„Maitz úr a felelős ezért…”

– bomba szórta szét a Vas Vármegyei Levéltár iratanyagát 80 éve

1945. március 4-én súlyos légicsapás érte Szombathelyt. „A szövetséges légierő amerikai gépei több száz tonna bomba ledobásával igyekeztek elpusztítani a nyilas kormányintézményeknek is otthont adó vármegyeszékhelyet, egyúttal demoralizálni a lakosságot. A pusztítás mértéke komoly volt: 423 polgár vesztette életét, a város pedig romba dőlt, ipari és vasúti létesítményein túl a vármegyei igazgatás szervei, valamint egyházi és iskolai épületek is komoly károkat szenvedtek el. Szombathely a 2. világháború végóráinak lett az áldozata, és egyben az ország ötödik legnagyobb bombakárt szenvedett városa (…)  A támadás 12 óra 40 perckor kezdődött, és 13 óráig tartott, a rövid 20 perc teljesen átalakította a város arculatát. A szövetségesek rombolóbombákat és légiaknákat egyaránt bevetettek a hadművelet során, amely Szombathely történelmi belvárosára koncentrált.”[1]

A légitámadás következtében súlyosan sérült többek között a székesegyház, a püspöki palota, a városháza és többszáz lakóingatlan.[2] Kárt szenvedett a levéltár is: épületének keleti fala leomlott, s mintegy 3000 iratfolyóméter anyagát teljesen szétszórta a légnyomás.[3] Ennek következtében az iratok teljesen összekeveredtek, de nem gyulladtak meg.[4]

Schneider Miklós főlevéltárnok, az intézmény akkori vezetője 1945 márciusában Velemben tartózkodott, ott vészelte át a légicsapásokat. Midőn Szombathelyre visszatérve szembesült a levéltárat ért pusztítással és a káosszal, a helyszínen tartózkodó Maitz Jenő segédlevéltároson vezette le haragját. Az elkeseredett Schneider Miklós szájából ekkor hangzott el beosztottja felé a levéltárosok között mai napig gyakran idézett, szürreális számonkérés: „Maitz úr a felelős ezért, – hogyan engedhette meg ezt!”[5] A levéltár munkatársai természetesen nem hibáztathatók a történtekért, elismerést viszont érdemelnek: a szétszóródott anyagot évtizedeken át tartó munkával rendezték.

Maitz Jenő emlékirata őrizte meg számunkra Schneider Miklós idézett szavait. Az egykori segédlevéltáros az 1930-as és 1980-as évek között szerzett élményeit egy füzetkében vetette papírra. A 20. század középső harmada iránt érdeklődők e visszaemlékezésben olvashatnak a levéltári és hivatali munka körülményeiről, egykori munkatársak és felettesek jelleméről. Megtudhatjuk azt is, hogy Schneider Miklós 1945 nyarán elhunyt.

A memoárban akad példa komikus jelenetekre, elmélkedésre, de még dalszövegre is (kottával). Amint a kézirat címéből is kitűnik, nemcsak Szombathely, hanem Vas vármegye más települései is feltűnnek benne. Ennek oka, hogy Maitz Jenő néhány évig a celldömölki főszolgabírói hivatalban dolgozott, ezt követően pedig segédlevéltárosi munkaköréből adódóan gyakran keresett fel külső helyszíneket, például községi tanácsok irattárait. A mű személyes hangvételét és egyediségét az adja, hogy a szerző időről időre bizonyságot tett hitéről, részletesen ábrázolva megtapasztalásait, mély érzelmeit. Az archívumban végzett tevékenységéről már-már lírai sorokat hagyott ránk:

„Levéltárban ülök és munkálkodom ódon falak és írások között, hol betűmilliárdok rendezett halmaza vesz körül, s a szellem alkotásaiban elmerülve kutatható a múlt. Történelemről beszél itt minden. Az épület a középkortól kezdve keletkezett írott források gazdag gyűjteményét őrzi. Rég porladó kezek művei itt maradtak tanúiként a múlt eseményeinek és emlékeinek. Kihalt elődök és társak sorának, munkájának folytatója vagyok.”[6][7]

Wächter Patrik Pál

A fotók 1947-ben a levéltár megrendelésére készültek. Az 1. képen Maitz Jenő.
(HU-MNL-VaML-XXI.32.-50/1947.)

A címoldal és a 23. oldal Maitz Jenő ny. s. levéltáros: Megyei hivatali emlékeimből, 1936-1970. c. kéziratából.
(MNL VaVL szakkönyvtár)