Heves vármegyét 1944 novemberében érték el a szovjet csapatok, a törvényhatóság központjának számító Eger városát 1944. november 30-án vették ellenőrzésük alá. A front átvonulását követően kezdetét vette a romok eltakarítása, megtették a közigazgatás megszervezésének kezdeti lépéseit, mellyel párhuzamosan a helyi közélet is formálódni kezdett, lassan újraindult a mindennapi élet. A vármegyében az újonnan berendezkedő hatalmi struktúrát meghatározó politikai pártok első lokális szervezetei 1944 december elején kezdték el szervező tevékenységüket. A Szociáldemokrata Párt és a Független Kisgazdapárt helyi csoportja már a hónap közepére felállt, a Polgári Demokrata Párt 1945. január 18-án, a Parasztpárt január 28-án kezdte meg működését.

A pártok közül a leggyorsabban a kommunisták mondták ki szervezetük megalakulását, alakuló ülésüket 1944 december 4-én tartották, mely eseményről egy szakadt iratlapon fennmaradt jegyzőkönyv tanúskodik. Bár a dokumentum fizikailag sérült, a lapszélek hiányosak, a tartalma nem torzult olyan mértékben, hogy ne legyenek azonosíthatóak a gyűlésen megjelentek, ne legyen kialakítható egy kép a meghozott fontosabb döntésekről.

Azoknak a nevesített felszólaló jelenlévőknek az esetében, akiknek életútja más forrásokban adatolt, megállapítható, hogy már a két világháború között aktív baloldali tevékenységet folytattak, a Szociáldemokrata Párt vagy az illegalitásban működő Kommunisták Magyarországi Párjának voltak a tagjai.

A gyűlés korelnökének megválasztott Karaszek Mihály 1921-ben csatlakozott a Szociáldemokrata Párthoz, 1929-től részt vett az egri szervezet tevékenységében. Pártfeladatai mellett felállította a Szabómunkások Szakszervezetének helyi csoportját, melynek 1940-ig elnöke is volt. 1944-ben két alkalommal internálták, 1944 november elején térhetett vissza Egerbe, ekkor már a kommunisták társaságát kereste.

Csirmaz Dezső a Tanácsköztársaság idején a megyei Forradalmi Törvényszék egyik tagja volt. 1919. augusztus 1-jét követően letartóztatták és három évre bebörtönözték. 1922-ben Csehszlovákiába emigrált, ahol csatlakozott Csehszlovákia Kommunista Pártjához, itt egészen 1939-ig tevékenykedett. 1939-ben visszatért Magyarországra, dolgozott többek között Pestszentlőrincen, Salgótarjánban és Egerben is. A front átvonulását követően kezdeményezőként lépett fel a párt egri szervezetének megalakítása ügyében.

Az 1944. december 4-i ülésnek a helyi közélet szempontjából három jelentős mozzanata volt: kimondták a párt egri szervezetének megalakulását, amely később hatáskörét egész Heves vármegyére kiterjesztette, indítványt tettek az Újjáépítési Bizottság felállítására, valamint a polgárőrség megszervezésére és vezetésének átvételére. A rendőrség feletti kontroll megszerzése a párt hosszútávú célkitűzésének megvalósításához volt elengedhetetlen lépés, a szervre ugyanis a hatalomért vívott harc egyik legfontosabb eszközeként tekintettek lokális és országos szinten egyaránt. A rendfenntartó szerv feletti befolyást viszonylag korán sikerült megszereznie a pártnak, az újonnan felállt vezetőség már 1944. december 8–10. körül felkérte – már az illegalitásban is aktív – Bóta Bernátot annak vezetésére. Bótát 1944. december végén Dancza János váltotta, őt a Nemzeti Bizottság 1944. december 30-án erősítette meg állásában. A testület kezdetektől részt vett a vélt vagy valós háborús és népellenes bűnnel gyanúsított személyek felkutatásában, letartóztatásában és fogva tartásában, akiknek összegyűjtése kezdetben a rendőrség birtokában lévő név és címjegyzék alapján teljesen szubjektív módon történt. A várban létesített internálótáborban fogvatartott személyekkel szemben gyakran testi fenyítést is alkalmaztak, a legnagyobb visszhangot Kriston Endre segédpüspök bántalmazása keltette.

A rendőrség megszervezésével párhuzamosan az MKP egri szervezete nagy lendülettel kezdte el pártszervező tevékenységét. Bár a lokális közélet szereplőjévé és alakítójává váltak, támogatottságuk az 1945. november 4-én megtartott választásokig sem gyarapodott olyan mértékben, hogy sikerrel szerepelhettek volna a szavazáson. A voksolás, az országos eredményekhez hasonlóan, helyi szinten is a Független Kisgazdapárt győzelmével zárult, a kommunista pártra leadott szavazatok aránya a vármegye járásaiban éppen, hogy elérte az országos átlagot, a városokban viszont meg sem közelítette azt.

Közétette:       Gyebnár Kristóf
                         segédlevéltáros

Felhasznált források és szakirodalom

MNL-HML-X.1.-1. cs. 1. őe. MKP alakuló ülés jegyzőkönyve Egerben
MNL-HML-XXV.46. Csirmaz Dezső
MNL-HML-XXV.46. Karaszek Mihály
MNL-HML-XXXV.45. Dancza János egri lakos visszaemlékezése az egri demokratikus rendőrség megszervezésére a felszabadulás után é.n.
Gál Máté: A katolikus egyház és a hitgyakorlás korlátozása Heves megyében, 1950–1962. Pécs 2023.
Gyarmati György: A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon, 1945–1956. Budapest 2011.
Magyarországi politikai pártok lexikona, 1846–2010. Szerk. Vida István. Budapest 2011.
Nagy József: Eger története. Budapest 1978.