Őslények a levéltárban

A mamut szót meghallva bizonyára minden korosztályban akad, akinek egyből a Jégkorszak filmek morcos Manfrédje jut eszébe. Annak bizonyítékára, hogy megyénkben is többször előfordult ez a rég kihalt állat, nemcsak a Savaria Múzeumban, hanem a MNL Vas Megyei Levéltárában is a nyomára akadhatunk.

Gyöngyösapáti határában egy homokbánya kimélyítésekor mamutkoponyára bukkantak – adta közre az országos és helyi sajtó 1933 júliusának elején.[1] A híradás után röviddel megindult a kutatás a csontváz többi darabja után. Erre legfőképpen azért volt szükség, „mert illetéktelen egyének már áruba kezdtek bocsátani egyes részeket.”[2] A feltárásról a kőszegi járási főszolgabírót is tájékoztatták, miszerint az ősállat egy részét Pauer Arnord (1885–1968) premontrei tanár a Vasmegyei Múzeum részére kiásatta.[3] Pauer – vagy, ahogy 1934-es névmagyarosítása után használta Pákay – Arnold a szombathelyi premontrei gimnázium igazgatója, Vas megye természeti emlékeinek kutatója és a kerttörténet egyik legjelentősebb szakembere volt. 1929-től a Chernel István (1865–1922) által létrehozott múzeumi természetrajzi tár vezetője lett.[4] Emiatt az ő irányítása alá került a ritka lelet védelme.[5] A még földben lévő csontvázak kiásását dr. Méhely Lajos (1862-1953) nyugalmazott egyetemi tanárnak engedélyezték.[6] Méhely Lajos 1896-ban a Nemzeti Múzeum Állattárában dolgozott, majd 1915-től a Pázmány Péter Tudományegyetem Általános Állattan és Összehasonlító Szövet és Bonctan Tanszékének vezetőjévé nevezték ki. Számos zoológiai munkája jelent meg. Aktív oktatóként 1932 őszén tartott órát az egyetemen, ezt követően nyugdíjba vonult.[7] 1933 nyarán Méhely éppen a Gyöngyösapátitól nem messze található Nagypösén[8] nyaralt, így kézenfekvő volt, hogy Pauerrel együtt a csontok kiásását irányítsa. A homok alatt 5-6 méterre bújt meg az állat csontjainak többi része: két darab alsó állkapocs, két agyar és több felső állkapocsdarab. A leletek összeillesztés után mintegy 170 centiméter hosszú agyarakat adtak ki. Emellett találtak még zápfogakat, egyenként 10-15 centiméteres átmérővel. A vizsgálatok során megállapították, hogy egy kb. 60.000 évvel ezelőtt élt mastodon maradványai kerültek elő a vasi falucska határában.[9] Az elefántfélék családjába tartozó mastodonnak nemcsak a felső, hanem az alsó állkapcsában is hatalmas agyarak helyezkedtek el. Az állat hajdanán egész Európában előfordult a vizenyős erdőségekben.[10]

Az ásatást később nem folytatták, hiszen további lelet előkerülésére csekély esély mutatkozott. A csontok preparálását Méhely professzor vállalta, majd azt követően a Vasmegyei Múzeum természetrajzi szertárának őslénytani osztályán helyezték el. A megtalált agyarak mintegy kiegészítették a korábban Baltavár község környékén előkerült hasonló maradványt.[11]

Bár az egykori Gyöngyösapáti határában fellelt őslény nem állhatott közelebbi rokonságban a rajzfilmből ismert Manfréd valódi alakjával, a fenti történet bizonyítja, hogy az ősi idők nyoma is fellelhető a levéltárban.

Kovács Eszter Katalin

A mastodon csontváza és foga. Tolnai Új Világlexikona 11. kötet 239. p.

A kőszegi főszolgabíró tájékoztatása az ásatásról. HU MNL VaML IV.422.be 1202/1933.