A Nick söröző tervrajzai

A Nick söröző tervrajzai

100 éve hunyt el a Nick udvar névadója, Nick Károly

Idén 10 éve annak, hogy újra megnyitották a pécsi belváros egyik nevezetességét, az üvegtetővel fedett Nick udvart. A Nick Károly, később fia, György által itt működtetett söröző és csemegeüzlet rövid időn belül olyan népszerű lett a pécsiek körében, hogy az udvar eredeti építtetőjének, Zsolnay Vilmosnak a személyét is háttérbe szorítva, a helyet nem az eredeti nevén, vagyis Bazárudvarnak, hanem Nick udvarnak kezdték el hívni.

A hónap dokumentuma sorozatunkban a söröző homlokzati és alaprajzát mutatjuk be, valamint megemlékezünk Nick Károlyról.

A Nick család története – legalábbis apai ágon – nem Pécsett kezdődött, ugyanis Nick Simon 1823. június 14-én az erdélyi Désen született, és 21 éves korában költözött Pécsre. 1844-ben telepedett le és a Széchenyi téren, a Piacsek-házban (ma Művészetek és Irodalom Háza) nyitott szabóüzletet. 1850-ben megnősült, elvette a pécsi születésű Puszka Jozefát, aki szintén a férfiszabó mesterséget tanulta ki. Gyermekük, Károly, a söröző későbbi alapítója 1851. november 1-én született. Ő már fiatalon kereskedésre adta a fejét: 1874-ben csemegeüzletet nyitott a Király utca 39. szám alatt.

Az anyakönyvek szerint Nick Károly 1878. május 14-én a belvárosi templomban kötött házasságot Schack Annával, a neves ékszerész-család leszármazottjával. A fiatal házasok a Király utca 39. sz. házba költöztek, de boldogságuk nem tarthatott sokáig, mert Anna 23 évesen, 1880-ban a szülést követő gyermekágyi lázban meghalt. 1883-ban Károly másodszor is megnősült és egy brodi (Horvátország) földbirtokos – D’ Elia Angelo – lányát, D’ Elia Annát vette el, aki szintén kereskedő volt. 1888-ban megvásárolták a Mária utca 19. számú házat, amely öt szobával, cseréptetővel és borospincével rendelkezett, a polgári életforma folytatására tehát megfelelt. Öt gyermekük közül negyedikként Nick György – aki később a sörözőt apjától átvette – már itt született 1889. április 23-án.

Nick Károly mindkét felesége jómódú családból származott, pénzt, kapcsolatokat hoztak a házhoz, ami nagyban hozzájárulhatott a csemegeüzlet és söröző fellendítéséhez, esetleg a város legforgalmasabb helyére való költöztetéséhez is. Nem véletlen, hogy a „Nick A. K.” cég tulajdonosa 1892. júl. 10-től D’ Elia Anna Karolina, Nick Károly pedig „csak” az üzletvezető volt. 1901-ben az iparlajstrom tanúsága szerint Nick Károlyné nevére állították ki a „korcsmáros” ipar űzésére feljogosító engedélyt is. 1924-ben anyjától Nick György kapta meg a tulajdonjogot, vagyis az alapító Nick Károly jogi értelemben soha nem volt tulajdonosa a vállalkozásnak.

Károly 1874-ben nyitotta meg tehát csemegeüzletét abban a házban, ahol maga is lakott és 1878-ig az Első Pécsi Consum Egylet is helyet kapott. Az üzlet egészen 1882-ig a Király utca 39. alatt működött, ekkor költözött át a Nemzeti Casino régi épületébe a Király u. 13. alá. Azért került sor a költözésre, mert a kereskedés nem produkált elég nagy forgalmat, nem hozta a kívánt nyereséget. A Casino épülete azonban elég frekventált helyen feküdt és a város polgársága, magasabb körök és katonatisztek is gyakran látogatták. Ami azonban még lényegesebb, széles választékot kínáló delikatesz üzletét Károly az átköltözés után kiegészítette: elkezdte mérni saját Pilsner Urquelljét.

A sörfőzés Pécsett a filoxéra vész után (1887-től) lendült fel igazán. A nagy sörgyárak mellett több kis sörfőzde is működött, melyek eltérő típusú söröket készítettek. A Nick-féle pilseni típusú volt. Ezt a fajtát 1842-től készítették a csehországi Plzenben. Különlegességét a kiváló alapanyagok mellett a gondos és újszerű főzési és érlelési eljárások adták. A 19. század második felében lett népszerű sörfajta Európában.

Nick Károly delikátesz üzlete, valamint pilseni mintára működő polgári sörfőzdéje és sörözője 1895-ben költözött be a Nemzeti Casino épületéből az akkor még „Bazárudvar”, illetve „Zsolnay bazár” nevet viselő épületegyüttesbe, a Központi Takarékpénztártól bérelt üzlethelyiségbe, a Király utca 1. szám alá. Költöznie a Casino új, ma is álló épületének építése miatt kellett. Az új üzlet május 18-án, szombaton nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Kínálatában a mindig friss pilseni mellett olyan ínyencségek szerepeltek a palettán, mint a juhtúró, különféle sajtok (de Brie, Camembert, Roquefort, la Trappe - vagyis trappista), halak (angolna, hering, pisztráng, szardínia, oroszka - vagyis ruszli, kaviár), gombák, vagy friss bécsújhelyi tormás kolbász, amit a felvágottakkal együtt naponta frissen szállítottak. A tulajdonos Prágából, Kassáról és Grazból hozatta a sonkát, Franciaországból a mustárt, sajtot és pezsgőt, Angliából pedig a fűszert és a teát. Lehetett kapni valódi rumot, cognacot, szilvóriumot, különféle borokat. Nem maradtak el a déli gyümölcsök sem, füge, datolya, narancs, „mandarini” stb. Aki valamiért nem tudott személyesen bekopogni a finomságok boltjába, annak igény esetén akár vidékre is házhoz szállították a kért árut.

A jó minőségű ételek-italok, a megfizethető árak, a vendéglős hozzáértése, illetve a közkedvelt üvegtetős kis udvar, a központi elhelyezkedés – „jó találkahely” hozta meg a sörözőnek későbbi töretlen népszerűségét.

MNL BaVL IV.1406.e.C-5108-1921.

Az üvegudvar felőli bejárat homlokzata ma már nem létezik. Maga a vendéglő mintegy 110 m² területen foglalt helyet, két kisebb oldalhelyiségben pedig az italkimérés történt. Mellékhelyiség nem tartozott az üzlethez, a söröző vendégei a takarékpénztár illemhelyét használták az ott lakókkal és a Széchenyi téri piacra és hetivásárokra érkezőkkel együtt. Ez lassanként áldatlan közegészségügyi állapotokat eredményezett, amit a városvezetés új nyilvános illemhely megépítésével oldott meg 1909-ben.

Nick Károly egy évszázaddal ezelőtt, 1923. március 1-én hunyt el. Fia, Nick György, már korábban, 1922. június 20-án átvette a vállalkozást cégvezetőként, 1924. július 26-án pedig a tulajdonjogot is megkapta anyjától. Ő korábban segédként szintén a „Nick A. K.” cégnél, vagyis apjánál volt alkalmazásban, így első kézből tanulta a sikeres üzleti fogásokat.

Pécsi Lapok 1923. március 2. 2. o.

Egy évtized múltán, 1933-ban Nick György híres sörözője bérletét addigi üzletvezetőjének, Szalay Bélának adta át, aki 1942-től 1945-ig a Pécsi Ipartestület vendéglős szakosztályának volt az elnöke, a közgyűléseket ezekben az években rendszerint a Nick sörözőben tartották, a szakosztálynak címzett leveleket ide küldték. Szalay a vendéglőt egészen 1949-ig működtette, ekkor vonták be az iparengedélyét miután a Pénzügyigazgatóság még 1947-ben elvette az italmérési engedélyét. A név, az arculat és a vendéglő jelentősége, közkedveltsége nem változott és nem kopott az évek során Szalay vezetése alatt sem.

A Nick család tulajdonában 38 évig üzemelt a söröző a fedett udvarban, utána még 16 évig Szalay vezetésével. Alapításától számítva összesen 75 évet élt meg és élt volna még tovább is a többi pécsi kereskedéssel és iparos műhellyel együtt, ha nem következik be az államosítás. Legemlékezetesebb üzletéről, illetve annak tulajdonosáról, a fedett üvegudvart ma is Nick udvarnak hívják.

Bősz Attila főlevéltáros

Levéltári forrás:

MNL BaVL IV.1406.e. Pécs város Tanácsa Gazdasági és építési ügyosztályának iratai. C-5108-1921.

Irodalom:

Bősz Attila: A „pécsi passzázs” és a Nick-söröző közös évszázada (1859–1949) In: Történetek Baranyából 2., Csorba Győző Könyvtár, Pécs, 2016. 87–98.

Sajtó:

Pécsi Lapok II. évfolyam 49. sz.