-re tervezett versenyek elmaradtak.

A második világháborút követő új politikai rendszerben az agarász egyesületek már nem folytatták, illetve kezdték újra működésüket. Nem volt irányukban látványos boszorkányüldözés, mint a fasisztának bélyegzett szervezetek esetében, tevékenységük szép csendben merült feledésbe. Az agarász egyesületek megszűnése pedig magával vonta a magyar agárként ismert kutyafajta szinte teljes eltűnését.