„Munkában a fehér aranyért!” - Részletek a Rákosi Mátyás Tanulmányi Verseny magyar dolgozataiból, 1952. április. 19.

„Munkában a fehér aranyért!”

Részletek a Rákosi Mátyás Tanulmányi Verseny magyar dolgozataiból, 1952. április. 19.

Forrás: MNL BaML XXIII 13. Baranya Megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának iratai. 1952. Rákosi Mátyás Tanulmányi verseny iratai.

Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt és a Magyar Dolgozók Pártjának első-, és főtitkára, államminiszter és miniszterelnök egy tizenkét gyermekes zsidó család hatodik gyermekeként, Rosenfeld Mátyás néven látta meg a napvilágot 1892. március 9-én a mai Szerbiához tartozó bácskai Adán^[1]. (Kiskereskedő apja 1903-ben változtatta nevét Rákosira.) 1952-ben a „magyar nép legnagyobb fia”,^[2] „Lenin és Sztálin legjobb magyar tanítványa”^[3] 60. születésnapját hónapokon át tartó előkészületek keretében ünnepelte az ország apraja-nagyja. Mintaként a Sztálin 70. születésnapját 1949-ben ünneplő rendezvénysorozat szolgált. Egymást érték a munkafelajánlások, munkaversenyek, és természetesen a tanulóifjúság sem maradhatott ki a sorból. Az Úttörő, a DISZ és a Pedagógus Szakszervezet szervezésében a tanulók leveleket írtak, és ajándékokat készítettek Rákosi elvtársnak, így fejezve ki „iránta érzett nagy szeretetüket és hálájukat”. Ezen kívül tanulmányi eredményeik javítását, a fegyelem (pl. késések kiküszöbölése, hiányzások minimálisra csökkentése) megszilárdítását, az iskola külső rendjének biztosítását, felszerelésének gyarapítását is vállalták.^[4] A nagy évforduló alkalmából továbbá a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa határozatot hozott arról, hogy a középiskolák két utolsó évfolyamának tanulói számára ezentúl „Rákosi Mátyás Tanulmányi Versenyt” kell szervezni. 1952-ben magyar irodalom és matematika tantárgyakból szervezték a versenyt. A minisztertanácsi határozatot az igazgatóknak az ünnepelt születésnapja alkalmából rendezett iskolai rendezvényen kellett ismertetniük.^[5]

A verseny szervezésének és lebonyolításának részletes menetét a Baranyamegye Tanácsa Végrehajtó Bizottságának X. Oktatási Osztálya (továbbiakban lásd O.O.) küldte meg valamennyi középiskola igazgatójának.^[6] A versenyt politikailag is elő kellett készíteni, azaz a diákokban tudatosítani kellett, hogy megmérettetésen való részvétel nagy kitüntetés számukra, ráadásul a döntőbe kerülő tanulók az egyetemi és főiskolai felvételkor előnyben részesültek. Egy tanuló csak egy tantárgyból indulhatott. A jelentkezők közül a DISZ osztálybizottságok és a magyar vagy matematika szaktanár választotta ki a versenyen induló diákokat.

A magyar vetélkedő első fordulóját a résztvevő iskolákban kellett megrendezni április 19-én szombaton délután 14 órai kezdettel. Az Irodalmi Társaság és a Közoktatásügyi Minisztérium (KM) által kijelölt tételek április 16-án érkeztek meg az igazgatókhoz kettős borítékban. A külső borítékot az igazgatók saját kezűleg bonthatták csak ki, a belső, lezárt és lepecsételt boríték tartalmazta a tétel címét. Ez utóbbi borítékot az intézményvezetőknek a kézhezvétel után azonnal páncélszekrénybe kellett zárniuk, és csak április 19-én délután 14 órakor, a versenyzők jelenlétében bonthatták fel, és hirdethették ki. A tétel titkosságának megőrzéséért az igazgatók fegyelmileg voltak felelősek.

A verseny időtartama 5 óra volt és pontosan az érettségi vizsga szabályai szerint kellett lebonyolítani, az őrködő tanárok között magyar szakos nem lehetett, rajtuk és versenyzőkön kívül más nem tartózkodhatott a teremben. Az 5 óra elteltével az őrködő tanár összeszedte a dolgozatokat és átadta az igazgatónak, aki azokat haladéktalanul az iskola magyar szakos tanárainak adta tovább javítás céljából. A dolgozatokat piros tintával kellett kijavítani, az osztályzatot elemző megjegyzéssel indokolni.

Forrás: MNL BaML XXIII 13. Baranya Megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának iratai. 1952. Rákosi Mátyás Tanulmányi verseny iratai.

Az osztályozás kivételesen nem öt, hanem hat jeggyel történt: kitűnő, jeles, jó, közepes, elégséges, elégtelen. Kitűnő osztályzatot, mely azt jelentette, hogy a tanárok feltétlenül továbbjuttatásra javasolták a dolgozat szerzőjét, csak a legkiemelkedőbb írások kaphattak. Az iskola valamennyi dolgozatot kijavítva, bírálattal ellátva és osztályozva felterjesztette az O.O-hoz. A felterjesztett dolgozatok a területileg illetékes magyar szaktárgyi felügyelőhöz kerültek, aki kiválasztotta a továbbjutó szerzőket. A megyei versenyre behívandók névsorát május 12-én kapta meg az O.O., mely azonnal meghívót küldött a névsorban szereplő tanulóknak. Ebben közölték a második forduló helyét és idejét. A megyei magyar megmérettetés a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban május 18-án vasárnap 9 és 14 óra között került megrendezésre. A versenyzők élelmezéséről és (előzetes kérésre) elhelyezéséről az O.O. gondoskodott. Egy teremben maximum 15 fő dolgozhatott, ekkor is az írásbeli érettségi vizsga szabályai voltak az irányadók. Az őrködő tanárok között magyar szakos nem lehetett. A teremben az O.O. vezetője vagy megbízottja, a területileg illetékes szakfelügyelő, valamint a KM felülvizsgáló közege tartózkodhatott. Az 5 óra elteltével az őrködő tanár összeszedte, majd pedig átadta a dolgozatokat az O.O. vezetőjének, aki a területileg illetékes szakfelügyelőnek továbbította azokat. A szakfelügyelő a dolgozatokat minősítette és a KM-be terjesztette fel. A megyékből felküldött legjobb dolgozatokat az Irodalomtörténeti Társaság tagjaiból és a KM szakos előadóiból összeállított Bíráló Bizottság vizsgálta felül és rangsorolta. Az első helyezett oklevelet és 1000 forint pénzjutalmat kapott, a döntőbe került többi tanulót pedig a Két évszázad magyar versei című könyvvel jutalmazták. A verseny végeredményéről június 15-ig tájékoztatta Martonossy József, az O.O. vezetője az igazgatókat, hogy azok az évzáró ünnepségen a döntőbe került diákoknak a közvetlenül az iskolákhoz küldött jutalmat kioszthassák. (A matematika verseny hasonlóképpen, ugyanilyen feltételekkel és időpontokban zajlott, csak itt szervezésben és lebonyolításban a Bolyai János Matematikai Társulat kapott főszerepet.)

Az MNL Baranya Megyei Levéltárának gyűjteményében fellehetők az O.O.-hoz felterjesztett, első fordulós magyar és matematika dolgozatok. Az általam bemutatandó magyar dolgozat tétele: „Írjon riportot a tanulóifjúság iskolai vagy iskolán kívüli életéből!”

Több írás témája a gyapotszedés^[7] volt a következő címekkel: „Munkában a fehér aranyért.” „Leszüreteljük a fehér aranyat!”

Forrás: Dunántúli Napló 1950.05.07. 9o.

Forrás: Dunántúli Napló 1950.04.17. 9o.

Idézet egy másik dolgozatból:

„Egy nap a gyapotföldeken.

1952-t írunk. A magyar nép élete alapvetően megváltozott és ezzel párhuzamosan megváltozott gondolkodásmódja, életfelfogása is. Az emberek már nem kényszerből végzik munkájukat, hanem örömmel, mert most már maguknak dolgoznak. A tanulóifjúság sem olyan, mint felszabadulás előtt. A régi rendszerben elzárták a diákságot a politikai élettől, a mai tanulóifjúság már fejlett politikailag, és éppen ezért tisztában van azzal, miért tanul, tudja, hogy jótanulásával a világbékét, Népi Demokráciánk fennmaradását segíti elő. A diákság szeretete államunk iránt szépen mutatkozik meg a közösségi munkáknál. Ősszel a gyapotföldeken a gyapot már már rohadni kezdett, nem voltak munkáskezek, amelyek megműveljék. Ekkor az állam a diáksághoz fordult, és a tanulóifjúság egyemberként állt ki megmenteni a gyapotot.

Csípős novemberi reggel. Vonatunk lassan gördül ki a pécsi pályaudvarról. A kocsikból vidám diákfejek tekintenek ki. Mindegyik arcon bizonyos büszkeség látszik. Mintha azt mondanák: „Látjátok emberek, mi megyünk gyapotot szedni, dolgozni fogunk a szocialista hazánkért.” Bent a kocsikban fülsiketítő lárma van: „Figyeld meg öregem, én megszedek vagy 20 kiló gyapotot.” „Az is valami? Én legalább 30 kilót szedek.” „Na csak ne hősködj, a végén még 30 mázsa lesz belőle.” Ilyen és ehhez hasonló mondatok röpködnek a levegőben. A vonat pedig sebesen röpíti a társaságot a cél felé. „Görcsöny!”- hallatszik a kalauz hangja. „Gyorsan leszállni, itt vagyunk!”- rendelkezik egy hang.”

[…]

8^h ra már az egész csapat munkában van. Fázósan, kabátjaikba burkolózva, idegenül nézik a derekukra kötött fehér zacskót. Elindulnak a sorokon. Lassan, nagyon lassan megy a munka. Legtöbben még nem is láttak gyapotot. Néhánynak van már némi gyakorlata a gyapotszedésben, ezek hangos szóval magyarázzák a körülöttük levőknek a gyors és alapos szedés titkát.”

[…]

Az ebédnél nincs más téma, mint, hogy ki hány kiló gyapotot szedett. Ebéd után folytatódik a serény munka. A hatalmas mezőket, amerre a szem ellát, mindenütt hajladozó diákok tarkítják. Csoportokra szakadozva mennek előre egy-egy soron. Beszélgetnek, énekelnek, vidáman folyik a munka. Egy-kettőre elérkezik az 5^h. A fehér sátrak, ahol lemérik a gyapotot megtelnek diákokkal. Érdeklődve lesik a mérleg serpenyőjét.

Indulás haza. […] A vonaton már csöndesebbek a fiúk. Különösen a kisebbek hallgatnak mélyen. Sokan már bóbiskolnak, mások álmosan néznek maguk elé, de mindegyik szemében ott az ígéret, holnap megint eljövünk.

Egy nap, egy kis epizód, a mai tanulóifjúság életéből. Régen is sokszor írtak a diákságról, de mit? Mi volt akkor érdekes a diákéletben? A „diákerények”. Hogyan sikerült a diáknak „kijátszani” a tanárt. Ma már sokkal változatosabb a tanulóifjúság élete. A „diákerények”, melyek nélkül a diák nem is diák - ahogy régen mondták - már háttérbe szorultak. Ma már jobb és tanulságosabb szórakozások vannak: sportkörök, szakkörök, ifinapok, teadélutánok, mind-mind színessé teszik a diákok életét. Sokkal szebb az élet, mint a régi száraz „diákélet”, amit az úrivilág fiai éltek. Ezért a mai szép életért szállt síkra a diákság, amikor kiment a gyapot mezőkre, ahol derekasan meg is állta a helyét. A tanulóifjúság kimutatta háláját a dolgozó nép iránt, amely dolgozik azért, hogy ők tanulhassanak és hasznos tagjai legyenek a társadalomnak.”

Forrás: Dunántúli Napló 1950.02.04. 6o.

Forrás: Dunántúli Napló 1951.11.27. 4o.

Vargháné Szántó Ágnes

levéltáros