Érettségiző lányok esete egy garázdálkodó kakassal
Érettségiző lányok esete egy garázdálkodó kakassal
Dr. Szántó Károly, a pécsi Állami Teleki Blanka Tanítónőképző Intézet igazgatója Pécs Város Tanácsa V.B. Művelődésügyi Osztályához írt levele (1959)[1]
Az iskola
Az Állami Teleki Blanka Tanítónőképző Intézet jogelődje a Miasszonyunkról nevezett női kanonok-szerzetesrend pécsi r. k. Leánylíceuma és Tanítónőképző Intézete volt.[2] Az iskolát 1948-ban az 1948. évi XXXIII. tc. értelmében államosították, az elnevezése Pécsi Állami Leánylíceum és Tanítónőképző intézetre változott. Az intézmény az elkövetkező évtizedek során komoly átalakulásokon, átszervezéseken ment keresztül: az 1949/50. tanévben Pécsi Állami II. sz. Pedagógiai Gimnázium, 1950/51-től Állami Tanítónő és Óvónőképző, 1951/52-tól Állami Tanítónőképző, 1955-től Teleki Blanka Tanítónőképző Intézet[3] néven működött. Az 1958/59. tanév[4] volt az utolsó az intézet életében, ekkor az iskola jogutód nélkül megszűnt.
A diákotthon
A tanítónőképző-intézettel kapcsolatosan internátus is rendelkezésre állt az iskola növendékei számára. A diákotthon nem csupán szállást és ellátást nyújtott az ott lakóknak, hanem nevelési célokat is szolgált. Az 1958. november 5-én tartott nevelésügyi tanári értekezleten a diákotthoni nevelés időszerű kérdéseit vitatták meg a tantestület tagjai. Bolla Magdolna kollégiumi igazgatónő beszámolója alapján képet kaphatunk a diákotthon mindennapjairól, a diáknevelés szempontjairól. Érdekesség, hogy a diákotthonban is tartottak ünnepségeket, ezek szervezésénél azonban ügyeltek arra, hogy azok ne legyenek azonosak az iskolai ünnepségek programjaival. Érintettek tanulásmódszertani kérdést is: a főként faluról bekerült tanulókra jellemző magolásról való leszoktatást tűzték ki célul, a tanulószobák összeállításánál arra törekedtek, hogy a magasabb osztályúak kerüljenek össze alacsonyabb osztályosokkal, így ez utóbbiakat tudták segíteni az idősebbek. A kollégiumban szórakozási lehetőségként házimozi állt rendelkezésre. Az igazgatónő beszámolója szerint a tanítóképzős végzősök az operafilmeket kedvelték különösen. A növendékek gondozták a virágokat, szerettek kézimunkázni, főként a horgolás volt a nagy divat. 6 vasaló biztosította, hogy a diákok az iskolai öltözetüket rendben tarthassák. Szántó Károly igazgató is megszólalt az értekezleten: problémaként vetette fel, hogy egyes diákok vasárnap délután unatkoznak, moziba mennek. Úgy vélte, hogy a diákok irodalmi nevelése bizonyára nem megfelelő, különben unatkozás helyett olvasnának. Az érzelmi nevelés fontosságára is kitért: fontosnak tartotta a kollégiumi nevelők létszámának felemelését, mert így látta biztosítottnak az individuális nevelés megvalósítását. Ugyanakkor felhívta kollégái figyelmét a kollégium gyakori látogatására és a növendékekkel való egyéni elbeszélgetések jelentőségére is.
A „kakas-ügy”
Dr. Szántó Károly, az Állami Teleki Blanka Tanítónőképző Intézet igazgatója Pécs M.J. Város Tanácsa V.B. Művelődésügyi Osztályához 1959. május 8-i keltezéssel levelet írt. A levélben egy kellemetlen, azonban sürgősen megoldandó problémára hívta fel a figyelmet: a diákotthon egyik kollégiumi nevelője által tartott „erős orgánummal rendelkező” kakas zavarta a diákok pihenését, lévén a diákotthoni hálószobák alatt ütötte fel tanyáját, és hajnali 3-4 órától kezdődően erős kukorékolásba kezdett. A zajongó kakas különösen az érettségire készülő „amúgy is feszült idegállapotban lévő” növendékeket zavarta.[5] A diákok először az internátus igazgatónőjénél tettek panaszt, de orvoslás nem történt, így Szántó Károly vette kézbe az ügyet a Művelődési Osztályt arra kérve, hogy rendelje el a kakas megfelelő baromfiudvarba való áthelyezését, vagy annak kiirtásáról (!) intézkedjen. A problémát mielőbb meg kellett oldani, hiszen a diákoknak május 15-én magyar nyelv és irodalomból, 16-án orosz nyelv és irodalomból, 19-én pedig matematikából kellett írásbeli érettségit írniuk. Az iratok tanúsága szerint a felkészülés nem lehetett zavartalan, mivel a Pécs M.J. Város Tanácsa V.B. Művelődésügyi Osztálya csak május 25-én szólította fel a Tanító- és Óvónőképző Intézet Igazgatóját, hogy 3 napon belül intézkedjen az intézménye területén lévő „mindennemű baromfi vagy egyéb házi állat” tartásának megszüntetéséről. Ez így is lett: Bolla Magdolna, a leányotthon igazgatónője május 31-i jelentése szerint a gondnok, a beszerző, az igazgató-helyettes (!) és egy főhivatású nevelő a baromfitartást beszüntette, az ólakat a diákotthon területén megszüntették, a hálótermek alatti területet fertőtlenítették.[6] Az írásbeli érettségik azonban eddigre befejeződtek, a nyugalmasabb, kukorékolás nélküli felkészülés már csak a szóbeli vizsgákat érintette, azaz a magyar nyelv és irodalom, a történelem, a neveléstan és neveléstörténet, a mennyiségtan és a földrajz tantárgyak érdemjegyeit.
Tanítóképzői írásbeli érettségi tételek magyar nyelv és irodalomból (1959)
Végeredményben úgy tűnik, hogy a „kakas-ügy” nem ment az érettségire való felkészülés rovására. Dr. Szántó Károly az érettségi vizsgákat ugyanis úgy értékelte, hogy „országos viszonylatban is előkelő eredményt” mutatott fel az iskola.[7]
Új hozzászólás