Teleki Zsigmond nemzetközi hírű szőlész és borász fejléces levélpapírja

Teleki Zsigmond nemzetközi hírű szőlész és borász fejléces levélpapírja^[1]

Nézzük meg, hogy milyen szerepe volt a társadalmi írott interakcióban a cégjelzéssel, vagy fejléccel ellátott levélpapírnak egy-másfél évszázaddal ezelőtt. A cégjelzéses iratnak, illetve az antikváriumokban fejléces számlának nevezett dokumentumnak a legtöbb köze a reklámhoz van. A szakirodalomban nem áll rendelkezésre pontos definíció és nehéz is a meghatározás, ahogy Bernard Brochand és Jacques Lendrevie írja: „a reklám a tömörség művészete, ellenáll a pontos definícióknak.”^[2] De mi is az a cégjelzéses, vagy fejléces irat? A legegyszerűbb magyarázat szerint: a fejléc a levél alaki részei közé tartozik, mely a feladó adatait tartalmazza. Ha kicsit kibontjuk ezt a megállapítást, akkor azt mondhatjuk, hogy a levél/irat felső részén, vagy szélén az iratot kibocsátó személy, gyár, üzem, intézmény nevét, működési körét, alapításának évét stb. feltüntető, nyomdai úton előállított, figyelemfelhívó jelzést tartalmazó irat.

Magyarországon a reklám eme formája a 19. század második felétől terjed a gazdasági, technikai és társadalmi változásokkal szoros összefüggésben. A reklám a közzététel és a nyilvánosság szinonimája, a szót az 1830-as évektől használják a mai értelemben, ekkor jönnek létre a tömegfogyasztás piacai, és az iparosodás is ekkortól vesz nagyobb lendületet, legalábbis Nyugat Európában.^[3] Hazánkban ez a lendület még várat magára néhány évtizedet, mindenesetre a technikai fejlődés, a közlekedési és távközlési eszközök rohamos fejlődése meghozta a termékek és szolgáltatások bővülését, elérhetőségét. A reklám az eladás művészetévé vált, lehetséges és szükséges is volt a tömegeket elérni és megszólítani. Azt megelőzően is léteztek cégtáblák, prospektusok, hirdetmények, de ezek szűk körben, korlátozott példányszámban jelentek meg. „A paraszti és kisipari társadalom személyes kapcsolatokon és szűk területi meghatározottságon alapult. Értékrendjét a hagyomány és a generációk tudásának átadása határozta meg” – állítja Bernard Brochand és Jacques Lendrevie . A kor jelszava: „jó bornak nem kell cégér”.^[4]

A nyomdaipar fejlődése azonban meghozta a változást, megjelentek az olcsó nyomtatott termékek lehetővé téve a széles körű reklámozást. Ebbe a folyamatba illeszkedik a cégjelzéses papírok kialakulása és terjedése is.

Mivel minden cég, illetve személy a maga számára készíttette, annyi fajta létezik, ahány készíttető, formai és tartalmi alapon mégis el lehet különíteni jó néhány kategóriát. Itt most nem soroljuk fel mindet, inkább nézzük meg, milyen információkkal szolgál a most bemutatott darab, miután áttekintettük Teleki rövid életrajzát.

Teleki (Taussig) Zsigmond nemzetközileg elismert szőlész-borászunk 1854. szeptember 23-án született Villányban. Iskolái után Bécsben dolgozott, mint banktisztviselő, majd Würzburgban szerezte meg magas fokú ismereteit a szőlőtermesztés és borkészítés terén. 1881-ben tért vissza, és Pécsett megkezdte önálló szakmai munkáját. A filoxéra vész gyakorlatilag kipusztította a régi borszőlő-fajtákat, kivéve a homoki szőlőket, mert a kártevő a laza talajban nem tudta kialakítani a járatait a szőlő gyökérzete mellett. Ezekkel a homoki fajtákkal kezdett kereskedni Teleki is, majd nemesített egy ellenálló hibrid fajtát, mely segített a vész leküzdésében. A híres borász 1907-ben költözött Pécsről Villányba, szülőfalujába, ahol haláláig élt. Munkáját és vállalkozását fiai vitték tovább.^[5]

A mi esetünkben tehát a cégjelzéses iraton található információ hordozója, vagyis a papír minőségi, halványan vonalazott díszes vízjellel ellátott levélpapír. (A vízjelekkel külön tudomány, a filigranológia foglalkozik.) A vízjel a digitalizált formátumon nem látható. A papír mérete 29x23 cm, középen látszik a függőleges és vízszintes behajtás nyoma, vagyis az irat tulajdonosa négyrét hajtotta, hogy elférjen a zsebében, illetve hogy könnyebben kezelhesse.

Az irat hivatalos magánokirat, egy bizonyítvány, melyre 30 fillér illetékbélyeget ragasztottak. Kiderül belőle, hogy az ekkor még pécsi székhelyű Teleki-cég 1885 és 1903 között kádár segédként foglalkoztatta Negele Károlyt, aki egyébként ezután önálló műhelyt nyitott, amit 1912-ig működtetett a Kórház (ma Garay) utcában.  A szöveg sablonos szófordulatokat tartalmaz, megállapítja, hogy a segéd jól dolgozott, magaviselete nem hagyott kívánnivalót maga után, és a következő munkaadónak is meleg szívvel ajánlja őt. A bizonyítványon Teleki Zsigmond aláírása látható.

Maga a fejléc kék festékkel nyomott szép kivitelű metszet, mely elárulja nekünk, hogy mivel foglalkozik a vállalat tulajdonosa, például azt, hogy szőlővesszők termelésével és kereskedelmével hozzájárul a kor egyik sorscsapásának, a filoxérának a leküzdéséhez. Kiderül, hogy megkapta a nagy presztízzsel járó cs. és kir. udvari szállítói címet, melyet annak az iparosnak, vagy kereskedőnek adományoztak, aki rendezett anyagi viszonyokkal, elismert szakmai tevékenységgel, valamint feddhetetlen erkölcsi és politikai előélettel rendelkezett. A cím elnyeréséhez szükséges volt a politikai támogatás is, amit az alábbi irat is bizonyít. A kereskedelemügyi miniszter 1894-ben az alábbi leiratot intézte Kardos Kálmán főispánhoz:

„Taussig Zsigmond és Spitzer Béni pécsi lakosok, mint a >>Taussig Zsigmond<< bor- és szesznagykereskedő czég társtulajdonosai a cs. és kir. udvari szállítói czím elnyerése iránt folyamodtak. Mielőtt e kérelem tekintetében érdemileg intézkedném, 1891. évi április hó 4-én 184. sz. a. kelt jelentésére való hivatkozással felhívom Méltóságodat, hogy folyamodók erkölcsi és politikai magatartásáról, nemkülönben magán és üzleti vagyoni viszonyairól tájékozást szerezvén puhatolásainak eredményéről hozzám jelentést tenni és folyamodókat idezárt okmányaik visszajuttatása mellett felszólítani szíveskedjék, hogy kérelmük további tárgyalhatása végett egy a szóban lévő udvari czím adományozása iránt Ő cs. és ap. kir. Felsége főudvarmesteri hivatalához intézett, a szabályszerű 5 frtos bélyeggel ellátott s a czég ezúttal visszaküldött okmányaival kellően felszerelve folyamodványt nyújtsanak hozzám be. Kereskedelemügyi M. Kir. Minister”^[6]

A főispán válasza a miniszterhez még érdekesebb, rávilágít ugyanis a Teleki-cég nemzetközi szakmai elismertségére és a filoxéra elleni küzdelemben elért eredményeire:

„…mindkét nevezett egyén teljesen kifogástalan, anyagi viszonyaik nem csak rendezettek, hanem a legjobb módnak örvendenek. Mint bornagykereskedők, kiváló helyet foglalnak el, s a külfölddel is nagy összeköttetésben állanak, ezeken kívül a kormányzatomra bízott megyében égető szükséget képező szőlőrekonstrukció terén nagy áldozatokkal a munka élén állanak…”^[7]

Teleki Zsigmond fejléces levélpapírja szép díszítésként szőlőfürtöket alkalmaz, valamint az osztrák és a magyar címereket, koronákat két oldalról tartó griffmadarakat láthatunk egyedi megoldásként. Nem hiányozhat a hivatkozás a különböző kiállításokon elért eredményekről sem.

Ahogy ezen a példán is láthatjuk, a fejléccel ellátott míves levélpapírok az esztétikai élményen kívül igen hasznosak és sok információt nyújtanak a kutatás számára. Bemutatásuk a széles közönség számára ezért is jelentőséggel bír.

Bősz Attila levéltáros