A Titanic magyar áldozatainak nyomában

Száztíz esztendeje, 1912. április 15-én hajnalban süllyedt el Titanic brit gőzhajó, amelynek tragédiája során 1513 utas veszett az Atlanti-óceánba. Az újságok már április 18-án arról tudósítottak, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia londoni konzulátusa a külügyminisztériumnak címzett feljegyzésében 33 magyar „Titanic utasról” tett említést, akik közül ketten élték túl a katasztrófát.[1]

A bürokrácia malmai azonban lassabban őröltek. A belügyminisztérium azon körlevele, amely a „Titanic gőzhajó katasztrófája alkalmával szerencsétlenül járt magyar állampolgárok személyi adatainak bejelentése” tárgyában kelt, csak júniusban jutott el a törvényhatóságokhoz.

A Horváth Emil államtitkár által szignált dokumentum azt az utasítást tartalmazta, hogy „ ... ha a hatóságoknak tudomásuk van arról, hogy az illetőségük területéről származó egyén a szerencsétlenség alkalmával tartózkodott a „Titanic” gőzhajón és az illető életét vesztette, vagy hollétéről eddig hír nem érkezett, ez esetben az illető összes személyi adatit, valamint ha annak hátrahagyott családtagjai vannak, azokat is sürgősen jelentsék be”.[2]

            Az MNL Vas Megyei Levéltára által őrzött, Vasvármegye alispánja közigazgatási iratanyagában megtalálható II. 11704/1912. sz. akta tartalmazza azokat a belügyminiszterhez továbbított jelentéseket, amelyeket a vármegye 10 járásának főszolgabírái, valamint Kőszeg és Szombathely városok rendőrkapitányai 1912. július 12-31. között kelteztek. A főszolgabírák, illetve a rendőrkapitányok által az alispánnak megküldött válaszokban a hatóságok vezetői egyhangúlag azt nyilatkozták: „jelentem, hogy a „Titanic” gőzhajón járásom/hatóságom területéről származó egyén nem tartózkodott.”[3]

A Titanic katasztrófájának centenáriuma alkalmából létrejött „The Explorer Society” Alapítvány, egy lehetséges kegyeleti megemlékezés céljából megvizsgálta, hogy valóban voltak-e magyar áldozatai, illetve túlélői a hullámsírba merült legendás óceánjárónak. A minden részletre kiterjedő vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy a konzulátusi feljegyzésben szereplő ’magyar’ megjelölés nem az áldozatok nemzetiségére, hanem az állampolgárságukra vonatkozott, mivel valamennyien horvát, illetve bosnyák nemzetiségűek voltak. Kiderült az is, hogy a soproni forrásokban túlélőként megjelölt személyek, továbbá egy kaposvári hatósági iratban Titanic-áldozatként szerepeltetett Simonyi Gizella[4] szintén nem lelhető fel az áldozatokról készített korabeli amerikai dokumentumokban. Az összes túlélőt a Carpathia gőzös vette fedélzetére és a megmenekültek innen léptek az Amerikai Egyesült Államok területére. Az érintett személyekről készült részletes listán azonban nem olvasható Reischl Mátyás[5] neve sem, aki a korabeli sajtótudósításokban – mint „Titanic túlélő pincér” – többször is szerepelt. Magyarul beszélő túlélő honfitársra nem emlékezett Lengyel Árpád, a Carpathia magyar orvosa sem, vagyis a mai napig nem került elő olyan hiteles dokumentum – mint látható, az MNL Vas Megyei Levéltárából sem –, amely azt bizonyítaná, hogy a Titanicon magyar ember utazott volna.

Feiszt György