Forbát Alfréd névmagyarosítása

Forbát Alfréd névmagyarosítása

A neves pécsi zsidó borkereskedő Füchsl Arnold fia, Alfréd (Pécs, 1897. márc. 31. – Vällingby/Svédország, 1972. máj. 23.) 1915. május 24-én kérte névmagyarosítását a belügyminisztériumtól. Pontosabban, mivel kiskorú volt, a nevében édesapja nyújtott be kérvényt. A kérelem több szempontból is tipikusnak mondható. Egyrészt 1881-től, a névmagyarosítási mozgalom indulásától kezdve a névmagyarosítók kétharmada egyértelműen a zsidók közül került ki.  Másrészt névmagyarosítás elsősorban olyan urbánus jelenség, amelyben Budapest és a vidéki városok kiemelkedő szerepet játszottak. 1867 és 1895 között például a Baranya megyei névváltoztatási esetek (családok egy időben kérvényező tagjai) 52 %-a Pécsre koncentrálódott. Ugyancsak gyakori eset, amikor az apa meg kívánta tartani régi családnevét, és csak a gyermekei szerettek volna új, magyaros családnevet. Ez az asszimiláció több lépcsős voltára utal. Ilyen esetben magától értetődően még pályakezdés előtt, sok esetben a könnyebb boldogulás miatt kérték családnevük magyarosítását az érdekeltek.

A kérvény szövege így hangzott:     

„Nagyméltóságú Miniszter Úr!

Kegyelmes Uram!

Kiskorú fiam, Füchsl Alfréd, ki jelenleg a budapesti Kir. József Műegyetem hallgatója, és mint egyéves önkéntes jelentkezett katonai szolgálatra, családi nevét »FORBÁTH«-ra magyarosítani óhajtván, alázatosan kérem ezt a legsürgősebben engedélyezni, hogy fiam katonai kötelezettségének már legközelebbi behívása alkalmával magyaros névvel tehessen eleget.

Vagyok Nagyméltóságodnak alázatos szolgája

Pécs, 1915. május 24.

Füchsl Arnold”

A névmagyarosítás másik kérdését a választott név jelentette. Nem igaz az a közkeletű vélekedés, hogy a névváltoztatásnál meg kellett tartani a régi családnév monogramját. Az viszont igaz, hogy a monogramok megtartása az étkészlet, ágynemű miatt mégis csak praktikusnak bizonyult. Talán ezért igényelte Füchsl Alfréd a ’Forbáth’ családnevet.

Az 1933-as névrendeletig nem léteztek védett nevek, ám a régies írásmódú, ’y’-ra végződő családnevek felvételét a belügyminisztérium elvi okokból nem engedélyezte. Az viszont nem igaz, hogy a régi családnevekre (Hunyadi, Rákóczi, Zrínyi stb.) nem lehetett magyarosítani. Érthető módon sokan, így Füchsl Alfréd is szeretett volna valamilyen szép hangzású és régies írásmódú családnevet, ha már a névmagyarosítás mellett döntött. 

A belügyminisztérium ezért a régies, ’th’ végződésű ’Forbáth’ névhez nem járult hozzá és helyette a ’Forbát’ családnevet ajánlotta, mint az a válaszlevélben olvasható:

„A 13228/915 számú jelentésével felterjesztett kérvényiratokat azzal küldöm vissza, értesítse folyamodót, hogy családnevének a mai magyar helyesírás szabályaival meg nem egyező »Forbáth« névre való átváltoztatása iránti kérelmét teljesíthetőnek nem találtam.

Nem lenne azonban kifogásom a hasonló hangzású és fogalmi jelentőségű »Forbát« név ellen, s ha folyamodónak is megfelelne, úgy az erre vonatkozó jegyzőkönyvre valamint szülői beleegyező nyilatkozattal kiegészítendő kérvényiratok hozzám újból felterjesztendők.

Budapest, 1915. június hó 14-én

a minister rendeletéből: Adorján ministeri tanácsos”

Időközben Füchsl Arnold is új névvel jelentkezett, úgy látszik nem jutott el hozzá a belügyminisztérium levele. „A kérelmezett »Forbáth« név nem lévén teljesíthető, alázatosan kérem a családi névnek „Faragó” névre való átváltoztatását engedélyezni.” – írta június 21-én. Érdekes, hogy a Füchsl Alfréd által kért új családnév, a ’Faragó” a névmagyarosítók által gyakran kérelmezett nevek kategóriájába tartozott. Az 1933-as névrendelettel azután „a sokszor felvett nevek”, és éppen ezért tiltott nevek kategóriájába került.

1915. augusztus 8-án végül megszületett a belügyminiszteri engedély. A város hatóságára már csak a kérelmező értesítése és a névváltoztatás születési anyakönyvi történő bejegyzése hárult:  

„Kiskorú Füchsl Alfréd pécsi születésű ugyanottani lakos családi nevének »Forbát«-ra kért átváltoztatása megengedtetvén, az 1915. évi július hó 8-án 15583 sz. alatt kelt polgármesteri jelentés folytán felhívom, hogy erről Füchsl Arnold pécsi lakos folyamodót az idezárt mellékletek kézbesítése mellett értesíttesse és ezen névváltoztatásnak az illető születési anyakönyvben leendő feljegyzését eszközöltesse.

Budapest, 1915. évi augusztus hó 8-án

a minister rendeletéből: Jalsoviczky ministeri tanácsos”

Forbát Alfréd ezen a néven vált ismert pécsi, majd nemzetközi hírű építésszé. 1915-ben a pécsi főreáliskolában érettségizett. 1917–1918-ig a budapesti Műegyetemen folytatta építészeti tanulmányait, amit 1918–1920-ban Münchenben a Technische Hochschulen fejezett be. 1921–1922-ben Weimarban Gropius és Meyer építészirodájának munkatársaként dolgozott. A De Stijl hatását, a korszak geometrikus egyszerűséget, konstruktivista törekvéseket közvetítve bekapcsolódott Gropius oldalán a Bauhaus lakótelep és a szabványosított elemekből variálható beton típusházak tervezésébe. 1924-től a berlini Sommerfeld cég megbízására Macedoniában a görög menekültek számára tízezer szabványosított telepesház építését vezette. 1928 és 1931 között Berlinben önálló építészként főleg a szociális lakásépítés foglalkoztatta. Városépítészetet oktatott Johannes Itten berlini iskolájában. A politikai változások után csatlakozott Ernst May Moszkvába induló brigádjához, Karaganda (Kazahsztan) 200 000 lakosa számára szalagszerű várostervet készített. A klímához igazított magastetős, egymáshoz kapcsolódó kollektív házak félig zárt udvarokat alkottak közel ahhoz a regionális funkcionalizmushoz, amit az 1940-es években Svédországban folytatott. 1933-ban Görögországba utazott, Athénben előkészítette a CIAM 4. kongresszusát. A funkcionális város c. tanulmányával összefoglalta modern várostervezési elveit: decentralizált város, forgalomkorlátozással, a tájhoz illeszkedő, középmagas emeletes házakkal. 1933–1938-ig Pécsett tervpályázatokon indult: Uránia mozi, Üdülőszálló, városi rendőrség székháza, kertvárosi típusházak. Szőlőjében vincellérházat tervezett. Pécsi nyaralókat (Kaposvári u. 21) és a Nádor szállót (1934) korszerűsítette, üzletportálokat tervezett. Tervei szerint épült pécsi családi házak: Kaposvári u. 17. (1934), Batsányi u. 15. (1936), Forbát-villa (1936), Bartók Béla u. 38. (1937), Hunyadi u. 23. (1937); bérházak: Petőfi u. 59. (1933), Perczel u. 32. (1935), Bajcsy Zsilinszky u. 31. (1936), Erreth Lajos u 13. (1937), Felsőmalom u. 27. – Rákóczi u. 69–71. (1937), József u. 9–11. (1937), Zsolnay Vilmos u. 3. (1938); pécsi izraelita temető Zsidó mártíremléke (1946). Pécsi épületein a terméskő lábazat, olykor téglahomlokzat, nyeregtető alkalmazásával a helyi klimatikus és környezeti realitásokhoz alkalmazkodott. 1938-ban Svédországba emigrált, ahol várostervezőként szerzett hírnevet. 1938–1942-ben Lund város építési hivatalában dolgozott, kidolgozta a népességprognózis módszerét. Több akadémia levelező tagja. A stockholmi egyetemen 1960-ig a városépítészet tanára. Pécsett utcát neveztek el róla.

Az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet bérháza (1937). Pécs, Felsőmalom u. 27. – Rákóczi u. 69–71. sarok

Forbát-villa (1936). Pécs, Pálos-dűlő 4.

Bálványi-villa (1934). Pécs, Kaposvári u. 17.

A Bálványi-villa kerítésén 1987-ben elhelyezett emléktábla.

Nagy Imre Gábor főlevéltáros

Felhasznált irodalom és források:

Nagy Imre Gábor: Névmagyarosítási törekvések a dualizmus kori Pécsett és Baranyában 1867-1895. In: Baranyai Helytörténetírás 1990-1991. Szerk. Szita László. Pécs, 1992. 275-308. p., 3 t.

Nagy Imre Gábor: A névmagyarosítás történetéhez. In: Baranya, 1992-93./1-2. sz. 63-77.

Verbényi Ernő (összeáll.): A névmagyarosítás kézikönyve. A névváltoztatásról szóló szabályok és legújabb tudnivalók. Budai könyvnyomda, Budapest, 1933.

Karády Viktor – Kozma István:2002. Név és nemzet. Családnév-változtatás, névpolitika és nemzetiségi erőviszonyok Magyarországon a feudalizmustól a kommunizmusig. Osiris Kiadó, Budapest, 2002.

Mendöl Zsuzsanna: Forbát Alfréd. In: Pécs Lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft, Pécs, 2010. I: 239. 

MNL BaML IV. 1406. f. Pécs Város Tanácsának iratai D-13228/1915.