Elvett illúziók

"Az vagyok, akinek megismertetek: dacos, igazságokért vérző, szókimondó, aki sohasem lesz hozzátok hűtelen. Ma is az a célom, hogy a mezők népe ne lehessen a tervtelen gazdaság prédája. Ma is az a jelszavam, ami a múltban: szabadság, jog, munka, föld, kenyér!" Drozdy Győző (1885-1970) ars politicája ez. Vajon ma melyik pártnak lenne, lehetne a tagja "ez az örök bajkeverő", "aki mindig csak viaskodott", és több mint nyolcvanéves élete során "tíz-húsz párt biztosan kiszunnyad" mellőle?

Történelmietlen találgatások helyett a tények: a tanító, újságíró, író, a sikeres vállalkozó, laptulajdonos, szónok és mindenekelőtt egész nemzetét képviselő politikus meggyőződéses demokrataként egyforma vehemenciával és következetes, kivételes bátorsággal szállt szembe a fehér terrorral ugyanúgy, mint a vörössel - minden politikai szélsőséggel.

Magyarország ezer évig fölfelé ívelő élete Drozdy szerint is két tőmondattal befejeződött (1918 októberében): "A háborút elvesztettük!" és "Ántántbarátok vagyunk!". Drozdy Győző könyve 1918 és 1921, illetve 1944 és 1946 közötti politikatörténetünk nélkülözhetetlen forrása. De a hullámzó tükörkép csalóka: a gazdag nyelv, a sugárzó szellem, az intellektuális és politikai bátorság mégiscsak egy sírhalomba süppedő nép végóráit színezi, láttatja. A ma politikusitól elvárhatók-e olyan mondatok, amelyek békében és atlanti szövetségben visszagörbítik ezt az ívet?

Ha egyelőre keveset tudunk Drozdy Győzőről, az ellenfeleinek bűne. Még sincs igaza ezen emlékiratok szerzőjének (legalább ebben az egyben nincs), ő nem "elfeledett politikus", ha Horthyék el is gáncsolták, ha Rákosiék törvényt is hozattak ellene, ha elfelejtésre is ítélték, ha el is hallgathatták tetteit, ha el is hallgattatták őt magát, ha nem is érte meg végül, hogy a "vakok országában" valódi demokrácia lehessen. Ma még kevesen és keveset tudunk róla, de már nem csak Zala megye (választókörzete) őrzi őt jó emlékezetében, nem csak a kivételezett történészek olvashatják fordulatos regénybe illő memoárjait. A világháló demokráciájában mindenki hozzáfér a nemzetgyűlési jegyzőkönyvekhez, rendelhet antikváriumból Drozdy-műveket, digitális életrajzi lexikonok szócikkei őrzik a nevét. Még ha ebben a demokráciában nem is ő az első Drozdy Győző, akit a keresőmotor elénk kormányoz, de a neve és műve már el nem vész. E könyv maradandó lesz.

Politikusok, olvassátok, és tanuljatok tőle, merítsetek erőt belőle! Polgárok, olvassátok, és kérjétek számon a ma politikusain, mit tanultak Drozdy Győzőtől!

Stumpf István