Egy "megélhetési" boszorkány kérvénye a vármegyéhez 1711-ben

"Tekintetes vármegye!

Alázatossan jelentvén nagyságtoknak, kegyelmeteknek, hogy helységünkben lakó Varga István veje Sági István [Szent] Imre herceg napján az Isten házában imádkozván váratlanul reám rohanván fagyban-vérben kevervén kegyetlenül megvert. Cselekedte illy praetextus alatt[1]: az feleségét gonosz lélek elfoglalván engemet kértek, hogy Isten után amint tudnék, gyógyítanám. Én kezdettem volt gyógyítani avagy kenegetni bizonyos füvekből álló kenetekkel, de mivel az asszony csak lemosta volt magáról, ezért félben hagytam, látván munkámnak haszontalanságát (s mint hogy ennek előtte már papok, barátok semmit nem tehettek nékie), melyhez képest boszorkánsággal vádol, holott soha senki még eddig engem nem talált[2]. Melly ha megbizonyíttathatnék[3], kész leszek tűz által való égettetésre menni; de mivel szegény gyámoltalan lázár[4] lévén, valahol elöl-utol talál, ipával[5] együtt rongál, úgy hogy immár minden tagomat öszvetörték.

Minek okáért az Krisztus Jézus kínszenvedéséért kérem nagyságtokat, kegyelmeteket, illy méltatlanságomat s gyámoltalanságomat megtekintvén méltóztassék pártomat fogni, kiért Isten életben hosszú élettel, a más életben penig örökké való dicsősséggel megáldja nagyságtokat, kegyelmeteket.

Nagyságtoknak, kegyelmeteknek alázatos holtig való lázár szolgálója néhai jáki Ur Mihály nyomorult özvegye

Fabján Orsik" [6]

A fenti levél írója Fabján Orsik, aki Úr Mihály özvegyeként a falu legelesettebb embere lehetett 1711-ben Jákon.[7] Férje meghalt, ő vagyontalan volt és, ha jól értelmezzük a szöveget, akkor fogyatékkal élő, minden bizonnyal mozgássérült személy lehetett. Neve alapján (Tóth, Fabján) a Muravidékről származott. Az asszony úgy döntött, hogy megélhetését a korabeli "természetgyógyászatból" biztosítja.

Minden bajra egyszerű gyógymódot ismert, a természetben talált füvekből készített kenőcsöt ("kenyő", "kenet"), ezzel kenegette és "förösztötte" betegeit. Gyógyfüvei közül a panacea[8] a nadragulya (Atropa belladonna) volt, ez a minden részében mérgező növény, amelyet Jákon és a Vas vármegyében "natrabulá"-nak neveztek.[9] A mozgásában feltehetően korlátozott asszonynak gondjai lehettek nadragulya gyökerének kiásásakor, ezért ezt betegeinek rokonaival végeztette.

A gyógyítás akkoriban (is) veszélyes foglalkozás volt. Ki azért neheztelt rá, mert későn érkezett a hívásra, vagy mert a kért fizetséget sokallotta, ki azért félt tőle, mert nem varrta meg az ingét, vagy mert nem adta Orsik fiához a leányát. Azokról nem is beszélve, akik a "kenetektől" sosem gyógyultak meg.

A dolog odáig fajult, hogy egyik páciense rokonai 1711-ben november 5-én a jáki templomban rátámadtak és agyba-főbe verték. Nemsokkal ezután egy másik jáki panaszosnak a vármegyéhez írt kérésére az alispán vizsgálatot rendelt el. A tanúk az asszony ellen vallottak. Ekkor íratta Fabján Orsik kérvényét a vármegyéhez egy írástudó emberrel, melyben előadja védekezését.

További adatok híján a történet folytatását mindenkinek magának kell kitalálnia.

Benczik Gyula

.