A Pécsi Gimnázium 200 éves értesítője

A Pécsi Gimnázium 200 éves értesítője

Az MNL Baranya Megyei Levéltára szakkönyvtárában külön gyűjteményt képeznek a pécsi, illetve baranyai iskolák értesítői, évkönyvei. Ezek közül most - a kétszáz éves jubileum alkalmából - a Pécsi Gimnázium által 1814-ben kibocsájtott értesítőt mutatjuk be.

Juventus Regii Gymnasii Quinque- Ecclesiensis Ordine Meritorum semestri II. in classes relata anno MDCCCXIV.

Az iskola- és oktatástörténeti források között előkelő helyet foglalnak el a nyomtatásban megjelenő iskolai évkönyvek, értesítők, melyek - mivel az adott iskola igazgatójának közlésében jelentek meg – hitelesen, a kortárs, résztvevő szemszögéből mutatják be az adott iskola életét.

Az iskolai értesítők kötelező kiadásáról az 1849-ben kiadott osztrák oktatásügyi rendelet, az Entwurf rendelkezett. Az egységesítés jegyében pontosan meghatározta azok felépítését, tartalmi követelményeit is. A rendelet 1850 után Magyarországon is kötelezővé vált.

Az 1850 előtt kiadott, a tanulók nevét és minősítését - ritkán a tanárok neveit is- felsoroló pár oldalas latin nyelven megjelenő kiadványok valójában „érdemsorozatok” voltak. Ezek a „Classification juventutis ...”, „Juventus gymnasii” címmel kiadott dokumentumok az iskolai értesítők elődeinek tekinthetők.

Az érdemsorozatok rendeleti háttere

A Mária Terézia által 1777-ben kiadott Ratio Educationis tette kötelezővé ezek kibocsájtását, bár Magyarországon egyes iskolák már 1744-től adtak ki beszámolót az iskolaévet lezáró vizsgaeredményekről.

Az intézkedés célja az emuláció, azaz a tanulók közötti versengés ösztönzése és fenntartása volt. A jezsuita iskolákban már sikerrel alkalmazott tanulásra ösztönző módszer lényege az volt, hogy a diákok tisztában legyenek a hasonló életkorú és tudású tanulók közötti rangsorban való elhelyezkedésükről.

Az 1806-ban kiadott ún. II. Ratio Educationis is rendelkezett az értesítők kiadásáról.

Pécsi Gimnázium tanulóinak 1814. tanév második felében kiadott érdemsorozata

A merített papírra nyomtatott nyolc oldalas füzetecske a korszakra jellemzően latin nyelven íródott. A címlap tájékoztat az iskola nevéről (fenntartójáról), a kiadás évéről, a nyomtatás helyéről.

Megtudjuk, hogy Pécsett, Knezevich István nyomdájában készült, így egyúttal az értesítő nyomtatásának körülményeiről is tájékozódhatunk. Tudjuk, hogy Knezevich 1814-ben vette át a súlyos anyagi gondokkal terhelt nyomdát anyósától, Engel János pécsi nyomdász özvegyétől. Ebből az első évből származik a bemutatott iskolai értesítő is, melyet - mint Borsy Károly írja - „igen silány papíron, kopott s egyúttal eltömődött betűkkel nyomtatott. Ez utóbbi jelenség arra utal, hogy nemcsak papírja és betűi, hanem a felhasznált festéke is csomós, tökéletlen volt.” A nyomda nem tudván magas minőséget biztosítani, komolyabb megrendelésekre nem is számíthatott.

A címlapon megjelenő, az állami fenntartásra utaló sasos címer 1807-től díszítette a gimnázium értesítőit.

Az iskola életében az 1814. év fontos fordulópontot hozott. Ebben az évben vette át ugyanis az iskola vezetését a ciszterci rend. Ennek a jelentőségét csak az előzményeket ismerve érthetjük meg.

A gimnázium alapjait a jezsuita rend fektette le a város török uralom alóli felszabadulását követően, 1687-ben. Ekkor 16 fővel indították meg egy a budai kapunál található épületben iskolájukat, mely a rend sikeres tevékenységének köszönhetően 1726-ban már a Fő tér nyugati telkein felépített új épületben, több mint 400 diákkal működött. Ez az épület lett később a ciszterci rendház és tanoda épülete.

1773-ban a jezsuita rend eltörlését követően zűrzavaros idők köszöntöttek az iskolára. Belső és külső problémák nehezítették az oktatást. A gimnázium állami kezelés alá került. A világi tanárok erélytelensége, II. József tanügyet érintő rendeletei elindították a gimnáziumot az erkölcsi hanyatlás felé, a napóleoni háborúk következtében kétszer el is kellett hagynia az iskolának az épületet. 1810-ben a tanári testületben anarchikus állapotok uralkodtak. Természetesen a város sem nézte jó szemmel az iskola színvonalának csökkenését.

1813-ban a ciszterci rend zirci apátsága vette át az iskolát, az új tanárok beiktatása 1814. november 7-én megtörtént. Ezzel új korszak kezdődött az intézmény életében, ismét az oktatásé és nevelésé lett a „főszerep” az iskola sokat látott falai között. A rend az erkölcsiség visszaállításában szövetségesre talált a város vezetőségében. A városi tanács ugyanis kiadott egy szabályzatot, melynek segítségével a szülőket és szállásadókat is igyekeztek rászorítani az iskolai törvények betartására. A tanács ezt a szabályzatot kinyomtatta, és a negyedmesterekkel széthordatta.

A bemutatott iskolai értesítő az 1813/14 iskolai év második félévének eredményeit mutatja be, tükrözi e kor latin iskolájának kettős tagolódását: a gimnáziumok négy grammatikai osztályból és az e fölé épülő két „humán” osztályból álltak. Jelen értesítő a tanárok neveit nem tünteti fel, ám minden osztály tanulóit érdemeik szerint felsorolja, a kitűnőkkel kezdve a sort, majd a „jók” (boni in primi classe), azután a „közepesek” (mediocres in secunda classe), végül a rosszak (mali in tertia classe) következnek. A sort az „osztályon kívüliek” zárták (meghaltak, vagy egyéb okokból kimaradtak). Megtudjuk, hogy az iskolába hány tanuló járt (osztályokra lebontva és összesítve is). Ezek szerint 1814-ben a Pécsi Királyi Gimnáziumnak 436 tanulója volt.

Bibliográfia:

Gráberné Bősze Klára, Léces Károly: A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája 1850/51- 1948/49. 1. kötet A-C. Budapest, 1996.

Léces Károly (szerk.): A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája. XVIII. századi érdemsorozatok. A magyar neveléstörténet forrásai III. (összeáll.:Dörnyei Sándor- V. Ecsedy Judit- Pavercsik Ilona) Budapest, 1989.

Ratio Educationis: Az 1777-i és az 1806-i kiadás magyar nyelvű fordítása. Akadémiai Kiadó Budapest, 1981. (Fordította, jegyzetekkel és mutatókkal ellátta: Mészáros István.)

Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei. Pécs, 1973.

Madas József: Pécs- belváros telkei és házai. Adatgyűjtemény. Pécs, 1978.

Kiss Albin: A pécsi gimnázium története. In: A Ciszterci Rend Pécsi Róm. Kath. Főgimnáziumának értesítője az 1913/14-ik iskolai évről. Pécs, 1914.

Szerző: Vargháné Szántó Ágnes levéltáros