9. Hazatérés és fogadtatás (1943. április 26. – május vége)
A magyar politikai és katonai vezetés több ízben kérte a Dnyepertől nyugatra fekvő területen újjászervezni kívánt 2. hadsereg hazahozatalának engedélyezését. A „doni poklot” megjárt csapatokat – két újabb megszálló seregtest Ukrajnába küldése ellenében – végül április 24. és május 30. között szállították haza.
A 2. hadsereg erősen megfogyatkozott létszámú alakulatainak hazatérése, fogadása többnyire egyszerű körülmények között, nagyobb szabású rendezvények mellőzésével történt. A nagykanizsai vasútállomásra először április 29-én, majd május 2-án és 4-én érkeztek alakulattöredékek a 9. könnyű hadosztály kötelékéből. A szerelvények javarészt éjjel futottak be célállomásaikra. Egyedül csupán az április 29-én megérkező katonai szerelvényről ismeretes, hogy 74 tisztet és 1857 főnyi legénységet szállított vissza a keleti hadszíntérről. A további két szerelvény „utasainak” létszámát nem ismerjük, és nem maradtak fenn adatok az 1942 májusa és 1943 áprilisa között megsebesült és hátországba szállított, valamint a hadifogságba esett zalai honvédekről sem.
A tífuszos megbetegedések lokalizálása, illetve – nem kimondottan – a 2. hadsereg súlyos veszteségei okán esetleges elkeseredett tömegmegmozdulások megelőzése végett a honvédség több helyőrségében állítottak fel egészségügyi vesztegzártáborokat, melyekben a keleti hadszíntérről visszatért alakulatok tiszti és legénységi állománya három hétig tartózkodott. A 9. könnyű hadosztály hazatért honvédjeit a nagykanizsai laktanyákban zárták karanténba.
A háromhetes egészségügyi vesztegzár alól felszabadult 9. könnyű hadosztálybeli alakulatok – elsősorban a 17. gyalogezred – ünnepélyes fogadására Nagykanizsán május 16-án, Csáktornyán május 17-én, Zalaegerszegen pedig május 20-án került sor. A Nagykanizsa főterén tartott központi, hadosztályszintű ünnepségen Oszlányi Kornél vezérőrnagy és dr. Krátky István polgármester üdvözölte a hazatért honvédeket. A csáktornyai zászlóaljak csekély megmaradt személyi állománya május 17-én érkezett a város vasútállomására, ahol Pecsornik Ottó országgyűlési képviselő, városbíró üdvözölte begördülő katonavonat „utasait”. Az ünnepélyes fogadtatásra a Zrínyi emlékműnél került sor; ott Nagy Károly polgári iskolai igazgató üdvözölte a visszatérteket. Zalaegerszegen május 20-án, a honvédlaktanya udvarán rendezték meg a fogadási ünnepséget. A 17/III. zászlóalj „doni poklot” túlélt csekély állományát előbb Gaudernák Emil ezredes, állomásparancsnok és dr. Tamásy István polgármester üdvözölte, majd zászlóalja nevében Závodszky István százados emlékezett vissza a veszteségteljes keleti hadszíntéri frontszolgálatra.
A magyar királyi honvédség Zala vármegyei alakulatainak leghosszabb és legnagyobb veszteségekkel együtt járó második világháborús harctéri tevékenysége kétségkívül az 1942–1943. évi keleti hadszíntéri hadműveletekhez kötődik. A nagykanizsai parancsnokságú 9. könnyű hadosztály nagykanizsai, zalaegerszegi, csáktornyai, soproni, keszthelyi és szombathelyi alakulatai a 2. hadsereg azon csapattesteit képezték, melyek erőn felüli helytállásukkal és kitartásukkal méltán vívtak ki dicsőséget a hadsereg egészén belül.
